Szerény javaslat

Ha minden gyerektől elvennék a cipőjét, amint megérkezik az iskolába, jól elejét lehetne venni, hogy azok az elkényeztetett, nyámnyila kis dögök megszökjenek az iskolából. Aki pedig mezítláb is szökik, az jobb is, ha nem marad, hulljon a férgese!

Az olvasási szokások megváltozásáról

Nem szívesen olvastam korábban sem utópiákat, sem disztópiákat - mindkettőt félelmetesnek tartottam, életidegennek, olyan görbe tükörnek, amelybe ha belenézünk, egy torz bohóc vigyorog vissza ránk. Utálom a bohócokat, félelmetesnek tartom őket. Szóval az utóbbi időben rászoktam a disztópiákra, és hamarabb meglátom bennük a jót, mint a valóságban.

Az utóbbi időkből mit írhatnék le?

Július végén voltunk A.-val egy Ausztria, Svájc körön, érintve néhol Németországot és Lichtensteinbe is begurultunk (egy mélygarázsba), hogy aztán a sárgára csempézett főtéren (?) kapjunk migrént a visszaverődő gyilkos napsugaraktól. Gyönyörű volt és lélekemelő. Svájc kicsit drágább, mint Magyarország. Ausztria olcsóbb.

Aztán dolgoztam, csoportoztam, aztán szerdán elmentünk a Tiszára Livi barátnőmmel, hogy augusztus 20-ig csak olvassunk, ússzunk, aludjunk, chillezgessünk. Péntek este jött a telefon, hogy anyukám kórházba került gyomortáji panaszokkal - aztán véletlenül kiderült egy súlyos kétoldali tüdőembólia. Nyilván hazajöttünk és onnantól tíz napon át napi kétszer megjelentem a kórházban. És írtam kérvénynek álcázott panaszlevelet is. Már kiengedték, de nem jobb semmi, vegetál, haldoklik, szenvedünk.

újabbak

ma eljutottam az autószerelő(k)höz, aki(k) ingyen ütögették helyre az autóm lökhárítóját, megjegyezve, hogy ha nagyon akarom, kicserélik, de inkább várjam meg, míg belém jön valaki, akkor meglesz a biztosítási pénzből (mert amúgy jó drága lenne cserélni) - addig viszont elég lesz némi polírpasztával (?) áttörölgetni

döbbenet, hogy megdöbbentő az, hogy kamala harris a legújabb mérések szerint átveheti a vezetést donald kacsa trump előtt - mégis, mi lenne az elvárható egy szexista, arrogáns vénember és egy jól képzett, határozott középkorú nő versenyében? (amivel nem azt állítom, hogy kamala harrison ne találna fogást, aki akar, na de na)

elmentünk szabadságra és közel két hét múltán hazatértünk - csodaszép út volt, mindengyütt is pihentető (ausztria, svájc, ausztria - némi német és lichtensteini kanyarokkal)

mindenki hetek vagy hónapok óta (szamár)köhög körülöttem

nagy munkahelyi fluktuációk vannak - én még nem állok be a sorba (viszont újabb egyetemet vettem célba, még nem jelentkeztem, de elég hozzá egy figyelmetlen pillanat - nem vagyok normális)

epizódok

ma autóval belerohantam egy körmöslányba, tönkretettem az autóját és a napját, a hibát elismertem, a biztosító majd fizet, sajnálom - és ennél többet nem tehettem. a betétlapok híján  kihívott rendőr nem jelentett fel, kedves volt.

előtte anyukámnál voltam, utazás előtti elbúcsúzás - holnap indulunk - vittem termoszban felkockázott dinnyét, jó hideg maradt. szóltam a főnővérnek, hogy nézzék meg, nem szürkehályog indul-e a szemén, mert már szinte kék. ma nem ismert meg, de a dinnyét elfogadta.

előtte egy órával vettünk egy új telefont, mert miután öt napja megadta magát a céges telefonom, tegnap estére a sajátom is tönkrement pontosan ugyanúgy: nem lehet őket többé tölteni. akkucsere volt már ősszel, most vettünk új telefont - nemigen volt bekalkulálva. egyelőre buta, de hamarosan sokkal okosabb lesz nálam. én lassan butulok.

hétfőn A. anyukája kórházba került - vasárnap ünnepeltük, előre ittunk a medve bőrére, hogy elindulhassuk. nem indultunk el.

semmi sincs bekalkulálva, sem a csőtörések, sem a betörések, sem az egyebek. kábé ott tartok, hogy vigyenek bármit, csak engem hagyjanak már békén.

a tesóm újra átbaszott, évek óta kizárólag erről szól a kapcsolatunk, már sírni és dühöngeni sincs kedvem. remélem, egyszer megszabadulok tőle mindörökre.

szereztem egy új diplomát (így szoktam ilyentájt), én sem tudtam részt venni az osztáson, majd egyszer megkapom a bizonylatot róla. oklevelet.

előtte is voltak dolgok, a legmarkánsabb emlékem, hogy minden minimum a fizetésem fele, egésze, kétszerese, amit fizetni kell. nyilván történik néha valami jó is - de nem emlékszem rájuk. töröl-töröl.

a 30 fokos átlaghőmérséklet maximálisan tönkretett, az agyam szétfőtt, a hájam szétfolyik, egy jegesmedve karmai közé vágyom. nem, elég lenne csak a hűvös szellő borult éggel. imádnám.

egyezség

 lett két házam

spórolós

Rövidítsünk a túl hosszú szavakon, hogy hamarabb végezzünk az írással vagy a beszéddel! Példa: írjuk és/vagy mondjuk habtejszín helyett, hogy habtejszi! Úgye, milyen frappáns? Nagyon mgéri! További jótanácsaim is jönnek majd (egy zárt, olvasók nélküli blogban - na, ez az igazi spórolás)

feleslegek

Rengeteg felesleggel vagyok feltúlruházva, nemcsak a küllememet vagy tárgyaimat illetően, de tudásban is. Tudom például, hogy hogyan kell keményítőt készíteni, ha ingeket akarnék (de inggallérokat minimum) keményíteni, de a háztartási boltban nem lenne éppen keményítő. Nem tudom, létezik-e még valahol háztartási bolt, és hogy árulnak-e bárhol keményítőt (mármint nem étkezési célra - bár gondolom, az étkezési is jó az ingekhez is, ha épp úgy adódna). Csak hát minek? A kikeményített ingek, lepedők (?), párnacihák kora lejárt. 

nagylelkűség-pardoxoncsokor

Észreveszem és nagyrabecsülöm másokban a nagylelkűséget, és hálás vagyok azért, ha valaki nagylelkű hozzám  - de én magam nem vagyok az. Egyenesen irigylem a nagylelkűséget, én viszont nem tudok azzá válni. Épp az irigykedés (vagy más) miatt. Kicsinyes vagyok és önző. Nem mindig látszik, igyekszem palástolni - de érezni érzem. Hálás lenni nagyon is tudok - és dühít, ha mások nem azok. Még megérteni sem tudom a hálamentes létezést.

csókos

mostantól ingyen parkolhatok abban a kerületben, ahol dolgozom - ami havi szinten legalább tízezer forint megtakarítást jelent - nem nagy pénz, de mondjuk egy hétig ebédelhetek belőle, ha épp úgy jön ki, hogy van egy fél órám reggeltől estig - egészen kiváltságosnak érzem magam

őszinte* gyűlöletkultúra

Most, hogy jó ideje senki sem olvassa a blogot, teljesen értelmetlen leírni - de majd a hálás utókor... szóval, én nem dőlök be Magyar Péternek. Jókor jött, épp a legnagyobb messiásvárás közepébe érkezett, szőke herceg fehér lovon, és annyira nagy a vágy a megmentőre, hogy szinte** bárkit az ujja köré csavar. De amit gondol (mármint amit tudhatunk arról, hogy mit gondol), az nem áll olyan messze a nertől, hogy biztonságos legyen (sőt, nagyon is közel áll hozzá, csak épp kiesett a pikszisből, fidesz light). Szerencsés fickó, mert a szőkeherceges megjelenése mellett a neve is Magyar, amit nehéz lenne kikezdeni ellenféloldalról, ezt megfejelte egy Tisza névvel, meg a (nagyon ütős) Árad a Tisza! szlogennel, amit a mindmáig ható romantikus Petőfi-kultusz (valószínűleg sokak számára az egyetlen ismert költő) is támogat(hat) - szóval, döbbenet. Kapkodhatjuk a fejünket - és én kapkodom is szomorúan, mert szinte*** nem tudom, kire szavazzak, pedig én szeretek az ilyesmiben tudatos lenni. Nem vagyok, nem tudok, alig van rokonszenves és/vagy vállalható szereplő a porondon.

* szinte

** engem nem

*** kizárásos alapon, pedig nem úgy szeretnék