Olyan szerencsém van, hogy a napi 8 órámat - ha épp úgy adódik - ledolgozhatom itthon is, napi 24 órás bontásban.
Olyan buta vagyok, hogy mindig besétálok abba a csapdába, ami mellé az van kiírva: "ha otthonról dolgozol, nyersz két órát, hiszen nem kell be- aztán meg hazautaznod!"
Utazás közben zenét szoktam hallgatni és/vagy olvasok. Vagy vezetek. Vagy találkozom ismerősökkel, akikkel együtt utazom és velük beszélgetek. Nézem a tájat, bambulok.
Ma is itthonról dolgozom.
Ezért ma: csináltam reggel kávét és kakaót a rendelések szerint, levettem a fiamról a már kora reggel felvett koszos ruháját és adtam tisztát neki, megfésültem a lányom földig érő aranyhaját, amit éjjel a tündérbálban boszorkánygubanccá gyűrt, elvittem őket iskolába, hogy ott emeljék a mai nap fényét, hazajöttem, vágtam egy kis ösvényt a gyerekszobában, betettem három mosást, és kettőt már kiteregettem, bepakoltam, beindítottam, kipakoltam a mosogatógépet, főztem ebédet, megterítettem, megettük, elpakoltam, megetettem a macskát - és még nincs vége a napnak...
A. is itthon van, mert ő a HomeOffice-nál dolgozik. Azt mondja, ma különösen jól tudott haladni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése