sorsok

- anyám borderline, gondolhatod

- az enyém meg orosz.... szerinted?

kotorászás

Ha piacra nem is jutok el (még), közjárművel azért megfordulok a piac környékén.

-Teszek el lecsót, jó lesz télire, ha jönnek az oroszok. (mondja valaki valakinek)

- Jó gondolat!

- Tegyen el maga is!

- Még sosem főztem be. Segítene?

- Már hogy menjek oda?

- Dehogy! Csak a recepttel.

- Milyen recepttel?

- Hogy hogy teszi el.

- Hát, csak úgy, ahogy esszük.

- De mit tesz bele?

- Mindent, ami kell.

- De mi kell bele?

- Na, mi kéne? Hát milyen a lecsó?

- Hát, mindenkinél más.

-  A lecsó az lecsó. Ami más, az nem lecsó, nagyanyám is megmondta.

- Sok helyen másként főzik.... maguk hogy?

-  Mi csak egyféleképpen, ahogy kell.

- Mi megy bele?

- Minden.

- Paprika, paradicsom?

- Naná.

- És egyéb?

- Én most itt leszállok, de örülök, hogy segíthettem, sok sikert!

A mai hidegfront nem hoz hűvös levegőt, nem számíthatunk enyhülésre

 Hát, kösz.

emlékeztető

- Hali! Az van nálam felírva, hogy holnap tízkor megbeszélés. Van valami, amit rosszul írtam fel?

- Igen.

- Mit?

- Hogy holnap tízkor megbeszélés.

Meggyes-ribizlis

 Adatok:

kábé tizenöt kiló meggy és három kiló ribizli

kábé tíz óra

tizennyolc üveg meggybefőtt, tizenegy üveg meggylekvár, tizennégy üveg cukrozott ribizli

jövő hét végén - remélem - jöhet a sárgabarack

Van egy falu

bár hivatalosan nagyközségnek hívják, az annyival szebb. Szebb? Van benne egy posta - igen, ez ilyen fejlett falu, hogy van postaépület és működik is. Nem ez a neve, de hívjuk most Angyalföldnek. A szomszédos falu legyen Tündérfölde - bár nem ez a neve ennek sem, ez egy sima község. Nem nagy, nem kicsi, egyszerűen község. Angyalföldén többen élnek néhány százzal. És a postán hárman dolgoznak, Ilike, Pirike, Marika. Mind Angyaldöldiek. Ilike ül a pultban, Pirike és Marika karikáznak a faluban pénzzel, csekkel, levelekkel. Kicsit dimbes-dombos falu, és legfőképp kurvahosszú. Úgy értem, nagyon. Angyaldöld és Tündérfölde is a völgyben fekszik, a kettő közt van egy dombocska. Nem vészes, de azért jobb hármasba visszakapcsolni, ha autóval megy az ember. Biciklivel meg, hát eléggé combos feltekerni (majd legurulni) oda-vissza. Tündérföldén is van posta, nem tudom, hol, sosem láttam, a szüleim Angyalföldén élnek. Nos, mostantól Pirike és Marika nem az Angyalföldi postán kezdenek reggel, hanem Tündérföldén. Ott a munkakezdés. Ott megkapják a pénzeket, leveleket, visszakarikáznak Angyalföldére, kiosztják, Ilikéhez be sem néznek, mert már semmi dolguk vele. Ha elfogy a levél vagy a kihordani való pénz, visszatekernek Tündérföldére, ott átveszik az újabb adagot, amit még Angyalföldén ki kell osztaniuk. Munkavégzéskor ugyancsak Tündérföldén számolnal el, le, fel (stb) - aztán hazatérnak Angyalföldére. A bedobott értesítők nyomán a lakosok másnaptól Angyalföldén vehetik ét a pénzüket és leveleiket - azt autóval másnapra visszaviszik Tündérföldéről Ilikéhez. Postásautóval.

Most vagy én rogytam meg szellemileg a kánikulában vagy valaki más (már korábban), aki ezt a metódust kidolgozta, de szerintem borítékolható, hogy egy hónapon belül Marika és Pirike is fel fognak mondani, és hacsak nem talál a Posta napközben is edzeni kívánó országúti cangásokat a megüresedett posztokra, akkor Angyalföldén hamarosan nem lesz postás.

