A spontán összeverődő tömegnél (strand, metró, karácsonyi bevásárlás) csak a programszervezett tömeget utálom jobban (gyereknap, május elseje, céges buli, stb), mert ilyenkor még jókedvet is kell szimulálni és folyton kimutatva élvezni kell az ottlétet. Nos, egy ilyen nagyszerű rendezvényre vagyunk hivatalosak holnap - nem a saját jó szántunkból.
Hogy miért megyünk mégis? A jó viszony megtartása végett, udvariasságból, hálából, szeretetből.
Mert egy baráti család vért, verítéket, utánajárást, kérincselést, protekciót, kapcsolatokat vetett be azért, hogy minket meghívhassanak erre a zártkörű csodarendezvényre, amit a cégük szervez, főként persze a cég dolgozóinak, hogy épüljön a sok kapcsolat, és ne akkor találkozzanak először a népek, mikor egymásnak kell ugrani a cafeteria-elemek miatt. És barátaink akkor szóltak csak nagy boldogan, mikor végre sikerült, mikor megvolt a mi jegyünk is. És mi nem fanyalgunk a barátainknak, amikor ők örülnek, hanem megyünk, mint a karikacsapás.
Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere: szöcskeszöktetés, bakugratás, vándorgyűlés, nagy közös éljenzések, bográcsban főzés, kötéleregetés, versenyek mindenből és mindenkinek, díjak és kupák özöne, a fülünkön ki-be folyik majd a sok koncert, a szemünkön ki-be a sok látnivaló, erőnket, ügyességünket latba vetve szőjük majd erőssé a cég szövetét, hacsak ki nem derül, hogy mi a potyautas molylepkék vagyunk e szép szöveten. És mindezt sugárzó arccal, a jövőbe néző, bátor tekintettel, lelkesedve és vigyorogva tesszük egész nap.
A. tudja, hogy mennyire viszolygok az ilyesmitől, és bár ő sem rajong értük, sőt.... csak civilizáltabb lény, mint én, megígérte, hogy ő majd minden vadulásban részt vesz a gyerekekkel, ha igénylik. Én majd a szelídebb sátrak és árnyékok felé veszem az irányt - szerencsére a hely maga régi jó ismerősünk - és csendes szemlélőként vegyülök el a sportöltözékes forgatagban. Én is abban leszek.
És a gyerekeknek két napja kiséljenzünk itthon, hogy micsoda jó lesz a buli, hogy őket már az ebben való kétkedés szele se érintse.
És talán végre vasárnap legalább egyetlen napra eljutok a Tiszához is!
Hajrá, meg kitartás és éljen a Tiszázás!
VálaszTörlés