Újabb eredmények

Több száz (talán ezernél is több) szál ibolya (lilák és fehérek)
megszámlálható mennyiségű krókusz (lilák teljes pompában, sárgák elvirágzásban)
öt szál százszorszép (a megszokott színösszeállításban)
az első pitypang (boldog napsárga, mint rendesen)

Menüsorok

Na jó, azok épp nincsenek. De azért naponta egyszer hébe hóba csak főzök. Készült mostanában:

lasagne (bolti besamellel - le sem tudnám tagadni)
afrikai szálkátlan harcsapörkölt galuskával
tojáskrém
körözött
görög (típusú) saláta fetával és anélkül
pirított káposzta (ami őrület! apám - szívjóságból - megreszelt nekem két teljes káposztát. Az úgy hat-hét kiló volt - én meg hazahoztam, mert káposztás tésztára, meg rétesre, meg egyáltalán, pirított káposztára vágytam. De ekkora mennyiség elég lassan pirul meg... legközelebb akkor csinálok ilyesmit, ha nyugdíjba mentem)
tepsiben sült tarja brokkolis rizzsel
brokkolikrémleves
további brokkolik (ebből sem szabad két fejnél többet venni)
fonnyasztott spenót olvasztott sajttal
mákos guba
gombaleves
gombapörkölt rizzsel (igen, gombából is túl sokat vettem)
resztelt máj rizzsel (a rizsből meg túl sokat főztem)

ember legyen a talpán, ki ezt jól* csinálja

* pontosan és szépen, ahogyan a csillag (ja)

Gyorsan túltettem magam

a tél elmúlásán.

Nézem az e-krétán a jegyeket, az utolsó bejegyzés V.-nél február 28, Á.-nál február 24. Bosszankodom. Lazsálnak itt a tanárok, vagy mi van? Hogyhogy februári az utolsó jegy? Hány hónap telt már el azóta? Ja, még egy hét sem. Megenyhülök, mint az idő. Sütkérezek és sötét lilán illatozom akkor egy kicsit én is, némán és szerényen, mint más ibolyák.

Gyanakvásra adhat okot

ha a céges telefonkönyvben egyáltalán nem szerepel a cég főállású informatikusának/rendszergazdájának sem a telefonszáma, sem az e-mailes elérhetősége... különösen, ha néhány kör után valaki fű alatt tud adni egy nem publikus telefonszámot, de e-mailcímet senki sem ismer hozzá... szerintetek? mert nekem nagyon gyanús, hogy nincs is neki... ismerve a rendszer sajátosságait, azon sem lepődnék meg, ha még a Neander völgyben konfigurálták volna a rendszert kőbaltával (és szerintem az informatikusunk igen közeli egyenesági leszármazottja az ottaniaknak)

Miből áll a szerelem?

Áll jó adag rajongásból, büszkeségből, van benne tisztelet, kíváncsiság, odafigyelés,  nyugalom, de van benne nyugtalanság és féltés is. Kell hogy legyen benne bizalom, humor, meg mindenféle, a testben cirkáló forróságok, biztosan van benne némi hiány és kételkedés is, aztán erő, meg kitartás, meg összeszorított foggal kisziszegett csakazértis, és néha bánat, de rengeteg öröm is, van benne biztonságérzet, hála, jóra törekvés, és még hibázás és bocsánatkérés, vannak ballépések és jobb napok, szép szavak, könnyek, ölelés, ringatás, némaság, harag, bizsergés, dallamok, illatok, vágyak, célok, összetartás, izzadás, van benne  barátság, kooperáció, segítségkérés, tervek, testiség, támasz, fények és árnyak, sok azonosság és különbözőség, megfelelés és titokzatosság, nevetés, elhatározások, keménység, lágyság, meghittség, közelség és kellenek távolodások, álmok, gondolatok...

Azt hittem, írok valami nagyon frappáns, rövid kis izét, de most meg - noha sem rövid, sem különösebben frappáns nem lett -  nem merem abbahagyni, nehogy kimaradjon valami... hát, folytassátok!

