Tegnap strandon voltunk, nem egészen hat óra hosszat, de úgy elfáradtam, hogy semmihez sem volt erőm. Ja, de, pizzát sütni még igen. A.-nak apák napja alkalmából. Eddig nemigen ért el hozzám a hír, hogy ez egy létező ünnep - de, persze, teljesen jogos, kapott is friss sk pizzát (tőlem, mert a gyerekekben anno tudatlanságomban nem ültettem el ezt az infót).
Irigykedve látom, hogy kortársaim kedves kiskori képeket tesznek fel a fb-ra, amin az apjukkal szerepelnek meghitt, idilli pillanatokban, és mellé olyasmiket írnak, hogy sok puszi, meg hogy emlékszel?, meg hogy szeretlek, meg hogy a világ legjobb apukájának. Én meg már annak is örülök, ha néha feldereng valami, ami nem volt rossz, kellemetlen, megalázó. Amióta apám meghalt, azóta abszurd módon sokat gondolok arra, hogy milyen jó lehet azoknak, akik olyan apát veszítettek el, aki hiányzik valahonnan. Megkezdtem a ház kiürítését, a cipőket és a pólókat - remélhetőleg - hajléktalanok viselik ezentúl. Sajnos ilyen ütemben kábé száz évig fog tartani ez a projekt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése