Ízlések (második forduló)

Hazafelé befutok a pékhez, veszek kolbászt, sonkát. Oké, nemcsak pék. Vennék kiflit is, darabja kétszáztíz. Nagyétkűek vagyunk, fejenként két kiflit is meg tudunk enni - de ennyiért nem veszek. Kérdezem, van-e rendes kifli. Ez a nosztalgia van, mutatja a hölgy. Látom, mondom, köszönöm, de csak sima normál kiflit keresek. Nagyon finom, higgye csak el, válaszolja. Nyílt kártyákkal játszom, megmondom, hogy nem az ízével van bajom, az árával. Akkor tudok adni császárzsemlét százért. Hozok inkább egy kenyeret. Az is veszett drága, de legalább tényleg nagyon finom. Kovászos, kézzel formált. A fene sem gondolta volna mondjuk tíz évvel ezelőtt, hogy mérlegelésre okot adó luxuscikké válik a kifli.

Ízlések

Hiába kaptak a gyerekeink már kiskoruktól kávés kockacukrot, nem igazán sikerült ráfüggesztenünk őket a kávézásra. V. időnként beül kávézni a barátnőivel, itthon sosem iszik kávét - és eddig Á. sem ivott. De mintegy két hónapja felfedeztük, hogy kávézik. Akár többször is egy nap. Mondom neki, hogy ezek szerint mégsem volt hiábavaló a sok kávéba mártott kockacukor, csak megszerette végül. Mire ő: megiszom, de azt azért nem mondanám, hogy nagyon szeretem. Akkor hogyhogy naponta is iszol kávét újabban? Csodálkozom, mert én annyira szeretem a kávét, hogy szívem szerint óránként meginnék egyet-kettőt. Vonogatja a vállát: Inkább csak szeretem megnyomni a gombját és hallgatni a gép zörgését.

Jó napot!

Olyan nyers köszönésnek tűnik, pedig milyen jó is egy jó nap! Semmi különös. Csak úgy ébredni reggel, hogy kialudtam magam, egy ötperces összebújás kávéval a kézben, békében elkészülni, időben odaérni, visszamosolyogni másokra, hasznos munkát végezni, amiben előrelépések történnek, kompetensnek érezni magam, szívesen átszervezni egy programot, mert az a másiknak kényelmesebb lenne, jót beszélgetni kollégákkal, segíteni valakinek, ezért köszönetet és hálát* kapni, az utcasarkon beszélgetni még fél órát, világosban hazaérni, látni, hogy maradt tegnapról ebéd, örülni az érettségi- és vizsgaeredményeknek, tenni egy apró lépést** a rend irányába, konstatálni, hogy meggyógyultam, örülni, hogy ma elég folyadékot ittam és mindig találtam mosdót, ahol kipisilhettem az aktuális felesleget, béke itthon - semmi extra, csak valahogy minden klappol. Klipp-klapp, klipp-klapp, klipp-klapp...

* nem hálapénzt, csak hálát

** naponta vagy tíz ilyen kéne - de ez is több, mint a nulla

egy híján

Azt hiszem, sikerült megalkotnom anyai pályafutásom egyik legsikerültebb tortáját, mind ízben, mind kivitelben. A gyertyák már november óta a szekrényemben lapulva várták a tegnapi napot. A többi hozzávaló friss volt (és további eperszórással* ettük) V. nagyon örült** neki, csak úgy, mint a végül csak hat vendéget felvonultató ünnepségnek. Isten éltesse sokáig és kívánok neki egy olyan világot, amelyben könnyű boldogan élni.

* negyedelt eprek

** anyósom azt kérdezte tőle, hogy amúgy hogy viszonyul a katicákhoz, mert szerinte bizarr dolog bogarakkal díszíteni egy ételt

nemcovid

Beteg lettem, berekedtem, fáj a fejem, fáj a torkom. Nem merem kiíratni magam, mert túl sok pénzt vonnak le, nekem meg így is elfogyott a pénzem már huszadikára. Ne aggódjatok, A. adott némi zsebpénzt a hónap fennmaradó egyharmadára. De ma kicsúszott a számon, amiről úgy gondoltam, sosem fog, hogy nem is bánnám, ha egy kicsit covidos lennék, mert akkor nem lennék döntési helyzetben, kötelező lenne itthon maradnom. De a valóság az, hogy kicsit sem akarok covidos lenni, meg egyáltalán beteg sem. Rengeteg dolgom van, a hétvégén szülinappal és a jövő hétvégén utazással. Valódi utazás, külföld, szálloda, kettesben. Nagyon-nagyon várom.

Válaszul a világ túlnépesedésére

nehezítik vagy megtiltják a kiskorúak hozzáférését a saját testükről, különösen a szexuális életről szóló szakmailag korrekt információkhoz

megdrágítják, ésszerűtlenül szigorítják, vagy betiltják az óvszerrel vagy gyógyszerrel történő fogamzásgátlást, ezzel korlátozva elsősorban a női önrendelkezést

mindezzel előidézik a nők által nem kívánt terhességek százezreit, majd betiltják és büntetik az abortuszt

...hát, így tényleg lassú kínhalál vár az emberiségre, először az agyak sorvadnak el az egyre sokasodó testekben, aztán a testeknek sem jut táplálék, víz, oxigén, aztán felfalják egymást az agyhalottak... remélem, addigra már nem fog nekik nagyon fájni - de nekünk még fáj, mert akár sikertörténet is lehetett volna az emberiség, a test, a lélek és a szellem szépen együttműködő hármasa

Leszedtük

hogy megmentsük a vihartól. De itt végül nincs is vihar. Volt egy kis szél meg némi csendes eső, öntözni egy napra pont elég. Jég szerencsére nem jött erre - minden csapást én sem bírnék már elviselni. Van két szem félig érett eper is.

Mindenki más csalódást okoz. Na jó, nem mindenki, ma legfőképp V., aki egyik buliból szédül a másikba, itthon szalmaszálat sem tesz keresztbe - és különösen alig tnul a nyelvvizsgára meg a szóbelire. Meg a macska, aki megsebesült, kapott egy kötést a hátára, kinyervákolta magát pisilni - és több órája vissza sem jött. Á. is, aki elhatározta, hogy rettenetesen fogja magát érezni az évfolyamtársai körében - és pont így is lett. Ja, ki ne felejtsem saját magamat, aki nem fogyok rendesen (és még gumicukrom sincs, hogy vigasztalódjak valamivel), és nem dolgozom eleget (mármint dolgozom nyelvlógatva, de nem leszek kész a munkákkal), ezért folyton úszom mindennel. A.-ra ma nem panaszkodom, mert mindig a segítségemre van, ha kérek tőle valamit - mondjuk egy kicsit már úgy várnám, hogy ne kelljen semmit kérnem, minden csak legyen*

de A. ebben is tud jó lenni, a hétvégén jelentős előrehaladást ért el a szobám rendbetételében, már csak úgy néz ki, mint ahol bomba robban, nem úgy, mintha egy szeméttelepen vagy egy dögkútban robbant volna a bomba.

Mondok majd valamit... valami nagyon fontosat...

majd... nagyon fontos és bármibe fogadok, hogy mindenkit érdekelni fog, nem kevesebb függ tőle, mint az nyomorult kis életetek... majd elmondom... én már tudom, mi lesz az, de még nem mondhatom el, csak talán holnap... vagy esetleg ma? - az biztos, hogy elég sok múlik majd rajta nektek is... majd elmondom... rágjátok nyugodtan tövig a körmötöket, később úgyis letépjük

Vettem egy lábhámlasztó zoknit

még márciusban. Körülbelül másfél órás procedúra lenne, hogy fel is használjam. Remélem, hozzájutok még szeptember előtt.

A hétvégén lesz V. szülinapja, a 16. volt az utolsó, amit családi körben tudtunk megünnepelni - így meghívtam néhány embert. Tizenötöt. Az én szüleimet nem, mert arra már végképp nem lenne energiám, hogy idefuvarozza, a buli folyamán végig pesztráljam, majd hazajuttassam őket. Pedig biztosan örülnének ők is, V. is. Azt hiszem, ropit és gumicukrot fogok feltálalni.

Beágyazva a felejtés homályában

múlt hétfőn elfelejtettem elmenni a masszőrhöz

múlt kedden elfelejtettem elmenni festeni

nem hívtam fel időben számtalan embert, mert elfelejtettem

nem írtam meg számtalan megírnivalót, mert elfelejtettem

elfelejtettem meginni a kávémat (sokszor!)

rendszeresen elfelejtem a lejárati határidő előtt megfőzni a húsokat, zöldségeket

elfelejtettem, hogy fogyókúrázom (ezért megettem egy csomó gumicukrot)

tegnap kis híján elfelejtettem elmenni a bloggerinavacsorára (amihez én javasoltam helyszínt és foglaltam asztalt)

és még további dolgokat is elfelejtettem, de hogy mit, azt már elfelejtettem