Tóth Orsolya Lilla két kézzel kapaszkodik

Tóth Orsolya Lilla két kézzel kapaszkodik... mondom kapaszkodik... Tóth Orsolya Lilla utastársai elől udvariasan félreáll... közben kapaszkodik... és mondom udvariasan félreáll... elnézést kér, ha útban van... és közben két kézzel fogja a kapaszkodót (nem, köszönöm, nem ülünk le)... 

ezt mondta tegnap egy anyuka a tömött hetes* buszon a lányának délután öt körül. A kislány úgy elsős lehetett, csupa rózsaszínben, hátán iskolatáska, körülbelül akkora, mint a gyerek maga. Az anyuka kicsit fáradt arcú, vékony, magas nő, aki bizonyára kosztümöt vagy valami ahhoz hasonlót viselt a kabátja alatt.

Aztán a következő megállónál felszáll egy másik anyuka babakocsival és még három nem túl nagy gyerekkel. Mindegyik épp mond valamit, a babakocsis gyerek énekelget, ettől elég hangos a csapat. A busz ránt egyet, megingunk, fogd már meg azt a kapaszkodót, nem apád fasza! - bődül rá a babakocsis nő valamelyikre a három közül.

Újabb erőteljes fékezés, mindenki dől, amerre csak van hely dőlni. Tóth Orsolya Lilla - hátán a böhöm nagy táskával - két biztos kézzel kapaszkodik. 

* vagy ahhoz hasonló, buszcsalád, busznagynénik, egyéb rokonok

Intézményi bonyolító

Az egyik helyen, ahová járok, létezik ilyen pozíció. Először azt hittem, hogy csak béna elnevezése valami szervezői munkának, de most már látom, hogy tűpontos, definitív megnevezés. Szerintem a  nő munkaköri leírásában konkrétan szerepel a fejhangon való visítozás, a kapkodás, a kéztördelés, a fel-alá rohangálás, mások rendszerszintű hibáztatása, meg ilyenek. És ha igen, akkor profin csinálja.

évértékelés

mondathatárokon átívelő hányinger

Folyton ünneplünk valamit

Tegnap még mindig a szülinapomat, mert A. a napján külföldön volt még és azóta nem volt idő másra, csak a csokik átadására - az sem rossz, na, de lehet ennél több is. Tegnap elmentünk kettesben ebédelni egy iszonyat drága francia étterembe - minden nagyon finom volt és jól is laktunk az amúgy nem túl nagynak kinéző adagokkal (az a titka, hogy sok félét kell rendelni). Ettünk például csigát - amit én korábban sosem - és nem volt rossz, de mondjuk azt sem értem, hogy hogy rajonghat érte valaki. Meg ettünk homárlevest, francia tatárt, burgundi marhapofát, káposztás rétest kacsasülttel és krémbrülét (összesen ettünk ketten ennyifélét, de természetesen mindenki megkóstolt mindent) - és aztán még este elmentünk moziba is, ahol a 64-es betegnaplót néztük meg - az is jó volt.

A Valentin napot nem szoktuk ünnepelni, mert nem vagyunk mi izék*, de azért biztosan sütök majd sütit A.-nak, mert azt viszont szereti.

És aztán még 24-én lesz az, hogy már 23 éve fogjuk ismerni egymást - ezt is minden évben méltóképpen** megünnepeljük.

És aztán már hamarosan vége is lesz a februárnak és megünnepelhetjük végre a tavaszt - már most is van erre az alkalomra öt szál hóvirágunk, ami nagy szó, mert ilyen mértékű hóvirágzás még sosem volt nálunk***

* olyanok, akik ünneplik

** valahogyan

*** gondolkodj nagyban, cselekedj kicsiben

töredék

- annyira suttyó, hogy gémélt* mond dzsímél* helyett
- mit mond gémél helyett?




* gmail

Miért nem szól időben?*

Ne sziszegjen már, ez nem fájhat így, más betegek a saját lábukon mennek  ennél bonyolultabb kezelés után is! Az ön előtt lévő betegnek sokkal komolyabb beavatkozása volt, mégsem nézett ilyen csúnyán! Nem hiszem el, hogy fáj! Magának milyen magas a fájdalomküszöbe? mások már  feleennyitől üvöltenének! Hogyhogy csak most jön? Hogy bírta ki idáig ezzel a fájdalommal? Mások már két nap után sírva csúsztak volna be a küszöb alatt. Na ne mondja hogy ez fáj! Mások meg sem érzik az ilyesmit. Ne próbálja elhitetni velem, hogy ez nem fáj! Maga nem is ember?

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam - *itt és most, mert a különböző valós személyekkel díszített valós helyszíneken a kutyát sem érdekli többnyire:

Nem állok fájdalomtűrési vagy beavatkozás-elviselési versenyben másokkal.

GAP

Nagy nap ez a mai, mert minden előzetes  erre irányuló szándék nélkül, spontán belevágva épp a közepébe, megvettem életem első, sötét szürke színű, igénytelen építőipari munkások számára a kulturált szabadidő-eltöltéshez tervezett, melegítőszerű vadonatúj GAP nadrágját.  1290 forintért.

Na, szóval akkor most felülök a magaslóra, oszt' le se nézek onnan, míg el nem szédülök!

Tortahegy

A munkatársaimtól égő gyertyákkal díszített különféle tortaszeleteket kaptam, amit aztán közösen fogyasztottunk el. Ezt a kontrasztot megélni! - mit mondjak? fenséges, gyönyörű, megnyugtató, felemelő (és még cifrázhatnám)

Örökség

Szerintetek is - mert én úgy vettem észre - öröklődik (valamelyest) a kézírás? És nem valami tudatos utánzásról beszélek, hanem több nemzedék több tagjának kézírása birtokában tett megfigyelésről.

A kívánatosnál jóval alacsonyabb

az adott évre jutó hétvégék száma és aránya. Több szombatot, több vasárnapot!

Ugyanitt* érdeklődöm, hogy ha az elmúlt évtizedekben drasztikusan emelkedett a nyugdíjkorhatár és a munkával töltendő idő, akkor vajon miért áll meg a korábbi maximumán az évek elteltével kötelezően kiadandó szabadság mértéke?

* hasonló elvárt eredménnyel