fólia

Csak mondom, hogy a tisztátalan kiadványokra tervezett átlátszó fóliával nagyon lájtos és megengedő a libri*, mert csomagolhatnák átlátszatlan fekete zsákba is a nem eléggé megfelelő könyveket, vagy alufóliába, mint az iskolába uzsonnára viendő rántott húsos kenyeret, na, akkor tapogassa ki a sok illetlenül kíváncsi, hogy mi van benne! Esetleg lehetne minden nemkívánatos könyvet braille ábécével nyomni**, vagy rovásírással (jaj, azt mégse, igazi szencségtörés lenne), vagy egyszerűen csak külföldiül kiadni, de még jobb lenne halandzsanyelven, mint például: "e kivutélius monkó eputálinc inz kréberi szémkindőket, desfaertik másonya bungál kicezaet néjhümő órent" - és bármibe fogadok, hogy nem tudjátok megfejteni. De a néhány évet még foszladozó gondolatszabadság jegyében mindenki úgy olvassa, ahogy akarja.

* egy könyvesboltnak naggggyon ciki olyan nevet viselni, amely akár csak hangalakjában részlegesen a liberális szóhoz köthető, gondolkodni kéne másik néven, lehetne mondjuk orki vagy trolli

** én nem azt mondom, hogy a vakoknak már úgyis mindegy, hanem azt, hogy akkor kevesen tudnák elolvasni, de a vakok védelmében őket ki lehetne tiltani a könyvesboltok 200 méteres körzetéből, illetve azt, akinek közülük könyv van a kezében, azt lehetne valami kisebb bírsággal sújtani, mondjuk 200 ezer ft/könyv, és akkor ők sem lennének veszélyben - és igen, ismét megoldottam egy világraszóló gordiusi problémát, ez van.

szuperképesség

aki keres, talál, és én keresem az erősségeit - tényleg jól bírta a csípőspaprikát

kordokumentumok

rendrakáskor* találtam egy éppen tavalyi aldis újságot** - mit mondjak? a mostanihoz képest lélegzetelállító olcsóság volt akkoriban, kár, hogy nem tudtunk róla

találtam egy pici mikuláscsomagot is néhány apró tejcsokival - szóval, az azonnali jutalom is megvan, amit azzal érdemeltem ki, hogy felszámoltam a kupleráj egy részét

és találtam allergiagyógyszert és orrsprayt is, amivel a por miatti tüsszögésemet enyhíthetem hatásosan

* elkezdtem, de messze még a vég

** a színes újságokat szándékosan teszem el

koncert

Ijesztő, hogy mennyi kövér öregasszony volt a tegnapi koncerten. Nyikorogva ingatták a fejüket a zenére, beleélősen tátogták a felhangzó számok szövegeit, hogy mindenki lássa, milyen bennfentesek, szerelmesen pislogtak a mellettük totyogó vénemberekre, és sört vagy koktélt kortyolgattak. Az egyik én voltam. Vénember nélkül, mert A. igazán remekül néz ki (magától nem is menne PUF koncertre, mert már kinőtt belőle, nem változnak semmit, mondja, és tényleg alig - de én épp azért megyek, mert ha becsukom a szemem, elhiszem, hogy még fiatal vagyok) Én rumos kólát ittam (túl sok) citrommal, mert a pinacolada már annyira sem menő, mint a cubalibre, pedig gyerekkorom óta az a kedvencem. Felettünk hárompercenként húztak el a repülők egy jobb világba, ahová már a nyolcvanas években is vágyakoztunk. Csak akkor még volt remény arra, hogy meg is éljük azt a kort, amikor  észre sem vesszük, csak úgy átsétálunk Ausztriába.

A saját farkát lefejező kígyó

bízzunk abban, hogy

reggeli rutin

Kimentem megetetni a macskákat (nem tudunk eltartani ennyi macskát, help!), majd hátramentem, hogy újabb szomorúságot és dühöt szívjak magamba megnézzem, maradt-e még növény a nénitolvaj házbitorló szomszéd felőli kerítésszakaszon - mert a legújabb, hogy jó fél méter mélységben levágják a mi növényeinket a mi kertünkből (nád és trombitafolyondár, hogy ne bámészkodjanak át - sajnos az átömlő füstöt nem szűri). Erre mit találtam? Újabb legalább két kismacskát. Ez egy másik fészekalja, körülbelül annyi idősek lehetnek, mint a már korábban megtalált alom. Úgy sejtem, hogy az anyjuk a négyes alom nagymamája (hitler Chaplin, ha így jobban emlékeztek rá) - szóval él a kerünkben minimum hat kiscica, két anyamacska és Safranek - nem csodálnám, ha mindkét alom apja ő lenne. Meg persze a mi cicánk, mert az előbb említettek nem a mieink. De persze, hogy etetem őket, nem hagyhatok egy két szoptatós kismamát éhezni. Nem kér valaki macskákat? Postázom.*

* a postázásról jut eszembe, hogy mit NEM postáztam - apám ruterét, amit a szolgáltató visszakért, ha nem adom fel, 20ezer forintom bánja (és nem adtam fel, mert feladtam - micsoda remek szóvicc, szóval, nincs posta a közelünkben és alig van időm postát keresni, sorbaállni - meg hát eszembe sem jut az a kurva router - ezekkel is miért nekem kell foglalkoznom?)

esti rutin

Lefekvéshez készülődvén pisiltem, aztán nyomtam egy adag szappant a kezemre és alaposan kezet mostam, majd elővettem a fogkefémet, arra is nyomtam egy adagot - aztán nem nagyon kellett biztatni, hogy köpjek meg öblögessek alaposan. Ha az utóbbi néhány bejegyzést nézzük, lassan nem ártana elmennem demenciavizsgálatra. Anyukámhoz hasonlóan* én sem merném senkinek megmondani, ha pozitív eredménnyel járna, úgyhogy inkább el sem megyek.

Á. ma záróvizsgázott és megszerezte a BA fokozatot. Július elején egy nyelvvizsga, aztán felvételi az MA-ra, aztán el is telt a nyár jöhet a pihenés.

* emiatt nagyon haragszom rá, hogy nem szólt

gyorsuló idő

Úgy emlékszem, régebben elpakoltam tavasszal (az egy évszak volt) a téli ruhákat, ősszel (a tavasz ellentettje) meg a télieket  - de mostanában mire összeszedem magam annyira, hogy szétválogassam, hogy mi téli, mi nyári, pont újra elő kellene mindent venni. Az előszobánk kevéssé kompatibilis négy évszaknyi felsőruházat és cipő befogadására, ezért úgy néz ki, mint egy charity bolt. Sajnos sosem jönnek vásárlók.

air fryer singers

Nem bírtam tovább, és vettem egy forró levegős minisütőt. Amint hazahoztam, megtudtam a netről, hogy ez a kis kosaras semmire sem jó. Na, mindegy. Tegnap kipróbáltuk. Én bepaníroztam húscsíkokat és cukkinikarikákat az aldis panírba (pedig tudtam, hogy többé nem akarok olyat használni, mert a kvarchomok is kevésbé sprőd, mint ez), aztán megkértem A.-t, hogy az olivaolaj spray-vel spriccelje be őket. Nem gondoltam, hogy még sosem használta, így kissé váratlanul ért, hogy fél méterről telinyomta az arcomat és a bal szememet, valamint a frissen mosott hajamat olivaolajjal. Tudom, ápol és eltakar. A kis falatkák gyorsan megsültek, de ... khm... az élvezeteti értékük nem hágott túl magasra, szóval még kísérletezni kell majd ahhoz, hogy jószívvel fogyasztható dolgokat tudjak benne előállítani. Úgy aludtam, mint a farkas, miután a vadász megrakta kővel a gyomrát.

Nem tudja véletlenül valaki, hogy hogyan lehet pénzzé konvertálni a megszerzett tudást? Úgy szeretnék gazdag lenni - de nem a libacomb és a kugler szintjén, annál most még többre vágyom.

strand

Tegnap strandon voltunk, nem egészen hat óra hosszat, de úgy elfáradtam, hogy semmihez sem volt erőm. Ja, de, pizzát sütni még igen. A.-nak apák napja alkalmából. Eddig nemigen ért el hozzám a hír, hogy ez egy létező ünnep - de, persze, teljesen jogos, kapott is friss sk pizzát (tőlem, mert a gyerekekben anno tudatlanságomban nem ültettem el ezt az infót).

Irigykedve látom, hogy kortársaim kedves kiskori képeket tesznek fel a fb-ra, amin az apjukkal szerepelnek meghitt, idilli pillanatokban, és mellé olyasmiket írnak, hogy sok puszi, meg hogy emlékszel?, meg hogy szeretlek, meg hogy a világ legjobb apukájának. Én meg már annak is örülök, ha néha feldereng valami, ami nem volt rossz, kellemetlen, megalázó. Amióta apám meghalt, azóta abszurd módon sokat gondolok arra, hogy milyen jó lehet azoknak, akik olyan apát veszítettek el, aki hiányzik valahonnan. Megkezdtem a ház kiürítését, a cipőket és a pólókat - remélhetőleg - hajléktalanok viselik ezentúl. Sajnos ilyen ütemben kábé száz évig fog tartani ez a projekt.