Persze amikor Pirike vagy Marika betegeskedett - jócskán negyvenes-ötvenes mindkettő - akkor eddig sem volt levélkihordás, mindenért be kellett menni a postára. Persze, értesítő sem volt arról, hogy mikor kinek, szóval mindenki jobban tette, ha hetente minimum egyszer benézett, hogy érkezett-e sürgős távirata vagy sem. Így épül, szépül, fejlődik a magyar vidék, hamarosan beelőzve a városokat mindenben is.

A nyárról

Az időkép hőmérséklettérképén kék színnel jelenik meg a 29,43 fok valahol Baranyában, és irigylem őket, mert a reggeli zuhany után negyed órával nem tudom*, hogy elfelejtettem-e megtörülközni vagy az izzadság folyik végig a hátamon.

Tegnap nagyszerű estém volt, nálunk járt egy olvasóm, aki sosem kommentel, így nem is ismerhetitek. Már a jó sokadik találkozásunk volt, azt hiszem, talán hat éve az első - ezért is szeretem ezt a blogot, mert fantasztikus embereket ismerhettem meg általa. Csak dumáltunk, fagyiztunk, kávéztunk, cseresznyéztünk - és néhány órára olyan teljesen normálisnak tűnt az élet. Azt a húsz kiló meggyet, amit apám adott a kifejezett kérésem ellenére (nem kérek meggyet, mert nincs időm eltenni) nem dolgoztuk fel - majd talán ma éjjel? de annak is örültem, hogy nem kell a meggyel kínlódnom (igen, tegnap garantáltan kínlódás lett volna) Köszi, Judit!

* már tudom - basszus, gyorsabban izzadok, mint törülközöm

mondat

Vannak nagyon jókor jövő, egészen mélyre ható mondatok. Az enyém néhány éve érkezett, már nem tudom, kitől. Azt sem tudom, egyáltalán nekem mondta-e bárki vagy cak elkaptam egy beszélgetésből, egy könyvből vagy akár a villamoson, de rögtön éreztem, hogy ez a mondat nekem kell, erre szükségem van, ezt jól fogom tudni használni. A mondatom nagyon rövid, lehet akár mondattöredék is, így hangzik: Nem kell mindig jól járni. Ennyi. Én az vagyok, aki nem akart folyton jól járni régebben sem, én nem hajszoltam a jól járást - tudatosan nem is gondoltam rá soha. Csak valahogy folyton lúzernek éreztem magam miatta. Egy folytonos szégyenben éltem, mert úgy tudtam, hogy mindig mindenből ki kell hozni a maximumot, mindig mindent le kell fölözni, de én nemcsak képes nem voltam erre, de nem is akartam soha eléggé, mert engem más dolgok hajtottak, valami ennél sokkal kevésbé konkrét. És ez a jókor, jó helyen felém szálló mondat megengedte, a mondat hatására megengedtem én magamnak, hogy szégyen és szorongás nélkül legyek olyan, amilyen vagyok, aki nem jár folyton jól és jól érzi magát ebben.

Film

Látom magam szétfőtt hússal összeesni az utcán. Kemény két hétben vagyok, szervezni és tervezni kéne, de csak a Downton Abbey-ig jutok. Csütörtökön anyukámat viszem egésznapos teljes kivizsgálásra. Lesz vagy negyven fok, én már ma is majdnem meghaltam. Szabadságon akarok lenni és egy langyos tóban vagy folyóban lengedezni naphosszat a víz tetején. Nem mondom, meg, mi minden van ehelyett. Elkeserítő.

Nyár

Beültünk ma a kollégáimmal enni-inni, de főleg beszélgetni. Nekem többek közt ők jelentik a békeidőt. Hálás vagyok a sorosnak (és magamnak is) ezért a munkáért és ezekért a kollégákért. Hazafelé akartam szedni búzát és búzavirágot - egy csokor búzát szedtem, de a virágok olyan rövid szárúak voltak, hogy nem volt értelme letépni őket.