ezaz

Az új, kezeslábas pizsamámnak minden este örülök, amikor belebújok (akkor kevésbé, amikor arra ébredek, hogy mindjárt bepisilek, de még ki kell bújnom belőle, mert folyton belegabalyodok és ez nagyon felfokozza a bepisilés veszélyét) - de éjszaka imádom, mert tényleg nem fázom benne.

A tavasszal beszerzett kenyérsütőgépet hetente többször is használjuk. Mivel A. süti a kenyereket, a kenyérsütés folyományaként végre kezdi azt is megérteni, hogy miért célszerű bizonyos alapanyagokból többet is vásárolni, mint amennyit egy órán belül elfogyasztunk.

Azt álmodtam, hogy anyukámat viszem valahová autóval. Nem eggyel, kettővel. Anyukám csak az egyikben ül, be van kötve. Megyünk néhány métert, kiszállok, hátrafutok a másik autóért, kissé előrébb vezetem, mint ahol az anyukámmal megrakott autó áll, kiszállok, hátrafutok, megelőzzük az üres autót, kiszállok - és így tovább. A legfárasztóbbnak azt érzem, hogy anyukám nem, nem és nem érti, hogy neki nem kell kiszállnia, nem kell kikötnie a biztonsági övet, mert mindjárt jövök vissza, addig nézelődjön. Mindig kiköti magát, mindig megpróbál kiszállni, mindig értetlenül néz, hogy hová tűnök - én meg veszekszem vele szakadatlanul, borzasztó, hogy ennyire nem ért már meg semmit.

Nagyon nagy szükségem lenne egy minimum tíz hét szabadságra. Egyrészt nem gyógyultam meg teljesen, még egy doboz antibiotikum kellett volna, azóta is köhögök, hol jobban, hol kevésbé, hol van hőemelkedésem, hol nincs (tiszta okos lány vagyok), a ctorkom szinte mindig fáj. Másrészt hétvégenként sem pihenek eleget, mert vagy az egyetemen ülök (személyesen vagy online), vagy anyukámnak vásárolok be és viszem ki neki, vagy rá vigyázok (ez havi egy hétvége) - szóval, itthon alig vagyok. Ha igen, akkor például birsalmasajtot főzök. Van ugyanis egy birsalmafánk és idén különösen jól termett, nem is kukacosak a gyümölcsök. És szeretjük is. Csak csinálni nagy macera. De persze nem hagyhatom megromolni.

Mindenki árat emel, minden szörnyen drága. Ma egyetlen nap alatt költöttem el a fizetésemnek több, mint egyharmadát - tankoltam, dm-ben voltam és aldiban. Ennyi. Oké, anyukámnak elintéztem a havi bevásárlást (ami nyilván nem jelenti azt, hogy többet már semmit sem kell vennem neki novemberben)

Visszavittük az aldiba a kapszulás kávégépünket, mert már nem árulnak hozzá kapszulát. ADnak érte tízezer forintot. Azt hiszem, el kéne adnom még egyetmást.

A macska olyan hangosan horkol a szoba közepén egy dobozban, hogy folyton megijedek, hogy sípol a tüdőm. De ezúttal nem az enyém.

Az óraátállításnak hála

meg tudom nézni reggel öttől a sorozatot, amin este tízkor elalszom.

Meghalt a cselszövő

de a rút viszály elhárításán még dolgozni kell

szennyes

Az alábbi kupacolási mechanizmusokba, illetve a nyomukban keletkező kupacokba botlom bele - szó szerint

Á.: textilszerű - nem textilszerű

A.: fekete - nem fekete - nem ruha

V.: halványrózsaszín - pink - mályva - hófehér - hófehér alapon apró virágminta - hófehér alapon nagy minta - világoskék - középkék - sötétkék - kék-pink csíkos - fekete-téglaszín csíkos - barna alapon aprómintás - zöld - kék törülköző - zöld törülköző - sárga törülköző - fekete - nemazéncuccom

Úgyhogy mindet újraválogatom, és újradefiniálom, amikor én nyerem meg a mosógép bepakolását (persze, van nekem is szisztémám: fehér - fekete - kékek-zöldek-szürkék (alias ég-nyárilombszínek) - pirosak-barnák-narancsok (alias föld- őszi lombszínek), törülközők , ágyneműk,  konyharuhák, felmosórongyok (ez utóbbiakat nem keverem semmivel))

kihívás

főzni egy vegánnak, aki nem szereti a zöldségeket

Addig-addig jár a korsó maszk nélkül

koncertre, piacra, kútra, (satöbbi), míg össze nem töri a covidkő. Ettől persze még sajnálom. Nem ezt akarta, csak hát nem hisz a vírusban. És a maszkban még kevésbé. Az oltásban sem, de ezügyben erős nyomás nehezedett rá. Igen, éntőlem is.

Szóval, a korábban sokat kétkedő kolléganő ma igazoltan covidos lett. Két oltás után. Maszk nélkül. Tegnap még szeretett volna velem kávézni. A múlt héten több rendezvényen ültünk egy légtérben vele és sok másokkal. A többiek jellemzően maszk nélkül. Én kivétel nélkül maszkban. Ez megvéd a felesleges kávézásoktól.

A. viszont szerintem postcovidos tüneteket mutat. Folyton fáradt, rosszul van, szédeleg. Aggódom érte.

Érettségi

Amikor az ember leérettségizik, örül neki, hogy túlesett rajta, ez a kínzás többé nem fog vele előfordulni - de ez sajnos nem teljesen igaz, mert amikor a gyerek érettségizik, az még tartogathat némi kihívást.

Az én saját érettségim amúgy is eléggé terhelt volt, ugyanis annak idején a kínzókamrában gimnáziumban kerékbe törtek, kútba dolbtak, felnégyeltek két tárgyból is megbuktattak negyedik év végén - vagyis nekem még két augusztusi pótvizsgán is át kellett esnem, mielőtt októberben leérettségizhettem volna. Nem tudom utólag rekonstruálni, hogy mi múlott rajtam az ügyből, mi sem - de tény és való, hogy nekem egyetlen kidolgozott tételem sem volt, azt sem tudtam, hogyan kéne nekikezdeni, meg azt sem, mi fán terem egyáltalán az érettségi - szóval én úgy estem be azon az október közepi napon reggel fél nyolc körül egy teljesen ismeretlen kurvamesszi középiskolába, hogy nem elég, hogy semmiről nem tudtam semmit, de nem volt egy üveg vizem sem, sem szendvicseim - és hogy egyáltalán nem sejtettem, hogy este kilenc körül szabadulok. Bár szerintem akkor sem lett volna nálam semmi és akkor sem jött volna velem senki, ha előre tudom, hogy ez egy nagyon hosszú procedúra lesz.

Végül is összességében nincsenek olyan nagyon vészes emlékeim, a matekot épphogy megugrottam, és azt gondoltam, úgysem lesz vele dolgom soha többé*, a magyar írásbelimről könnyes szemmel áradozott a javító tanár - de csak négyest kaptam végül, mert a szóbelin gőzöm nem volt róla, hogy milyen tematikák mentén kellett volna összehasonlítanom a Szózatot a Himnusszal - de legalább mindkettőt hibátlanul tudtam kívülről. Történelemből nem tudom, mit húztam, de annyira izgultam, hogy a tétel kidolgozása közben kiszívtam a tollamból a tintát, folyt ki a számon, csupa tinta lett az arcom, a kezem, a blúzom. Latinból kábé semmit sem tudtam - holott egy évvel korábban még budapesti helyezett lrettem az ókortudományi versenyen. És persze egyáltalán nem mertem megszólalni egyetlen felnőtt előtt sem, nemhogy egy többtagú, ismeretlen bizottság előtt - még úgy sem, hogy mondhatom, hogy a négy gimnáziumi évem alatt kevesebb jóindulatú tanárral fújt össze a sors, mint ott a szóbelin. Cukik voltak, és nyilván nem értették, hogy lehetek ennyire fogalmatlanul felkészületlen mindenből - és hogy írtam mégis olyan magyar írásbelit, amit felolvastak a tanáriban.

Szóval, most, hogy V. szintemelőt akart tenni angolból, ugyanebben a gimnáziumban kellett ügyet intézni, mert mostanra közel költöztünk hozzá. De persze itt csak jelentkezni kellett, érettségizni egy másik gimnáziumba osztották be V.-t - aki viszont beteg lett, ezért nem tudott elmenni az írásbelire - és ezután derült csak ki számunkra, hogy ez egyértelműen azt vonja maga után, hogy az írásbeli pótlására a dupla szóbelit kell kérvényeznie. Így hát először is heveny sírógörcsben lecseszett engem, hogy mindez miattam van, mert nem engedtem el covid gyanúval az írásbelire - aztán amiatt, hogy azt tanácsoltam neki májusban, hogy csináljon ősszel szintemelőt, aztán azért, mert mindig rossz anya voltam. Mára sikerült javítanom a pozíciómon, mert sok embert felhívtam, hogy mégis, mit lehet tenni (semmit), aztán megírtam helyette a kérvényt és neki csak alá klellett írnia, aztán elvittem kocsival leadni - most pedig azon drukkolok, hogy nagyon jól sikerüljön a dupla szóbelije, de még az is opció, hogy időponthiány miatt nem engedik duplán szóbelizni, hanem májusra kell halasztania a dolgot. És persze megfogadtam, hogy addig is életemmel és véremmel szolgálom, például segítek neki a szóbeli tételek kidolgozásában és meghallgatásában (és nem érdekli az a kifogásom, hogy hiába van egy nagyon poros középfokúm, nem tudok angolul - ellentétben A.-val és Á.-val, akik felsőfokon tudnak - de inkább velem tanulna és engem cseszne le folyton)

