2017. január 14., szombat

Mintegy harminc liternyi

páratlan zoknit sikerült előállítanunk az elmúlt években. Többségük halvány fekete*. Valami nagyon kreatív felhasználási módot keresek. Portörlésre persze jók kényelmesen kézre húzva, de nem szeretnék mostantól napi több órán át port törölgetni**


* igen, tisztában vagyok azzal, hogy ilyen szín elvileg nincs... de elvileg 30 liternyi páratlan zokni sem gyűlik össze sehol, ugye?

** szükség persze lenne rá

2017. január 13., péntek

Elhatároztam, hogy a hétvégén nem megyek sehová

erre megérkezett a kabát. Az én rendelt kabátom. Postán. A postai státusz változatlan maradt - de mondjuk az pont nem érdekel, hogy ők mit jegyzetelnek maguknak, ha nekem van kabátom. Ami... ööö... hát, az újságbéli modelleken jobban mutatott, mint rajtam. Nem rossz, nem küldöm vissza - de azért nem biztos, hogy megvettem volna, ha boltban látom és nem újságban. Mert akkor rögtön felpróbáltam és láttam volna, hogy sajnos sokkal vékonykább, mint hittem. A neve funkcionális kabát - hát, nagyon remélem, hogy a titkos küldetése funkciója nem hibernálás, hanem melegen tartás. Amúgy meg milyen ruhadarab lenne az, ami bevallottan diszfunkciós? Na, mindegy. Hosszúnak szerencsére elég hosszú, térdig ér, ami nagy vágyam volt - mármint hogy ne lógjon ki a fenekem belőle, mert az folyton fázott. Viszont - és ezt nem értem, egyszerűen nem értem, és soha, de soha nem is fogom megérteni, hogy azt a dizájnerek (szabók, varrók, divattervezők, satöbbi) mikor fogják azt a szomorú tényt felfedezni, hogy a nagyobb méretű emberek vastagabb karral is járnak és nem csak, vagy nem elsősorban a hasuk nagy. Mert hasban a kabát nagyon bő, még mellben is aláfér egy mellény - bár az neccesebb. Viszont igazi vastag pulóverben nem megy bele a karom. Amiből talán sejthető, hogy vékony pulóverrel sem alkalmas a kabát arra, hogy malomkörzéseket végezzek benne. Persze ha elég meleg akkor is, ha csak sétálgatok benne, ezt meg fogom tudni állni. Húzogattam kicsit, hogy tágul-e, de nem. A. azzal vigasztal, ha a kabátujj nem is bővíthető, a karom még lefogyhat (mármint hogy én simán lefogyhatok). Hétfőtől járok is megint mozogni.

Telitalálat és halleluja

Most hívott anyukám. Hogy ő megunta a felesleges várakozást, úgyhogy leszállt a buszról. És elindult egyedül az erdőn át hazafelé. Kicsit meglepődött, hogy tükörjég borítja az utat, de akkor beljebb ment az erdőbe, ahol ilyesmi nem fenyegette. Hidd el, teljesen biztonságos volt! nem járt a madár sem arra! Néhány kilométer megtétele után mégis csak arra csúszkált ment egy autó, amiben egy jótét család ült, utcabeliek. Ők hazavitték. Nagyszerű kaland volt. Apám csak később szállt le, ezért őt mások vitték haza - de már ő is otthon van. Mit kell nekem vészmadárkodnom, eddig is túléltek mindent. Ami egyébként tényleg így van. Az, hogy engem gyerekkorom óta a őrületbe kergetnek a különféle - aktuális életkorukhoz képest mindig agyament - kalandjaikkal, legyen az én gondom. 

A nagy péntektizenhárom nap

Én nem hiszek a babonákban, mert megvéd a mindig nálam lévő nyúlláb de az ónos eső okozta csontrontásban hiszek. Ezért - miután láttam az időjárás-jelentéseket - felhívtam reggel anyukámat, hogy ne menjen ma sehová (a kertbe se!), mert nagyon csúszós lesz minden (ő pedig karácsony tájékán is elesett (a kertjében, ahol tök egyedül van és egy-két napig simán meg sem találja senki), beütötte nagyon a fejét is - és nem szólt! csak napok múltán véletlenül elszólta magát - pedig fél tojásnyi púp volt a koponyáján hátul). Szóval, elkéstem a figyelmeztetéssel, a buszon ülnek apámmal. Az erdő közepén. Mert a busz nem tud se felmenni a jégpáncéllal kikövezett erdei lejtőn, se megfordulni. És remélem, ilyesmivel nem is próbálkozik. Viszont ahogy a szüleimet ismerem, ha a busz nem indul el hamarosan, le fognak szállni. Saját felelősségükre. Hogy hazasétáljanak. Hiszen alig öt-hat kilométerre laknak onnét. Tükörjég nem akadály. Az meg meg sem kottyan nekik. Régen is túlélték valahogyan az emberek a telet, mondogatják bölcsen. 

