Ez történt...

...a  tavaszi szünetben iszonytató hajtásban:

- elmentünk más városba matekversenyre, és ott az erre alkalmas családtag (nem én!!!!!) kiválóan helyt állt: oklevél, könyv, boldogság, jövőre is akar menni... (ez volt 3 nap)

- egy másik családtag a karate övvizsgán jeleskedett (ez volt egy teljes nap, szintén vidék, hurrá)

- még ugyanaznap sütöttem két csokis kalácsot (by Thea, bár ő nem így hívja), egy mákosat és egy üreset, ami a sonkához való (ez tartott este 7től éjfélig)

- aztán felkeltem hajnali fél5kor, hogy a NYÚL nevében megtegyem a kötelező lépéseket a kertbe kihelyzetett nyúlfészkek (????) és a fűben széthajigált kis csokitojások képében (ez tartott hajnali 4.30-tól 4.45-ig - mert HŐS vagyok)

- aztán visszatámolyogtam az ágyba - de megérte, mert reggel 6kor (!!!!!) arra ébredtem húztam a fejemre a paplant, hogy a kertből izgatott sikongások jönnek mindkét gyerektől, attól is, amelyik hisz a nyúlban, meg attól is, amelyik kételkedve ugyan, de egye fene, elfogadja az ajándékokat (és minket gyanúsít, hogy mi vesszük meg az ajándékokat)

- a következő két napban meglátogattuk a nagyszülőket, és mindenhonnan újabb néhány mázsa csokoládéval távoztunk. Már nem nagyon van belőle.

- Nem baj, a nyári hónapokban majd felváltva visszük őket fogorvoshoz és edzésre...

- Tegnap végre helyreállt a rend és boldogan dolgoztam pihentem ki magam a munkahelyemen...