Hát, így szórakozunk mi - és hol van még a tavaszi őrület?

* lett, nem is egyszer - ehhez képest mondta azt A. anyukája az egyetem második évének a végén az első nekifutásra négyes matek szigorlatomra vigasztalóan, hogy nem baj, martine, majd kijavítod - gondolhatjátok, hogy pont tökéletesen elégedett voltam vele, kábé olyan tudásra tettem szert néhány év alatt matematikából, hogy az egykori matektanárom sajnálkozva vallotta be egy osztálytalálkozón, hogy ő már ehhez nem annyira ért. Az egykori osztálytársaim pedig azt, hogy biztosak voltak benne, hogy tíz év múlva legfeljebb egy csatornából fogok előkúszni, nem az egyetemről libbenek be, útban a második diplomám felé.

folytonosan zajló mondatok

Mit tudom én, hová kell kattintani. Én ezt a programot fejlesztem, nem pedig használom.

*

- Csökken a koronavírussal megfertőződött emberek átlagéletkora.

- Ez tényleg komoly? Úgy értik, hogy megfiatalodnak tőle az emberek?

*

Dehogy csináltatok tesztet! És ha kijön, hogy pozitív vagyok, hogy megyek el hétvégén a színházba/ moziba/ buliba /stb?

*

- Nem söpörted el a leveleket, pedig kértem!

- Mert nem szóltál időben! Kettőkor mondtad, nekem meg ötkor már el kellett mennem.

- Legközelebb mikor szóljak? Tavasszal?

*

- Kérsz valamit?

- Igen.

- Mit?

- ... öhm... semmit...

*

-Valahonnamn úgy jön a hideg... nem tudod, honnan?

-Kintről.

*

- Odamegyek nyitásra a boltba.

- Miért, nyitáskor olcsóbb?

- Nem, csak utána több időm marad foglalkozni vele.

szép nap csúfos véggel

Tudom, nem szabad így lelőni a poént - de elég rosszul érintett, hogy miután az egész napot boldog kirándulgatással töltöttük (oké, igazából csak két és fél órát sétáltunk, de előtte meg utána autóztunk is) anyukámmal, akire én vigyázok a hétvégén, boldogan hazaérkeztem, majd kibontottam az anyukámtól elhozott számlákat, és hirtelen mintegy nyolcvanezer forintra növekedett az október végéig befizetendő összeg egy laza negyvenezres villanyszámla kibontásával. Amúgy is vannak olcsóbb meg drágább hónapok, mert van, amit kéthavonta kell fizetni - de nem felváltva, hanem a drága hónapokon mindent (és ne higgyétek, hogy az olcsó hónapok valóban kevés pénzbe kerülnek) - szóval, ez most amúgy is egy drágább hónap.

A nyugdíjának elégnek kéne lennie a rezsire, a gyógyszerekre, az élelmiszerekre, a váratlan kiadásokra (mint például fogászat, cipővásárlás, elromlott mosógép, beomlott cserépkályha, elromlott kazán - igen, ebben a hónapban történt  mindez), meg a saját gondoz(tat)ására. Talán nem lesztek nagyon meglepve, ha azt mondom, hogy kurvára nem elég minderre a nyugdíja, sőt, kezd az lenni a kisebb rész, amire futja belőle. Akkor sem, amikor éppen nem kell új porszívót venni, meg új fogsort, meg új cipőt, meg új mosógépet, stb.

De legalább a számlabontásig jó volt a nap és a képek szépek lettek.

Őszi dolgok

Fermentált zöld (sárga, piros) paradicsomok különféle fűszerekkel, hagymával, répával, paprikával - sosem tettem még el ilyet, izgulok, hogy milyen lesz.

És ma gyönyörű az idő, nem ilyen bánatoska - de ma nem volt időm a kertet nézegetni, mert iskolában voltam, most pedig jól elfáradtam.