Március

Évtizedekbe telt, míg észrevettem a márciust. Hogy ez valami érdekesebb és több a szükséges rossznál, ami a szürke télből az illatos későtavaszba vezet. Untam a hóvirágok sápadt fehér színét, nem éreztem benne az újjászületés, az elsővé válás isteni erejét, én rögtön a tulipános-orgonás tobzódástra vágytam. Nem érintettek meg a csupasz ágvégeken megjelenő rügyek, csak a kopaszságot észleltem. Fáztam a márciusi szélben, hidegnek és így furcsán komikusnak, már-már feleslegesnek találtam az első napsugarakat. Nem tudtam, mennyi mindent visz el és hoz a szél, azt hittem, más dolga sincs, mint összegubancolni, kifésülhetetlenné kócolni a hajamat. Évek óta úgy rohan az idő, hogy alig (sőt, sokszor nem is) győzök megbirkózni a változással. Egy ideje nem a nyarat várom, hanem igyekszem élvezni azt, ami épp van. Sokszor fárasztó, de így is csodálatos.

bolti besamel*

Ritkán veszek dobozos kajákat, de tegnap a Lidlben rabul ejtett a gondolat, hogy anélkül is tudok lasagnet készíteni, hogy előtte legalább közelítően csomómentes besamelt készítsek 25 deka vajból meg fél kiló lisztből a hozzá tartozó egy liter tejjel 50 deka vajból és egy kiló lisztből, a hozzá tartozó két liter tejjel. És képzeljétek, semmi csalódás nem ért! A dobozban a besamel csomómentes és vállalhatóan finom - úgyhogy délelőtt tízre kisült a lasagne - azért ilyen korán, mert vinni akarok a szüleimnek is belőle, aztán pedig délutánra vissza kell érnem, mert végre-végre lesz könyvklub megint (betegek voltunk, elutaztunk, vizsgáztunk, meccsen jártunk - szóval, érdektelenség egy szemernyi sem mutatkozott, csak a körülmények játszottak össze) - szerintem idén még nem találkoztunk.


* mindez természetesen tegnap volt, csak elfelejtettem megnyomni az elküld gombot, mielőtt kikapcsoltam a gépet

Találós kérdés

A fürdőszobánkban van, négy különféle méretben létezik, van belőle szárnyas és szárnyatlan változat is - mi az?

hangya

borúra derű

(egy előadáson)

... és sok nagyon mulatságos speciális szakképesítéssel is rendelkeznek a kollégák, van például futballedző vagy gyászcsoport-vezető is...

(és volt nevetés tényleg)

Isten majmai lassan (meg)őrülnek

Tegnap huszonnégy fok volt! A kertünkben érik a cseresznye tömegesen virágzik az ibolya! Aztán az is történt még idén, egyetlen nap alatt szakképzett munkavállalóvá váltam szakképzetlenből. Ez amúgy várható volt, hiszen a belépésemkor aláírtam egy nyilatkozatot, amiben vállalom, hogy záros határidőn belül eleget teszek a törvényi előírásoknak. Az a gyorsaság ugyanakkor számomra is elképesztő, amivel a vállalást teljesítettem: egyetlen éjszaka alatt történt a dolog (már ha húzni akarom az időt, mert amúgy egy pillanat műve volt) Hoztam kijött ugyanis egy új rendeletet, ami az egyik korábbi végzettségemet mostantól szakirányú végzettségnek minősíti. Örülhetnék, mint majom a farkának, sőt - nem tagadom, hogy szigorúan az önérdekeimet vizsgálva - örülök is neki,  hiszen így megmenekültem egy kényszerdiplomától, ami nem kevés időt és pénzt emésztett volna fel, ráadásul remélem, hogy gyorsan meg is emelkedik a fizetésem, mint szakképzett szakemberé - ugyanakkor meglehetősen furcsának tartom, hogy nem az a végzettségem került elfogadásra a törvény által, amelyik valóban releváns lehetne az elvégzendő munkát illetően (és ami alapján felvettek ide dolgozni), hanem egy másik, amiről viszont pont úgy gondolom, hogy önmagában egészen biztosan nem képesíthet arra a munkára amit végzek - ergo senki mást sem képesíthet rá, mert a képzés tartalma és a munka jellege köszönőviszonyban sincsenek egymással. A másik, a releváns végzettségem viszont továbbra sem ismerhető el szakirányúként (és ezzel néhány valódi szakembert egészen biztosan kizárnak a terepről, holott nem kéne). Megváltoztak a klimatikus viszonyok, valaki forró lázálmában rendelkezget.