Négy gyerek
Este még kimentünk a térre focizni meg pingpongozni, tisztára olyan volt, mint az igazi nyáron, mikor másnap is kedvünkre folytathattuk a mozgalmas semmittevést. De már ott lóg a négy ünneplőruha a lépcsőkorláton meg a könyvszekrényeken, sorakozik a négy táska tolltartóval, bizonyítvánnyal, ünneplés utáni játszós ruhával. Első nap lévén még nem felejtettem el holnapra uzsonnát készíteni, így ma éjjel nem kell pánikszerűen nekiállnom sütni. A vacsorára főzött meggyleves forró maradt, így eltevődött holnapra. D. és N. szörnyülködtek egy sort, hogy Á. tejes teát iszik vacsorára, mindannyian jót kacarásztak egymás pizsamáján. Aztán hangosan csodálkoztak, hogy hogy elment a nyár. Nem nyom nélkül ugyan, szerencsére nagyon nem, de nagyon gyorsan. Pedig gyerekkorban még olyan klassz hosszúak a nyarak, az idő (nálam legalábbis) az életkorral gyorsul.
Holnap szeptember elseje. Izgulnak az új osztálytársak miatt - azt biztosan tudjuk, hogy lesznek, meg kíváncsiak, hogy mi van a régiekkel. Á. gondolatban már a versenyekre is készül, V. a rajzszakkörre, és a németórára nagyon.
Nagyon, nagyon-nagyon szeretném, ha hosszú, boldog életük lenne, és ha úgy gondolhatnának vissza a gyerekkorukra, hogy az jó volt. Hogy szerettük őket, és hogy sikerült őket okosan és jól szeretni, hogy nem kellett félniük semmitől, hogy biztonságban voltak, hogy tudtunk mutatni nekik olyan dolgokat, amik érdekesek voltak számukra és előre vitték őket az életben, hogy tanultak tőlünk, hogy jó volt együtt. Szeretném, ha a 100 éves Á. és a 100 éves V. majd így gondolná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése