18.

V. tizennyolc éves lett.

Én pedig megkaptam a második oltásomat. Ki gondolta tizennyolc éve, hogy ma is be kell majd jönnöm egy kórházba?

K.M. és én

én: szeretnéd, ha olyan lennék, mint Kate Middleton?

A.: mármint milyen szempontból?

én: hogyhogy milyen szempontból?

A.: sokféle szempont létezik

én: tudod egyáltalán, hogy kiről beszélek?

A.: persze! hát az elég menő lenne, ha úgy beszélnél angolul!

én: lehet, hogy menő lenne, de én nem arra gondoltam

A.: hanem?

én: hogyhogy hanem? hát szerintem elég nyilvánvaló, hogy mire...

A.: aha... és megmondod?

Valaki* végre feltalálta

a sajtos nápolyit. Az íze még nem tökéletes, de az irány jó. Ha van nápolyikészítő kisiparos olvasóm, akkor hajrá!

* Ziegler sajtkrémes ostya, Cheeseo néven találtam rá

Csak szeretnék úgy kinézni

mint Kate Middleton. Olyan nagy kérés?

Az elmulasztott életközepi válság megélésének hiánya következtében fellépő életválság

ennyi

igyekszem, igyekszem

de sajnos nagyon nehéz egyszerre több különböző dolgot írni fejben - mert én úgy írok, hogy görgetem magamban a gondolatokat, mit hosszabban, mit rövidebben, aztán leírni már csak egy perc (nem) - és most inkább verseket meg novellákat írok.

idősoros

május 7.

május 13.

május 16.

május 17.

május 21.

május 23.

Fűtünk

Nem tudom, hogy idén A. mikor talált egy hajszálnyi repedést a télen és hagyta abba a fűtést a tavaszra hivatkozva, de ma reggel visszakapcsoltattam vele a fűtést. Pulóverben és zokniban is kis híján megfagytam a flanelhuzatba dugott pehelypaplan alatt.

Ja, és a napelemeink megtermelik a villanyszámlánkat. Mondjuk az árukat sokára fogják behozni, de előbb-utóbb az is bekövetkezik majd.

A magaságyás egyelőre a temérdek eső ellenére is jól működik - de ha így megy tovább, telepítek halakat is.

Az ötödik

napsütéses nap idé. Volt kettő februárban, kettő áprilisban, meg a mai. A macska nagyon jó alvótárs, de ideje, hogy külön aludjon, mert tegnap találtam egy kullancsot magamban. Icipici volt, annyira, hogy nagyítóval kellett beazonosítanom. Lenyírtuk a füvet az új fűnyíróval (mert a régi tönkrement, aztán A. rendelt egyet, amit napokig nem hoztak, bár már kifizette és folyton állítgattak a rendelés státuszán - máig nem hozták, a pénzt sem utalták még vissza). Szóval, A. elment és vett egyet. Fűnyírás előtt mindig leszedem a sóskát, mert az nálunk a fűben nő. Már tavaly megszerettem. Az a titka, hogy nem teszek bele cukrot. Émelyít a sóska savanyúsága melletti édes íz. Így nálunk a sóska ennyi: egy kis vajon megfonnyasztom és összekulimászozom a sóskaleveleket, megsózom és teszek hozzá tejfölt. Összekeverem, megesszük. Az első szedésnél 85 levelet szedtem már a kertből - ez rekordtermés - de most a magaságyásba is ültettem. A lestyánt leszámítva már minden kinőtt, egyre növekszenek, bokrosodnak, imádom! A cseresznye egy része piros - a hétvégén le kell szedni, mert vagy az eső pukkasztja ki, vagy a madarak eszik le - vagy mi. Egyszer megnéznék néhány teljesen érett szemet! Idén nagyon későn érik egyébként, volt, hogy már április 30-ra leérett. Nem különösebben édes vagy zamatos - de mindennél korábbi. Egy régi barátomról álmodtam (mármint én nagyon szerelmes is voltam, de ő nem, vagyis én sosem mertem szólni neki, lehet, hogy ő sem, ezt nem tudom, elég fura fiatalok voltunk mindketten, szóval csak barátbarátok voltunk) - ezer éve nem találkoztunk. Most a feleségével és A.-val voltunk valahol, négyesben táncoltunk, nevettünk, jó volt. Semmi maszk, semmi vírus, minden teljesen normális volt, szabad volt találkozni, egymáshoz érni, egy asztalnál iszogatni. Hosszú hónapok óta ma fogunk először teljes (csoport)létszámban élőben találkozni a kollégáimmal. Egyesével össze-összefutottunk, de team csak zoomon volt. Úgy izgulok, mintha randira mennék. Még hajat is mosok (amúgy kibírná a hajam hétvégéig, de így nem), pedig utálok hajat mosni. Rengeteg bonyolult és körülményes tevékenységet tartalmaz - de legfőképp a szárítás. Mióta festem, ezerszer lassabban szárad. Vagy mióta őszül - ezt nem tudhatom. Utálom az ősz szálakat látni, de már bőven átlépte azt a határt, amikor még ki lehetett tépkedni. Egyrészt napokig tartana (és folyton újratermelődne), másrészt elég ritkássá tenné a hajamat. Tegnap kettőig dolgoztam, ezért keltem ma később - nem mintha számítana, baromi álmos és gyűrött vagyok. És pattanásos a maszk által takart helyeken. A randi előtt - pont mint rég (kivéve maszk)

És mindjárt megint esik

 

A képeken cseresznye, eper és áfonya. Ezen kívül lesz még málna, ribizli, meggy, szilva, birs (de ne fussunk annyira előre), mézbogyó és (moníliás) egres. Meg persze a zöld levelesek és a fűszernövények. Meg talán cukkini, paradicsom, paprika (de ne fussunk annyira előre). Egyelőre orvosi papírokat és beutalókat keresek kétségbeesve - nem tudom, hová tettem. Hogy én tettem-e bárhová. V. közben prüszköl, hogy jellemző, hogy az ő beutalóit hányom el. Nem, bárkiét elhányom. Iratkezelésem elégtelen.