24.

Nagyon boldog, és valóban békés karácsonyt kívánok azoknak is, akik rendszeresen olvassák a blogot, és azoknak is, akik csak véletlenül tévedtek ide, és azoknak is, akiket valami fényes szél fújt hozzám épp ma, amikor a madár sem jár erre - legfeljebb az arany szárnyú és szívű angyalok.

(ön)szórakoztató elektronika

Az én telefonom nem igényel sok törődést, jól eljátszik magában. Most épp azt játssza, hogy kiírja, hogy "töltés", és egy kis akkumulátorábrát hintáztat a képernyőn. Aztán egyszer csak azt írja ki boldog gőgicséléssel: "akkumulátor feltöltve". Mindeközben töltő, áramforrás még mutatóban sincs, nemhogy csatlakoztatva.

Persze, ha sikerülne a mutatványa, én megengedném neki, hogy okostelefon legyen és megtanítsa mindezt a többi háztartási eszközünknek is, sőt... De úgy látom, egyelőre nagyon kimeríti még a magányos játék.

Olcsó játék...

Mielőtt a gyerekeket száműztük elvittük a nagymamához, hogy mi végre kialudhassuk magunkat és moziba mehessünk elkezdhessünk készülni a karácsonyra - tudjátok: takarítás, takarítás, takarítás... vásárlás.... sütisütés... egyebek - szóval, mielőtt elvittük volna őket, mutattunk nekik egy nagyszerű játékot. És olcsót. És vicceset.

Az ötletet az adta, hogy Á. szerint A.-nak kevesebb lenne a munkája, ha géppel fordíttatná, amit nem géppel fordít, így több ideje jutna játszani vele. És majd ő feltelál egy olyan gépet, ami... Mondtuk, hogy a gépi fordítás nem egészen OK, és hogy prezentáljuk is, hogy mire gondolunk, bemutatót tartottunk.  A metódus a következő:

Végy egy (ismert) szöveget! (mi vettük a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti dalt, az Anyám tyúkját, A cinege cipőjét, és még sok mást)

Írd be egy fordítóprogramba! (mi a Google programját használtuk)

Fordíttasd le a programmal valamilyen nyelvre!

Majd a kapott szöveget fordíttasd le újra magyarra!

Tapasztalat 1.: nem az eredeti szöveg jön vissza, hanem annál sokkal viccesebb dolgok!

További javaslat: be lehet írni saját szöveget is!

Még további javaslat: lehet több közvetítőnyelvet is használni, mielőtt visszafordíttatnánk magyarra.


Tapasztalat 2.: a gyerekek figyelmét órákra le lehet kötni, a vidámságukat pedig a röhögőgörcsig lehet fokozni ezzel a nem túl költséges játékkal.



Zenei aláfestés, karácsony előtt:


kis karácsony, nagy karácsony,
kisült-e már a kalácsom
ha kisült már, ide véle,
hadd egyem meg melegébe
jaj de szép a karácsonyfa,
ragyog rajta a sok gyertya
itt egy szép gömb, ott egy labda
jaj de szép a karácsonyfa
kezem lábam jaj de fázik
csizmám sarkán jég szikrázik
ha szikrázik, hadd szikrázzon
fehéren szép a karácsony


olaszról:

Karácsonyi nagy karácsony,
a torta már lemerült
ha be van kapcsolva,
a vélemény itt, hadd egyen a hő
de jaj annak a gyönyörű karácsonyfa,
gyertyák fénye a sok
Itt van egy szép labdát, van egy labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
A lábam hideg, de ó,
Sajt, jég sarokban, de ragyog
ha ragyog, így szikrázzon
egy szép fehér karácsony


németről:

Karácsonyi nagy karácsony
terheletlen, hogy a torta
Ha már megjelent neki,
Hadd egyen a hő
de jaj annak a szép karácsonyfa fényei,
gyertyák a sok
Itt van egy szép lövés, van egy labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg lábak, de ó,
Sarki jég csizma shine
ha ragyog szikrázzon, hadd
egy szép fehér karácsony



vietnamiról:
 
Karácsonyi nagy karácsony
hulladékot egy kerekes
ha már a kórházat vele,
Hadd meleg étel
de jaj annak a gyönyörű karácsonyfa,
gyertya ragyog keresztül több
ez egy szép labdát, a labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg lábak, de ó,
Sarki jég csillogó indul
ha ragyog, legyen szikrazzon
egy szép fehér karácsony



görögről:

