Hétköznapi ördögűzést végzek, majd mikor visszatámad, menekülésre fogom a dolgot

Így írtam még kora reggel, mikor azt hittem, túljárok a betegségek eszén:

A hétvégén sikerült jelentős javulást véghez vinnem, vagyis gyógyultam rendesen. Hogy mitől?
Először is nem mászkáltam a hideg, nyirkos, ködös, esős, szeles, szmogos, sötét városban. És nem találkoztam tüsszögő, köhögő, harákoló, hangosan lélegző, könnyben úszó szemű, vöröslő orrú, orrfújós és orrfolyós emberekkel, legfeljebb akkor, ha tükörbe néztem. Ez már majdnem a fél gyógyulás.
Aztán aludtam sokat, amennyit csak bírtam. És sokat bírtam, napi 10-14 órát is.
Mindezek mellett ittam, ittam és ittam. Többet, mint a gödény, mert az csak átcsorgatja a csőrén a vizet, de belé nem sok kerül. Én viszont magamon csorgattam át ébrenlétem minden órájában minimum fél liter majdnem forró teát. Hársat, bodzát, csalánt, kakukkfüvet, kamillát, echináciát, körömvirágot, zsurlót, citromfüvet, csipkebogyót, borsmentát - mindent, ami volt. Mézzel és anélkül is. Ittam almateát: az alma héját levágtam (az almát másra használtam), a szép piros (és vegyszertelen) héját leöntöttem jó meleg vízzel és áztattam egy éjszakán át.
Ittam mézes-fokhagymás meleg tejet is. Elsőre bizarrnak hangzik, de szerintem messze jobb íze van, mint a sokak által kedvelt műanyag löttyöknek, és nagyon hasznos.
És fokhagymát ettem fokhagymával. Rengeteget, a hétvége alatt 5-6 teljes fejet nyersen. Így:
vajas pirítós kenyérrel,
céklasalátában (főtt céklát megreszeltem, nagyon sok aprított fokhagymát tettem hozzá, kicsi sót, és némi tejszínt),
meg ettem céklát főve (mint fent) és nyersen: (a nyers céklát reszeltem meg - ez macerásabb, mint a főttet - reszeltem hozzá almát 1:1 arányban, kicsit megsóztam, öntöttem hozzá egy kis olívaolajat, és kakukkfűvel fűszereztem),
és ettem fekete retket - csak meghámoztam, és kész.

Mire beértem dolgozni, már sejtettem, hogy reggel kicsit elarcoskodtam a dolgot, mert az orrom ismét a duplájára nőtt, lélek(zet) rajta se ki, se be, a bentről kellemesen tavaszinak tűnő szeles napsütésben is ömlött a könnyem, izomlázam lett az állandó köhögéstől, a beszédhangom épp olyan, mint ahogyan a helyzet egészét jellemezhetem: basszus. Úgy érzem, öregedtem vagy tizenöt évet, mire beértem ma. És mire véget ért a nap, még húszat legalább. Úgyhogy hazafelé megadóan a gyógyszertár felé vettem az irányt és felszerelkeztem mindenféle vegyszerekkel, és itthon azonnal be is vettem kétfélét. Nem, mintha a továbbiakban nem hinnék a fokhagymában és a többi növényben, de azt hiszem, a meleg ágyból való felkeléssel és a városban való kevéske, de szükségszerű jövésmenéssel olyan támadási felületet nyújtottam a félig kiűzött ördögnek, hogy összefogva a hideg és tüsszögős haverjaival, újból levert a remegős lábamról.