Már mindent tudok

Küldeményazonosító: ET6785443219
Aktuális státusz: Küldemény postai átvétele / Item accepted
Aktuális időpont: 2017.01.12.15:50
Aktuális helyszín: Országos Logisztikai Központ

Ja, továbbra sem tudok semmit, ami érdekel.

2017. január 12., csütörtök

Étterembűnözés

Ki tudtok-e vajon csempészni húsgolyót az IKEA-ból? Már amennyiben van egyáltalán hozzáférésetek ehhez a színes, ugyanakkor letisztult formavilághozz észak-nyugati szennyhez. De vajon milyen időközönként és mennyit visztek ki? Mert egyszer egy, az csak egy - ez színtiszta matematika. De mondjuk naponta többször, akár százas tételben? Azzal már elképesztő mennyiségű ÁFA-t lehet megtakarítani! Bármely rezsicsökkentett kisembernek megéri (már ha nem a párhuzamosan sorosan vezérelt álkisemberekről beszélünk, mert akkor kicsit más a kontextus, szilárdabb... vagy épp, izé... levésbé szilárd)

Virslis kérdés reggelre (bár a lényeg tegnap este zajlott)

Vajon hány darabra kell felvágni egy virslit, hogy azt mondhassuk rá, fel van karikázva? Nem tudok egzakt választ adni - de mondjuk hatnál többre gondoltam. Csak akkor miért nem mondtam. Mert nem gondoltam, hogy mondani kell. Hiszen frankfurti levest evett már. De arra nem emlékszik. A frankfurti levesre? De, arra igen, csak arra nem, hogy hány részre volt vágva benne a virsli. De nem is arra kéne, hogy hány darabra volt benne felvágva, hanem hogy hogy nézett ki. Szólnom kellett volna. És pontosan megmondanom, mit akarok, nem ilyen hányavetin. És ő előre megmondta, hogy nem őt kéne megkérnem erre. Na ugye.

2017. január 11., szerda

A fogaskerekek beindulásáról

Úgy érzem, a reggeli telefonomnak mégis csak meglett a hatása. Kicsit sárga, kicsit savanyú, tökéletlen - de legalább hatás. Ugyanis írt a call centeres lány rendszer egy üzenetet, hogy végül is ma feladták a csomagot. Így múlt időben. Szerintük mához képest két-három munkanapon belül meg is érkezik. Bizonyítékul van neki csomagszáma. Szép hosszú betű-szám kombináció. Apró malőr, hogy a posta csomagküldésfigyelő rendszerébe még nincs regsztrálva ez a szám. De talán idővel majd az is megtörténik. Aztán egyszer csak, egy szép, langyos tavaszi napon, mintegy Vénuszként a habokból, előbukkan a kabátom. Ő lesz a legszebb téli ruhadarab a virágzó fővárosban, míg a többi régi ruhák molyűző naftalinban áznak.

Túlzott optimizmussal vádolom magam

Gondoltam utánakérdezek a kabátnak. Szidtam kicsit a postát. De hiába. Vagyis ok nélkül. Mert még el sem indították a kabátot. Lengyelországból. Ahol a kiskacsa anyja is él, tudjátok. A lengyel kollégák ünnepelnek, szolgáljon ez mentségükre - mondta a call centeres. Biztosan megérkezett anyjához a kiskacsa. A fekete tóból. Azt reméltem, végre megszabadulok a póló + top + pulóver + pulóver + pulóver + pulóver + mellény + kabát verziótól. De amíg tavasz nem lesz, addig úgy látszik, ez a szokványos viseletem. Mozogni mondjuk nem lehet benne.

2017. január 10., kedd

Az életnek tanult

én: van otthon banán?
A.: nincs
én: jaj-jaj-jaj-jaj-jaj
A.: hm?
én: banánturmixot akartam inni
A.: majd holnap
én: de semmire sem vágyom most jobban, mint egy banánturmixra
A.: van eper a mélyhűtőben
én: igen, az eperturmix is jó lenne
A.: de?
én: de nem bírok jeges dolgokat inni ma
A.: majd meleg tejjel csinálom
én: hú, te nem hiába végeztél fizikus szakot! igazi zseni vagy! hurrá!