A minap megpillantottam egy pár virslit valahol. Érthetetlenül nagyon szeretem a virslit. Gyerekkoromban nem vettünk, mert drága volt. A gyerekek gyerekkorában csak ritkán vettem és csak biot, mert mit raknak bele. Aztán ahogy nőttek a gyerekek és egyre falánkabbak lettek, és az iskolában úgyis csupa szemetet kaptak enni, némileg enyhültek az én elvárásaim is, és akkor vettem virslit (oké, igyekeztem a legjobbat, de már nem biot, mert ki bírta azt páénzzel) - bár ők nem annyira szerették, mint én. Most pedig újra olyan drágának érzem (tudom, nőttek a fizetések, de én más szférák zenéjét hallgatom, szóval, az árak sokkal jobban), hogy nem veszek, még havi egyszer sem. Szomorú vagyok. Nem akarok egy öregkoromra virslire vágyakozni (tudom, hogy lehet ennél rosszabb is, de nem lehetne, hogy ne legyen már rosszabb?)
Nagyon várom, hogy megálljon a rosszabbodás.
VálaszTörlésNagyon várom.....
Hogy megragadjam a lényeget, én is érthetetlenül szeretem a virslit. Pedig nem igazán rajongok a húsért, de ez valahogy nálam is beragadt. ;-)
VálaszTörlésUgyanígy vagyok vele!
TörlésKépzeld, én kb 25 éve nem ettem virslit, szalámit, sonkát vagy párizsit (magamnak nem veszek és ez nem volt nálunk otthoni/gyerekkori kaja, csak bulikon kóstoltam). Néha megállok a pultnál, és elnézegetem őket, olyan jó penne egyszer enni!!
VálaszTörlés