Karácsonyi nagy karácsony
Enyhítette, hogy a torta
már lejárt, azt mondta,
Hadd egyen a meleget
de sajnos a szép karácsonyfa,
átragyog a sok gyertya
Itt van egy szép labda a labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg láb, de az OH
sarki jég csizma shine
ha ragyog, legyen szikrázzon
egy szép fehér karácsony


arabról:

Nyaralás Gála a Birth Születési nagy
Jött ki, hogy a torta
Ha már kijött, azt,
Hadd egyen a meleget
De jaj annak a Holiday fa születése szép,
Shine a sok gyertya
Szép foci ide, és van a labda
De jaj, gyönyörű fa Nyaralás születése
Én hideg lábak, de én
Sarki jég cipőtisztító
Ha szikra, legyen szikrázzon
Gyönyörű fehér Üdülési születése


baszkról:
 
A Karácsony
tortát mentesül a
már lemerült,
Eszem a meleg
de jaj, gyönyörű karácsonyfa
a sok gyertya fényét
Itt van egy szép labdát, a labda nem
de jaj, gyönyörű karácsonyfa
Én hideg lábak, de ó,
Adjuk hozzá a szikrázó jég az Északi-sarkon
Ha szikra, legyen szikrázzon
egy szép fehér karácsony



törökről:

Nagy karácsonyi és szilveszteri
lemerült a tortát
már lemerült tőle,
eszem a hőmérséklet
de bánat a gyönyörű karácsonyfa,
Sok gyertya ragyog
Itt van egy szép labdát, egy labda
de jaj annak egy szép karácsonyfát
Attól tartok, de van ah
Sarki jég szikrázik csizma
világos, legyen szikrázzon
egy szép fehér karácsony


héberről:

Karácsony a
Megjelent a tortán
Ha már laza, Lou,
Hadd már a meleget
De sajnos, a szép karácsonyfa,
Sok gyertya ragyog át
Itt egy szép labdát, egy labda
De jaj annak egy szép karácsonyfát
Én hideg lábak, de ó,
Shining csizma sarki jég
Ha szikra, legyen szikrázzon
Gyönyörű fehér karácsony


... és így tovább... abszolút szó szerint véve, hogy vég nélkül...

Egy pasi lapul a szekrényemben

Igen, jobb híján oda tuszkoltam be. Mert nem volt más ötletem, hogy hová is tüntethetném el hirtelen azt a kék szemű, világos barna hajú, egészségesen napsütötte barna bőrű fiatalembert, akit a karácsonyi vásárlás során csíptem fel ma a városban. A szűk farmernadrágon át látszott, hogy vonzóan keskeny a csípője, hosszú, vékony, izmos lábai vannak, izmos felsőteste is átsejlett a kockás ingen. Nem volt libabőrös a nyárias öltözék ellenére sem, látszott, hogy jól bírja a hideget. Jól megnéztem, és azt kell mondanom, jóképűbb egy átlagos járókelőnél. Lehet, hogy csak egy üresfejű szépfiú, de bizony az átlagos járókelőnél nem is tűnt sokkal butábbnak. Beszélgetni ugyan még nem volt módom vele, de a mosolya szédítő. Egy keveset sajnos fizetnem kellett azért, hogy velem jöhessen, de ennyit muszáj volt áldoznom rá. Amikor hazaérkeztem, bejöttem, mintha nem történt volna semmi, nem szóltam róla senkinek (naná, majd szólok...), ő meg egy szó nélkül kint várt a kocsiban. Vacsora után csempésztem fel a szobámba, míg a család többi tagja a fürdőszobában volt. Aztán belöktem a szekrénybe, és most ott lapul némán. Szerintem gőze sincs arról, mi fog történni vele...

Csak V. meg ne lássa!!!

Készülünk a karácsonyra

Hogy hogyan? A gyerekeket már szeptemberben elküldtem diót gyűjteni a környék utcáiba. Örömmel mentek, az egyedül mászkálás izgalmával, és a többszöri elmászkálás eredményeként gyűjtöttek is vagy 4-5 kiló diót. Sajnos héjastul. A diókat először napozni tettük ki a teraszra, nehogy penészedni kezdjenek, majd miután megszáradtak, fedett helyre vittük őket. Aztán most szombaton A. és Á. kiültek a ház elé télikabátban, egy-egy bögre forró teával és közel másfél órányi küzdelemben szétzúzták az ellenség a diók első védvonalát. Az immár összetört diók további felügyeletét én vállaltam: gondoltam, megnézek egy jó filmet, miközben szaporán szedegetem ki a dióbelet a héjakból, a film végére meg is lesz a bejglibe, meg a diós kiflibe való, és karácsonykor boldogan emlékezhetünk, hogy mikor, s hogyan szedték, törték, tisztítottam, sütöttük...

Filmet a munka várható terjedelméhez választottam, nem kispályáztam: a Doktor Zsivágóra esett a választásom. Láttam már egyszer régen moziban (utóbb konstatáltam: nem ezt - mert ismerős volt a történet, de nem voltak azok a képek - mint kiderült, nem véletlenül, hanem mert újraforgatták más szereplőkkel). 224 perc aktív dióhámozás elteltével ott ültem körülbelül 20 dkg (nem, nem írtam el!) dióbéllel, az eredeti diómennyiség háromnegyede még mindig a héjában kucorgott, viszont a kezem ezer sebből vérzett már. Mert a száraz későnyár és a hosszú ősz kiszárította a diókat, vagyis beleszárította őket gyakorlatilag nedvesség mentesen a héjukba. Instant dió. Nincs penész, nincs kukac - de a diók a héjakból kibányászhatatlanok. Énekelni kellett volna inkább, hogy dióbiga gyere ki? Egyetlen olyan szemet találtam, amiből egyben tudtam kiszedni a cseppnyi dióagyat, az összes többinél kést kellett használnom, meg az ujjaimat, sőt, még káromkodnom is kellett, most nem részletezendő módokon - és még az sem segített kellőképpen. Szóval, van már egy kis diónk, mákunk is van. Liszt is. De semmi más, mert vásárolni még nem volt időm. Semmit. Viszont már volt egy kis időm takarítani. Sajnos még diótisztítás előtt, és épp a diótisztítás későbbi helyszínén.

Mától pedig szabadságon vagyok. Hogy ez mit jelent? Hogy.... kicsit később megyek be dolgozni. Mert feltétlenül postára kell adnom a V. által készített, beborítékolt és megcímzett karácsonyi kártyákat. Mert ő még igazán, testben is, nemcsak szívvel-lélekkel készül a karácsonyra. És úgy tervezem, ma hamarabb le is lépek. Jótanácsként csak annyit mondhatok, ne írjatok olyan pályázatot januárban, aminek az szerepel a kiírásában, hogy júniusban kötnek szerződést a nyertesekkel, mert tegnap!!!!! küldték ki a szerződést, amit nyolc napon belül kell visszaküldeni egy olyan költségvetési táblázat, ütemterv és egyebek társaságában, ami nyomokban sem feleltethető meg a pályázat leadásakor kötelezően csatolandó, a pályázat elbírálásához elengedhetetlen költségvetési tervnek, ütemtervnek, és egyebeknek, amiket természetesen már januárban elkészítettem, csatoltam, és ennek alapján nyertünk. Mit mondjak? Pirruszi győzelem volt. És még 8 nap szabadságom van. Majd fejben játszom le.

Elolvastam a rég elkezdett Francia hagyatékot - szép volt, érdekes volt, nekem mégis hiányzott belőle az, amit a kritikák alapján vártam tőle. Most Kompország katonáival billegtetem magam a kompon, meg Hamvas Béla láthatatlan történetével (hurcolni azt hurcolom, mert vékonyabb). Szomorú párhuzamokat és aktualitásokat vizionálok mindkettő kapcsán időnként.

De készülünk a karácsonyra! Megírtuk a rajzos leveleket, kiragasztottuk őket az ajtókra. Már van egy közösen feltöltött szép listánk "karácsonyi étkek" címmel, hogy miket fogunk sütni, miket főzni, és ehhez miket kell majd venni. És vannak terveink a nagy közös társasozásokra, bár Á. azt mondja, ha megkapja azokat a könyveket, amikre vágyik, akkor nem lesz ideje társasjátékozni velünk. És vannak ötleteink a két ünnep közöttre is. A lista mind a négyünknél úgy kezdődik: alszunk, ameddig csak bírunk...

Elemi különbség

Mi történik, ha megkérem a lányomat, hogy engedjen nekem fürdővizet?

V. kedvesen megkérdezi: Milyen meleg vizet szeretnél, mamikám? kérsz bele habfürdőt? hozzak egy teát, míg fürdesz? odaüljek hozzád beszélgetni? úgy láttam, elfogyott a fogkrémed! adjak az enyémből? ...és a kád hamarosan megtelik.


Mi történik, ha megkérem a fiamat, hogy engedjen nekem fürdővizet?

Á. azt mondja: jó. Aztán nem történik semmi. Semmi. Az égvilágon semmi. Úgy értem, egyáltalán semmi.

decemberi reggeli színek

a halvány kék égen egyetlen felhő sincsen, de az ég alján tejfehéren dereng még a hajnal, rózsaszínen ragyog a házak fala a bágyadt napsütésben, fényes feketén csillog a jeges aszfalt, az autók ablakára kékesen tapad a jég, harsogóan zöld a fű a kertben, rajta napsárga pötty a kései pitypang, a barnálló levelek közt fáradt fehéren lógatják a fejüket az elfagyott rózsák, elegáns pirosan kopog a harkály a nedvesen fénylő szilvafa törzsén, a kopogástól áttetsző kis cseppek hullanak az ágakról és tűzijáték szikráiként rebbennek szét az élénksárga cinkék kis fekete kalapjukban, mozdulatlan bársonyfekete bundájából zöld ékkő szemével követi őket a macska, nem enni, színes játékra vágyik, a birsalmafán hatalmas sárga gömbök csüggenek, sötétbarna folt némelyiken, a fa alatt ezüstös sárga levelek

felnőttesdi

van autóm, kis fehér egérke világító gombszemekkel, azt vezetem. kanyarodok, ha jön a kanyar, megállok, ha piros a lámpa, a zebrán a gyalogosokat udvariasan átengedem. nagyon ügyes vagyok. beérek a munkahelyemre, mert játszásiból van az is. nagyon komolyan játszom mindent: van kis számítógépem, bekapcsolom, a telefon csörög, csrrrr - halló! martine vagyok, a felnőtt! ott ki beszél? áááá, örvendek! mit játszunk? együttműködőset vagy veszekedőset? mert attól függően: "ó, persze, természetesen, nézzük meg, hogyan tudjuk megoldani"-t mondok, vagy egyszerűen csak azt, hogy nem. nem, nem és nem! nem érti, maga lüketóbiás? sajnálom, épp főnököset játszom, annak nem lehet ellentmondani. és egyébként is ebédelnem kell most, úgyhogy viszlát. és délután nem alszom, mert nem akarok, hanem dolgozósat játszom megint, fontos értekezletre megyek, vagy mire is? mítingre, azt hiszem. oda szép ruha kell, kopogós cipő, átöltözöm gyorsan, kár, hogy anyukám szép kopogósa már nem jó rám. aztán még játszom vásárlósat is. vannak vicces pénzeim, meg kártyám. a játszósboltban annyi mindent vehetnék, amennyit csak akarok... nézzük csak! olajbogyó, kaviár, selyemszoknya, pöttyöslabda... de nem, igazi felnőtteset játszom, akinek nem mindig van pénze mindenre. nézzük csak, hogy kell.... óóóóó, köszönöm, de a 20 deka nekem túl sok lesz, maradjon inkább csak 16... neeeeem, sajnos nem tudom elvinni, miért nem vágtál kisebbet játszásiból? és kérek még tejet, kenyeret, de neeeeeem, kolbászt köszi, azt már nem. szegényembereset játszom. nem veszek meg ma mindent, majd holnap játszom királynőset, majd akkor mindent megveszek, ma inkább anyukásat játszom, hogy még mennem kell a gyerekekért. van egy kisfiam meg egy kislányom, azok már iskolásak, de mondjuk, messzire járnak edzésre, vagy rajzolni, meg mindenhová, úgyhogy nem tudnak egyedül hazamenni, úgyhogy megyek értük a kisautómmal, mondjuk az apukájuk még dolgozik és későn jön haza, jaj, elromlott az autóm, gyorsan egy szerelő, még jó, hogy annyi pénzem van, amennyit csak kitalálok magamnak, szerelje meg gyorsan kalapáccsal, de ne annyi ideig már, kérem, várnak a gyerekek. jó, ha sokáig tart, elfutok inkább gyalog, kár, hogy lovat nem képzeltem magamnak a felnőttjátékba, most mehetnék lóval. vagy ha nem esős, téli estét képzeltem volna el épp, hanem napsütötte nyári délutánt a réten, akkor szedhetnék virágot, de most azt játszom, hogy még éhesek a gyerekeim, csörömpölök egy kicsit a babakonyhában, nézd, sütöttem - főztem, de a leckéteket miért nem írtátok meg? szigorú anyuka vagyok ám, de jó anyuka, úgyhogy nagyon szigorúan de kedvesen segítek, addig nincs lefekvés, míg nincs készen minden, és fürödni is kell, igen, nézzétek, milyen szép kis babatörülközőket hozok nektek, meg rózsaszín flakonos sampont, igen, a fiúnak is, mert csak ilyen van, mondjuk azt, hogy nem zavarja, mert tudja, hogy mennyit dolgozunk minden csepp rózsaszínflakonos samponért. gyerekek, most már aludjatok, holnap iskola, mondom csendesen, gondoskodóan betakarom őket a finom meleg paplannal, leoltom a lámpát, kapnak még egy-egy puszit. aztán megyek vasalni, mert szorgos anyuka vagyok, aztán most mondjuk azt, hogy hazajön az apukájuk, nagyon fáradt, mert sokat dolgozott a munkahelyén, ő is kér vacsorát, aztán még otthon dolgozunk egy kicsit, mert otthon is van számítógépünk meg mobiltelefonunk is. aztán hajat mosok, de nem szárítom meg azonnal, hanem törülközőturbánban jövök-megyek még nagy fontosan, mint egy igazi anyuka, hogy ki legyen készítve még minden holnapra, kis zacskókba még teszek uzsonnát, jaj, mennyi gond van, még szerencse, hogy ilyen jó gyerekeim vannak, sóhajtok. van egy nagy ágyunk, valódi selyempaplannal, abban még felnőttkönyvet olvasunk, míg el nem alszunk.

félek a lebukástól. hogy hiába rejtegetem, egyszer csak kilátszik majd a lepel alól, hogy még csak játszom a felnőttséget, félek, hogy egyszer csak elrontom, és ahelyett, hogy elszaladnék értük az iskolához, és hazavinném őket és vacsorát adnék nekik és lefektetném őket a puha ágyacskájukba, véletlenül elhajózom afrikába oroszlánt szelídíteni és az elefántok nyelvét tanulmányozni, vagy meghódítom a déli sarkot, vagy elmegyek a dzsungelbe papagájok után kutakodni, vagy apácának egy középkori kolostorba, és kódexet másolok, vagy álöltözetet öltök, férfiruhát és csavarogni fogok a világban, jól bánok majd a karddal, vagy elhajózom indiába vagy amerikába, ha már egyáltalán felfedezték, én leszek a matrózinas fenn az árbockosárban, vagy tündérkirálynőként hintázom a tulipánok kelyhében, és repülni is tudok a lepkeszárnyaimmal, vagy nagyon nagy tudós leszek, aki bármiből tud aranyat csinálni, felfedezek valami nagyon-nagyon különleges és csodálatos dolgot, mondjuk, az élet vizét, de még a jövőt is látom, és legyőzhetetlen is vagyok. vagy felépítek egy olyan kastélyt, ami a vízen is jár a kacsalábaival, vagy csak egyszerűen írok valami egész meghökkentően nagyszerűt, vagy festeni kezdek, de annak mindenki a csodájára jár, mert így ecsettel még nem bánt senki, pláne olyan, aki ráadásul így is énekelt, mint én. vagy egyszerűen csak véletlenül egyszer hazamenés helyett elmegyek moziba...

Nyári emlékek

Megnyugtató hírt kaptunk tegnap. A román biztosító meglepő gyorsasággal elismerte, hogy augusztusi erdélyi autóbalesetünket valós, náluk regisztrált, sőt, érvényes biztosítással rendelkező személy okozta. Remélem, innen már legfeljebb néhány hónap telhet el addig, míg abba is beleegyeznek, hogy összetört autónk javíttatását a károkozó érvényes biztosítása fedezze. Nyárra talán elkészül.

Miért nem félek megöregedni?

Mert biztosan tudom, hogy V. gondoskodni fog rólam.

Tegnap a testvérem csúnyán megsérült, így most bokától combig gipszben van - és ez sok okból is nagy baj. Anyukám telefonált este 8 körül, hogy mi történt. Aztán én hívtam fel a tesómat, hogy hogy van, szüksége van-e tőlünk valamire, stb. Aztán a telefont követően elmondtam A.-nak és a már pizsamába bújt gyerekeknek is, hogy mi történt. A. sajnálkozott, Á. is morgott valamit együttérzően.

De a láthatóan nagyon szomorú arcú, a sírást épphogy visszatartó V. első reakciója ez volt: és miben tudunk nekik segíteni? öltözzünk most?