nemcovid

Beteg lettem, berekedtem, fáj a fejem, fáj a torkom. Nem merem kiíratni magam, mert túl sok pénzt vonnak le, nekem meg így is elfogyott a pénzem már huszadikára. Ne aggódjatok, A. adott némi zsebpénzt a hónap fennmaradó egyharmadára. De ma kicsúszott a számon, amiről úgy gondoltam, sosem fog, hogy nem is bánnám, ha egy kicsit covidos lennék, mert akkor nem lennék döntési helyzetben, kötelező lenne itthon maradnom. De a valóság az, hogy kicsit sem akarok covidos lenni, meg egyáltalán beteg sem. Rengeteg dolgom van, a hétvégén szülinappal és a jövő hétvégén utazással. Valódi utazás, külföld, szálloda, kettesben. Nagyon-nagyon várom.

Válaszul a világ túlnépesedésére

nehezítik vagy megtiltják a kiskorúak hozzáférését a saját testükről, különösen a szexuális életről szóló szakmailag korrekt információkhoz

megdrágítják, ésszerűtlenül szigorítják, vagy betiltják az óvszerrel vagy gyógyszerrel történő fogamzásgátlást, ezzel korlátozva elsősorban a női önrendelkezést

mindezzel előidézik a nők által nem kívánt terhességek százezreit, majd betiltják és büntetik az abortuszt

...hát, így tényleg lassú kínhalál vár az emberiségre, először az agyak sorvadnak el az egyre sokasodó testekben, aztán a testeknek sem jut táplálék, víz, oxigén, aztán felfalják egymást az agyhalottak... remélem, addigra már nem fog nekik nagyon fájni - de nekünk még fáj, mert akár sikertörténet is lehetett volna az emberiség, a test, a lélek és a szellem szépen együttműködő hármasa

Leszedtük

hogy megmentsük a vihartól. De itt végül nincs is vihar. Volt egy kis szél meg némi csendes eső, öntözni egy napra pont elég. Jég szerencsére nem jött erre - minden csapást én sem bírnék már elviselni. Van két szem félig érett eper is.

Mindenki más csalódást okoz. Na jó, nem mindenki, ma legfőképp V., aki egyik buliból szédül a másikba, itthon szalmaszálat sem tesz keresztbe - és különösen alig tnul a nyelvvizsgára meg a szóbelire. Meg a macska, aki megsebesült, kapott egy kötést a hátára, kinyervákolta magát pisilni - és több órája vissza sem jött. Á. is, aki elhatározta, hogy rettenetesen fogja magát érezni az évfolyamtársai körében - és pont így is lett. Ja, ki ne felejtsem saját magamat, aki nem fogyok rendesen (és még gumicukrom sincs, hogy vigasztalódjak valamivel), és nem dolgozom eleget (mármint dolgozom nyelvlógatva, de nem leszek kész a munkákkal), ezért folyton úszom mindennel. A.-ra ma nem panaszkodom, mert mindig a segítségemre van, ha kérek tőle valamit - mondjuk egy kicsit már úgy várnám, hogy ne kelljen semmit kérnem, minden csak legyen*

de A. ebben is tud jó lenni, a hétvégén jelentős előrehaladást ért el a szobám rendbetételében, már csak úgy néz ki, mint ahol bomba robban, nem úgy, mintha egy szeméttelepen vagy egy dögkútban robbant volna a bomba.

Mondok majd valamit... valami nagyon fontosat...

majd... nagyon fontos és bármibe fogadok, hogy mindenkit érdekelni fog, nem kevesebb függ tőle, mint az nyomorult kis életetek... majd elmondom... én már tudom, mi lesz az, de még nem mondhatom el, csak talán holnap... vagy esetleg ma? - az biztos, hogy elég sok múlik majd rajta nektek is... majd elmondom... rágjátok nyugodtan tövig a körmötöket, később úgyis letépjük

Vettem egy lábhámlasztó zoknit

még márciusban. Körülbelül másfél órás procedúra lenne, hogy fel is használjam. Remélem, hozzájutok még szeptember előtt.

A hétvégén lesz V. szülinapja, a 16. volt az utolsó, amit családi körben tudtunk megünnepelni - így meghívtam néhány embert. Tizenötöt. Az én szüleimet nem, mert arra már végképp nem lenne energiám, hogy idefuvarozza, a buli folyamán végig pesztráljam, majd hazajuttassam őket. Pedig biztosan örülnének ők is, V. is. Azt hiszem, ropit és gumicukrot fogok feltálalni.

