meglepetés

Ma úszni mentem. Már a tengerben lengedezve mondtam A.-nak, hogy most kell elkezdeni ismét úszni járni, mert most még ismeri a testem a vízbemenetel érzését és nem reszketek fél órát a medence létráján, míg a hasamat is bele tudom mártani. De aztán nem mentem, győzött egész héten a lustaság. Ma viszont egy barátnőm találkozóra hívott egy étterembe - és azt gondoltam, hogy na, az éttermezést már egészen biztosan nem engedhetem meg magamnak mozgás nélkül. Megettem kétharmad pizzát és egy hideg eperleves - és úsztam 500 métert. Nem, nem gondolom, hogy ezzel megúsztam az evés okozta gyarapodást - de valami mégiscsak elindul talán. Mert nagyon jó volt úszni. És megtapasztaltam, hogy milyen kis helyen elfér a törülközőm és a fürdőruhám. Bikiniben fogok úszni (ma is abban úsztam), mert leginkább az taszít, amikor a vízből kijőve száradhatatlanul tapad rám egy hatalmas hideg, nedves rongy. A maradék pizzámat A.-nak adtam hálából, hogy ő is eljött velem úszni. Ott találkoztunk. Heti egy alkalom a kitűzött cél, és az, hogy mire jönnek a hideg őszi esték, már újra rutinná váljon.