Tegnap még mindig a szülinapomat, mert A. a napján külföldön volt még és azóta nem volt idő másra, csak a csokik átadására - az sem rossz, na, de lehet ennél több is. Tegnap elmentünk kettesben ebédelni egy iszonyat drága francia étterembe - minden nagyon finom volt és jól is laktunk az amúgy nem túl nagynak kinéző adagokkal (az a titka, hogy sok félét kell rendelni). Ettünk például csigát - amit én korábban sosem - és nem volt rossz, de mondjuk azt sem értem, hogy hogy rajonghat érte valaki. Meg ettünk homárlevest, francia tatárt, burgundi marhapofát, káposztás rétest kacsasülttel és krémbrülét (összesen ettünk ketten ennyifélét, de természetesen mindenki megkóstolt mindent) - és aztán még este elmentünk moziba is, ahol a 64-es betegnaplót néztük meg - az is jó volt.
A Valentin napot nem szoktuk ünnepelni, mert nem vagyunk mi izék*, de azért biztosan sütök majd sütit A.-nak, mert azt viszont szereti.
És aztán még 24-én lesz az, hogy már 23 éve fogjuk ismerni egymást - ezt is minden évben méltóképpen** megünnepeljük.
És aztán már hamarosan vége is lesz a februárnak és megünnepelhetjük végre a tavaszt - már most is van erre az alkalomra öt szál hóvirágunk, ami nagy szó, mert ilyen mértékű hóvirágzás még sosem volt nálunk***
* olyanok, akik ünneplik
** valahogyan
*** gondolkodj nagyban, cselekedj kicsiben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése