Az ötödik

napsütéses nap idé. Volt kettő februárban, kettő áprilisban, meg a mai. A macska nagyon jó alvótárs, de ideje, hogy külön aludjon, mert tegnap találtam egy kullancsot magamban. Icipici volt, annyira, hogy nagyítóval kellett beazonosítanom. Lenyírtuk a füvet az új fűnyíróval (mert a régi tönkrement, aztán A. rendelt egyet, amit napokig nem hoztak, bár már kifizette és folyton állítgattak a rendelés státuszán - máig nem hozták, a pénzt sem utalták még vissza). Szóval, A. elment és vett egyet. Fűnyírás előtt mindig leszedem a sóskát, mert az nálunk a fűben nő. Már tavaly megszerettem. Az a titka, hogy nem teszek bele cukrot. Émelyít a sóska savanyúsága melletti édes íz. Így nálunk a sóska ennyi: egy kis vajon megfonnyasztom és összekulimászozom a sóskaleveleket, megsózom és teszek hozzá tejfölt. Összekeverem, megesszük. Az első szedésnél 85 levelet szedtem már a kertből - ez rekordtermés - de most a magaságyásba is ültettem. A lestyánt leszámítva már minden kinőtt, egyre növekszenek, bokrosodnak, imádom! A cseresznye egy része piros - a hétvégén le kell szedni, mert vagy az eső pukkasztja ki, vagy a madarak eszik le - vagy mi. Egyszer megnéznék néhány teljesen érett szemet! Idén nagyon későn érik egyébként, volt, hogy már április 30-ra leérett. Nem különösebben édes vagy zamatos - de mindennél korábbi. Egy régi barátomról álmodtam (mármint én nagyon szerelmes is voltam, de ő nem, vagyis én sosem mertem szólni neki, lehet, hogy ő sem, ezt nem tudom, elég fura fiatalok voltunk mindketten, szóval csak barátbarátok voltunk) - ezer éve nem találkoztunk. Most a feleségével és A.-val voltunk valahol, négyesben táncoltunk, nevettünk, jó volt. Semmi maszk, semmi vírus, minden teljesen normális volt, szabad volt találkozni, egymáshoz érni, egy asztalnál iszogatni. Hosszú hónapok óta ma fogunk először teljes (csoport)létszámban élőben találkozni a kollégáimmal. Egyesével össze-összefutottunk, de team csak zoomon volt. Úgy izgulok, mintha randira mennék. Még hajat is mosok (amúgy kibírná a hajam hétvégéig, de így nem), pedig utálok hajat mosni. Rengeteg bonyolult és körülményes tevékenységet tartalmaz - de legfőképp a szárítás. Mióta festem, ezerszer lassabban szárad. Vagy mióta őszül - ezt nem tudhatom. Utálom az ősz szálakat látni, de már bőven átlépte azt a határt, amikor még ki lehetett tépkedni. Egyrészt napokig tartana (és folyton újratermelődne), másrészt elég ritkássá tenné a hajamat. Tegnap kettőig dolgoztam, ezért keltem ma később - nem mintha számítana, baromi álmos és gyűrött vagyok. És pattanásos a maszk által takart helyeken. A randi előtt - pont mint rég (kivéve maszk)