Beágyazva a felejtés homályában

múlt hétfőn elfelejtettem elmenni a masszőrhöz

múlt kedden elfelejtettem elmenni festeni

nem hívtam fel időben számtalan embert, mert elfelejtettem

nem írtam meg számtalan megírnivalót, mert elfelejtettem

elfelejtettem meginni a kávémat (sokszor!)

rendszeresen elfelejtem a lejárati határidő előtt megfőzni a húsokat, zöldségeket

elfelejtettem, hogy fogyókúrázom (ezért megettem egy csomó gumicukrot)

tegnap kis híján elfelejtettem elmenni a bloggerinavacsorára (amihez én javasoltam helyszínt és foglaltam asztalt)

és még további dolgokat is elfelejtettem, de hogy mit, azt már elfelejtettem

Autó kis hibával

Készül egy poszt, amiben leírnám a keddi kálváriámat, majd hogy hogy fordult sikersztoriba minden - ami most ebből idetartozik, hogy tegnap elvittük az autómat a szerelőhöz, mert folyt belőle valami. A szerelő nem találta azt a hibát, ami miatt odavittük, de körülbelül ötszáz másikat igen, amiből úgy száz azonnali javítást igényel, legalább tíz pedig majdnem életveszélyes. De ha nem megyek vele sokat meg ha nem megyek ki a városból, néhány hónapig még elzakatolgat velem, mielőtt a befordulna velem a pokol kapuján. Megjavíttatni sok pénz - de muszáj. Hacsak nem veszünk egy újat* - de az meg még több pénz. Meg persze lutri. A pénz is nagy úr, de a luutritól még jobban félek - ez a mostani is egészen jónak tűnt, de legalább hat éve** szívok vele. Eleinte csak azt láttam, hogy ronda patkányszürke, de hamar kiderült a többi bűne is - és mindig jönnek újak. Szóval, mondom a szerelőmnek, hogy jó lenne egy másik, hjó lenne, de olyan nehéz megbízható használt autót venni, náluk nem szoktak-e olyan autók megjelenni, amiről bátran kijelenthetik, hogy jó lesz. Mondja, hogy ez nehéz, minden egyre drágább, már alig ad el valaki autót, mert úgysem tud helyette másikat venni - de azért néha előfordul, hogy valaki rajtuk keresztül ad el kocsit vagy jut új autóhoz. Volt a múltkor épp egy kis corsájuk, mint az enyém, csak néhány évjárattal jobb, alig volt benne kilométer, tip-top kis autó volt, egy komolyabb hibával, de még így is elment egy hét alatt. De kijavítottak a hibát, mielőtt elvitték, nem? - érdeklődöm. Hát, azt sajnos nem lehetett javítani, mert szerencsétlen kocsi almazöld volt - mondta szánakozón. Ez volt az autó hibája! Hogy almazöld! Én meg? Én egy almazöld, vagy türkiz vagy narancsszínű, vagy egyéb gyönyörű corsáról álmodom, de nincs sehol. Vagyis hát, nekem nincs annyi pénzem, hogy ilyen luxuscikkek közt turkáljak, mint egy almazöld corsa***

* mármint egy kevésbé régi használtat

** amióta megvan, folyton

*** egyszer hetekig csodáltam egyet a hasznnáltautó kereskedésben, álmodoztam róla - aztán elvitték

Rohan az idő

Vonszolom magam a buszmegállótól hazáig, csak néhány száz méter, de majd' meghalok a frissen ránk törő kánikulában. Az amúgy néptelen utcán a keresztutcából befordul egy nő, és heves integetésbe kezd. Amint közelebb érek, már hallom is: fiatalasszony, vegyen ágyneműt, tiszta selyem, nem fogja megbánni, meglássa, az ura százszsor is kezet csókol érte, szépasszonykám! Én mondjuk hamarabb nézném magam kiszáradt bőrű vízilónak, horpadt bádogvödörnek, törött szárnyú szöcskének, mint szépasszonynak, de egye fene. Mondom neki, hogy nem kérek. Erősködik, hogy jó lesz nekem, egyre közelít, lengeti a lapos dobozba bújtatott selymet (mint mondja), de én hazaérni vágyom, meg egy pohár vízre. Mondom neki, hogy nem veszek semmit, utcán sosem vásárolok. Rogyassza rád az isten az eget, ronda vén szipirtyó! - vágja hozzám, mielőtt végleg lemondana arról, hogy eladjon nekem valamit kartondobozban.

ká hátán ká

Kackiás. Katonás. Korrupt. Korlátolt.  Következetlen. Ketrecharcos. Kellemetlen. Kényszerű. Kíméletlen. Káros. Komor. Kilátástalan. Kemény. Konfliktusos. Kezdetleges. Kiállhatatlan. Koppanós. Kegyetlen. Kapzsi. Komolytalan. Koszos. Kuruzsló. Követelődző. Kispályás. Kivagyi. Kétséges. Kudarcos. Kábult. Kongó. Kémkedő. Képtelen. Károgó. Kukacos. Kívülálló. Keserves. Kényelmetlen. Kínos. Kanos. Kakaskodó. Köpni kell. Köpni kell. Köpni kell.

holott lehetne akár konszenzusos, korrekt, kooperatív, kreatív, karizmatikus, képzett, kongruens, kollektív, különleges, karitatív, kellemes, kívánatos is

Munka

1.

Lazán - és némiképp ellentmondásosan - kapcsolódva az előző poszthoz: nekem az a legnagyobb bajom a gyerekeimmel, hogy nem veszik észre a munkát. A házimunkát biztosan nem. Gyakorlatilag bármit meg tudnak csinálni: sütnek, főznek, takarítanak, mosogatnak, mosnak, teregetnek, füvet nyírnak, ablakot mosnak, vásárolnak, vasalnak (oké, ez utóbbit csak V.) Megcsinálják, ha mondom. De csak akkor. Ma itthonról dolgozom, A. mindig itthon dolgozik, V. érettségire tanul (muhaha! koncertre jár, éjszakázik, nappal alszik, legfeljebb karikás szemmel lézeng). Á. az egyetemen van, szóval, igazolt a távolléte. Délelőtt tizenegy után, miután végeztem az első etap munkával, lementem reggelizni - de minden elfogyott, amit ettem volna. Gondoltam, akkor főzök egy (két) gyors ebédet. Paprikás krumpli salátával és sütőben, héjában sült krumpli* tzatzikivel. A két saláta már készen volt, a krumplit betoltam a sütőbe és főtt a paprikás krumpli, amikor V. álomittasan leballagott a konyhába. Csak annyit kértem tőle**, hogy felügyelje az ételeket, ne égjen oda semmi. Pont ennyit is tett. A tiszta edényekkel teli mosogatógépet (amit reggel raktam be), nem pakolta ki és ebédnél aztán nyafogott, hogy miattam nem tudott tanulni semmit, mert a konyhában kellett lennie. Miért nem tanultál itt - kérdeztem, mert szerintem elég logikus lett volna. A konyha üres volt, se mászkálás, se zajok, semmi zavaró. De az úgy nem jó. Most viszont már készülnie kell az esti koncertre, úgyhogy (miattam) ma nem tanult semmit. 

2.

Én bezzeg már reggel hattól dolgoztam a kertben - dohogtam. Erre azért V. is megsajnált***. Mit csináltál ott hajnalban? kérdezte döbbenten. Először locsoltam, aztán átdobáltam a csigákat a szomszédhoz**** - mire V. nevetni kezdett, hogy ez aztán a komoly munka! - de igazából az volt. A fetrengő csigákat kiemelni a paradicsomból (petrezselyem, bazsalikon, spenót, stb) és áthajítani őket a kerítésen át a pokolba szomszédba komoly munka. Aztán még ettem cseresznyét*****, leszedtem négy fregolinyi tiszta ruhát, bepakoltam a mosogatógépet, beraktam egy mosást, kávét főztem - és még mindig csak fél nyolc volt.

*a krumplit muszáj volt már felhasználni, de az apraját nem akartam hámozgatni

** nyilván hibásan

*** pedig isteni reggel volt, idén végre először

**** oké, erre biztosan azt gondoljátok, hogy ronda dolog - de a szomszéd (a néni, aki eltűnt, majd megkerült, de továbbra is gyanús az ügy) soha nem használta a kertjét az elmúlt tizenöt évben, van sok (egyre több) bódé és a bódéval nem fedett helyeken gaz - szóval, szerintem ott nem ártanak a csigák és nekem sem kell legyilkolnom őket ami gusztustalan helytelen

***** a fáról, szóval azért is kepeszkedni kellett