Szeretek varrni, bár nem tudok szakszerűen és ezer éve nem is varrtam semmit ujjbábokon kívül - de érzem, hogy szeretek és mindig készülök rá. Vagyis talán helyesebb úgy mondani, hogy szeretek fonalakkal és textilekkel babrálni, szóval horgolni is szoktam (azon kívül, hogy varrni sem) - na, értitek, de valahogy mindig szívesen fogom a kezembe ezeket a dolgokat. Szigorúan a szabályok tisztelete nélkül, mert eltisztázni például egyáltalán nem szeretek semmit, sem pontosan lemérni, én úgy varrok, hogy egy órán belül legyen készen, hordhatóan. Ez tizenéves koromban nem volt nehéz, egyrészt, mert úgy általában is kevésbé volt fókusz a ruhákon és bármi jó volt, ami nem úgy nézett ki, mint amit az úttörő áruházban szerzett be az ember, másrészt állt a szobában egy singer, amit nem kellett elővenni, összeszerelni, meg üres asztalra helyezni, mielőtt varrni akartam, csak befűztem a szálakat és már taposhattam is a lábítót. Most egy elektromos varrógépem van, körülbelül 15-20 éves, és tízszer sem varrtam még vele. Szeretnék, de sosem jön ösze. V. szokott varrni, ő gyakorlottabb is nálam mostanára. Ezt örökölte tőlem.
Van jó néhány ruhám, ami nagyon tetszik és majdnem jó is - de hol ezért, hogy azért nem, például soknak az ujja szűk. Bele tudok bújni, de nem komfortos, nem tudok benne jól mozogni, szóval, nem hordom. Van egy ilyen nyári rihám is, nagyon tetszik, három vagy négy éve rendeltem (a covid alatt - atyaég, rengeteg felesleges ruhát rendeltem akkor, így oldottam a szorongásomat, azóta sem tudok megszabadulni tőlük, mert kereskedésben nem vagyok jó) - de még sosem viseltem. Aztán tavaly megbontottam varrás mentén az ujját, hogy úgy jó lesz, de nem lett jó, mert olyan volt, mintha kiszakadt volna, szóval a másik ujjat már ki sem bontottam, visszadobtam a szekrénybe. De sokszor néztem vágyakozva, mert amúgy jól áll, csak ritkán van olyan programom, ahol leengedett karokkal kell állni mint a cövek.
Aztán most megvilágosodtam, benyomtam egy podcastot és megvarrtam a ruhát. Kézzel. Kibontottam a másik ujját is, és bár először egy rugalmas csipkét akartam betoldani, hamar rájöttem, hogy megfelelő színű rugalmas csipkét találni újabb néhány évembe kerülne - így egy centinyi azonos színű horgolással egészítettem ki. Rugalmas, szellőzik és részben alig látszik, részben viszont ha mégis látszana, úgy tűnne, mintha így készült volna. Így hirtelen lett egy hordható új ruhám, és V.-től a hazaérkezésünk örömére egy azonos színű rózsacsokrot is kaptam - kár, hogy azt nem cipelhetem mindenüvé magammal.
