Készülünk a hosszú hétvégére, így hát csomagolok. A három napra Á. kap 3 rövid és 3 hosszú nadrágot és vészhelyzetre melegítőként, kint is viselhető pizsamagatyát. Nem túlzok, ismerem a fiamat, nincs az a patak, hegy, szikla, fa, posvány és dagonya, amit ne akarna tapasztalati úton megismerni, nem beszélve arról, hogy focizáskor percenként vetődik egyet, függetlenül attól, hogy mások ezt indokoltnak találják-e vagy sem.
Szóval rakom a nadrágokat, a hosszúakat reflexből ellenőrzöm, hogy hányas van beleírva, a 134-es és a 140-es gatyák a nyerők, az előbbiek zöme nagy nehezen beszűkíthető annyira, hogy jó legyen derékban, az utóbbiak nem, de azok jók legalább hosszban. A rövidgatyákat nem szoktam ilyen szempontból ellenőrizni - most véletlenül mégis megtettem. Az egyik a 86-os számot viseli, a másik a 92-est. Emlékeztem, hogy jó régen szereztem be őket, de arra nem számítottam, hogy kb. 8 éve lehetett. A csíkos farmer akkor még térd alá ért, most combközépig sem, a zöld talán hosszú gatyának indult, mert most is alig térd fölé ér. Akkoriban a pelenka növelte még a fenékméretét, most meg már szinte szűkek. Még egy-két év, és kénytelen leszek újat venni neki. Van másfél éves korában kapott pólója is, amit még hord, csak rövidebb lett évről évre, bővebb nem.
(Mondjuk, a gyakori cipővásárlással kiegészítve rajta sem spórolunk olyan sokat, hogy abból taníttassuk majd)
Gatya-mizéria.
VálaszTörlésÁtérzem. :-D