- Kérek egy zacskó mogyorót, egy ropit, és kérek még két forrócsokit, de az egyikbe nem kérek jeget...
- A másikba igen???????
- Ja, nem, abba sem
- Kérek egy zacskó mogyorót, egy ropit, és kérek még két forrócsokit, de az egyikbe nem kérek jeget...
- A másikba igen???????
- Ja, nem, abba sem
Mit csinál a....
kacsa? - hápog!
kutya? - kiássa a csontot
pék? - kenyeret süt
macska? - egeret fog!
kertész bácsi? - levágja a füvet
anya? - főz
róka? - ravaszkodik
apa? - üvölt
(szempillantásnyi csend, aztán folytatódik a játék, mintha mi sem történt volna - közben meg mégsem)
A minap megpillantottam egy pár virslit valahol. Érthetetlenül nagyon szeretem a virslit. Gyerekkoromban nem vettünk, mert drága volt. A gyerekek gyerekkorában csak ritkán vettem és csak biot, mert mit raknak bele. Aztán ahogy nőttek a gyerekek és egyre falánkabbak lettek, és az iskolában úgyis csupa szemetet kaptak enni, némileg enyhültek az én elvárásaim is, és akkor vettem virslit (oké, igyekeztem a legjobbat, de már nem biot, mert ki bírta azt páénzzel) - bár ők nem annyira szerették, mint én. Most pedig újra olyan drágának érzem (tudom, nőttek a fizetések, de én más szférák zenéjét hallgatom, szóval, az árak sokkal jobban), hogy nem veszek, még havi egyszer sem. Szomorú vagyok. Nem akarok egy öregkoromra virslire vágyakozni (tudom, hogy lehet ennél rosszabb is, de nem lehetne, hogy ne legyen már rosszabb?)
A.: nem volt vaj a boltban
én: ah, a boltok egyre szegényedő árukészletén is meglátszik, ahogy egyre szegényedik ez a nyomorult kis ország, már egy csomó féle dolog nincs, amit a covid előtt még lehetett kapni, rémes... de sebaj, ne szomorkodj!
A.: de én vajas kenyeret akartam enni
én: van kint egy kevés bontott és kettő* a hűtőben
A.: kint is? és van a hűtőben????
én: aha
A.: egyiket sem találtam
én: mindegyik a helyén... gondolom, akkor a boltban is volt
* 25 dekásban gondolkodjatok
Á: most elmegyek sétálni**
A: jó, akkor én meg megyek vásárolni
én: elviszed Á-t is kocsival?
A.: ???
én: mit kérdezel?
A: sétálni???
én: jaaa
* időközben Á. hirtelen 24 éves lett, én nem tudom, mások idővonala milyen, de az enyém rémesen zsugorodni kezdett, a midlájfkrízis immár a visszavágyott múlt részévé vált
** a vaddisznók közé
Az ajándékok szívből jönnek, ezért az ajándékokról nem elég eltávolítani az árakat, de úgy kell eltávolítani, hogy annak se maradjon nyoma, hogy valaha bármelyiknek is pénzben kifejezhető ára volt.
Minden év október-novemberében, különleges engedéllyel decemberben, meghívott szakértőnk, az őszi szél fergeteges ajánlásával.