Tudom, nem szabad így lelőni a poént - de elég rosszul érintett, hogy miután az egész napot boldog kirándulgatással töltöttük (oké, igazából csak két és fél órát sétáltunk, de előtte meg utána autóztunk is) anyukámmal, akire én vigyázok a hétvégén, boldogan hazaérkeztem, majd kibontottam az anyukámtól elhozott számlákat, és hirtelen mintegy nyolcvanezer forintra növekedett az október végéig befizetendő összeg egy laza negyvenezres villanyszámla kibontásával. Amúgy is vannak olcsóbb meg drágább hónapok, mert van, amit kéthavonta kell fizetni - de nem felváltva, hanem a drága hónapokon mindent (és ne higgyétek, hogy az olcsó hónapok valóban kevés pénzbe kerülnek) - szóval, ez most amúgy is egy drágább hónap.
A nyugdíjának elégnek kéne lennie a rezsire, a gyógyszerekre, az élelmiszerekre, a váratlan kiadásokra (mint például fogászat, cipővásárlás, elromlott mosógép, beomlott cserépkályha, elromlott kazán - igen, ebben a hónapban történt mindez), meg a saját gondoz(tat)ására. Talán nem lesztek nagyon meglepve, ha azt mondom, hogy kurvára nem elég minderre a nyugdíja, sőt, kezd az lenni a kisebb rész, amire futja belőle. Akkor sem, amikor éppen nem kell új porszívót venni, meg új fogsort, meg új cipőt, meg új mosógépet, stb.
De legalább a számlabontásig jó volt a nap és a képek szépek lettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése