2021. december 22., szerda

A nagy ajándékösszesítő mustrán*

kiderült, hogy V. alulreprezentált. Ezt a jelenséget már több ízben is megfigyeltem. Arra tippelek, hogy az ok ott keresendő, hogy míg Á egyáltalán nem ír listát (és A. is alig, csak a könyveket), ezért folyton töröm a fejem, hogy mit kaphatnának - és amint rátalálok valamire, már meg is veszem, mert nekik olyan nehéz találni valamit. Ehhez képest V.-nek mindig csinos listája van, amiről - ugye - mégsem kaphat meg mindent. Így hát holnap még futkoshatok egy sort, hogy nagyjából azonos számú/értékű csomagjuk legyen. Persze (rajtam kívül bárki) más mondhatja, hogy ez nem szempont - de szerintem igazságtalan lenne, ha épp amiatt maradna hátrányban, mert vette a fáradságot, hogy végigondolja és le is írja, hogy mi mindent szeretne.



* úgy értem, mindent becsomagoltam nekik - ilyen már rég volt, hogy ennyire előre készülök (egyfelől) - másrészt viszont alig leszek itthon karácsonykor. Szerintem huszonhatodikán már csak totál kimerülten aludni fogok, míg anyukám mosolyogva ül mellettem az ágyon és tévét néz. Nagyon örülök, hoigy sikerült elengednem azt a belső parancsot, hogy nekem mindenképpen főznöm kell karácsonyra. Lesz némi főzés, de a rendelt kaják is jelentős szerephez jutnak. Feltehetően drágább így és feltehetően kevésbé finom - de nem bírok az életem árán is a háztartással bajlódni. Holnap amellett, hogy dolgozom, még fel kell számolnom a szobámban lévő vaddisznótelepet is. Jaj!

Igaz vagy hamis?

Használjátok bátran a nagy I vagy a nagy H betűket, annyi van mindkettőből, amennyit csak kértek!

Nincs már semmi hátra.
A felesleget bedobálom hátra.
Már mindent megvettem.
Már mindent megettem.
Több nap, mint kolbász!
Több munka, mint nap!
A készülődés örömmel tölt el.
Aké szülőd, és örömmel ölel.
Minden teljesen kész van.
Én teljesen kész vagyok.

Testre szabott ünnep

Én szeretem a karácsonyt, de az ahhoz társuló lakomák nagyon visszavetik a fogyásomat lassabb ütemre kapcsolt hízásomat. A ramadan viszont épp megfelelő lenne számomra: egész nap elvagyok étel (kicsit kevésbé ital), szex, pláne dohányzás vagy erőszak nélkül - de napnyugtakor megszállnak a démonok és ennem kell. Muszáj. Sósat, aztán édeset, aztán megint felváltva sósat, édeset... Reggeltől megint oké vagyok, elfoglalom magam mással, nem éhezek.

2021. december 21., kedd

Canossa

Vasárnap, amikor karácsonyfát kerestünk, elveszítettem a lakáskulcsomat. Mindenhol kerestem, végignéztem az összes kabátzsebet, azokat is, amiket már hetek óta nem vettem fel, megnéztem a többiek zsebeit, a táskáimat, az autót, az utasteret és a csomagtartót is - nem volt sehol. Ugyanezeket a köröket végigfutotta A. majd V. is - semmi. Ma nekiindultam ismét a vasárnapi körnek: négy fenyőárus, egy zöldséges, egy DM. Sehol sem találkoztak vele (de két helyen is felírták a számomat, hogyha netán előkerülne, tudjanak szólni) A. nehezen viseli az ilyesmit, többszázezrest zárcserét vizionált, meg betöréseket. Ilyenkor nagyon undok szokott lenni, össze is vesztünk. Főleg amiatt, hogy ha itt hagytam el a ház előtt és valaki azonnal (?) fölvette, akkor az milyen könnyedén kipakolhatja a házat az én trehányságom miatt. Mert én folyton elhagyok valamit. Igazából nem szoktam elhagyni semmit, csak nem találom a cuccokat a szokott helyén - aztán rendszerint minden előkerül. Mint ahogy most is. Tudjátok, hol volt? Annak a kabátnak a zsebében, amiben voltam, és amit emiatt hárman is nagyon alaposan végignéztünk, összesen legalább tízszer. Nem lyukas a zsebe. Nem is volt benne semmi egyéb, csak a kulcscsomóm. Arra gyanakodtam, hogy A. megtalálta saját zsebében és odatette, de azt modja, nem. Szóval, az első karácsony(körül)i csoda megtörtént ma.

Köszöni a támogatást egy újszülött malacegér!

Tényleg bármit is tudok csinálni - kár, hogy épp két excel táblán meg egy kérdőíven kéne dolgoznom...



A macska fogja megkapni karácsonyra, remélem, örül majd neki.

Véghajrá

Még dolgozunk, de már igyekszünk lecsengetni a folyamatokat. V. már itthon van, Á. ma vizsgázik*. Én már inkább csak az itthon is írható dolgaimat csinálom, A. konferenciáinak is vége szakad egyszer. Az ajándékok szinte már mind megvannak - de nem sok ember kap idén tőlem ajándékot. Szerintem a gyerekeknek is jókat találtunk ki végül és abból is igyekeztem kihozni a maximumot, amit A.-nak egyáltalán lehetséges adni. A szüleimnak gasztroajándékcsomagot állítok össze, sütünk sütit is - ők már nem vágynak semmiféle új tárgyra (ennek ellenére anyukám kap turistalámpát is, mert vagy nincs elemlámpája, vagy nem találjuk és a biztonság kedvéért jól jönne - a múltkoriban volt nála áramszünet, de csak gyertyákat találtunk, azt meg nála már nem szabad még véletlenül sem otthagyni). Amin teljesen megdöbbentem, hogy üres a város. Tegnap jártam a belvárosban is - az autók araszlgattak a dugóban, a busz ment, mint kés a fagyott vajban, az utcákon és a boltokban alig volt ember. A legnagyobb tömeget egy "eurós boltban" találtam, ahol jól előreszaladtak az euróárfolyammal - de majd biztosan utolérjük hamarosan. V. idei listájából az derült ki, hogy avíttból kezdek ismét menő lenni, mert olyan hajcsatokat kért, amilyeneket én hordok ezer éve - ezért mentem az eurós boltba is, de nem volt, csak feketében, V. pedig színeseket szeretne (mármint olyan színűeket, amilyen színű ruhái vannak.... oké, mondjuk kár volt otthagynom a feketét, de az valahogy annyira durvának tűnt az ő szőke hajához)


* és azt ígértem nekik, hogy napokra lebontva összeírom, hogy miket csináljanak itthon.... omg, mikor jön el az, hogy maguktól is tudják? gondolom, majd ha már nem itthon laknak...

2021. december 20., hétfő

Kézműves karácsony

Én nagyon bírnám, ha lenne időm saját kezűleg készített ajándékokat adni másoknak - régen, amikor még szegények voltunk, elég kreatív dolgokat állítottam elő. Manapság viszont nem tudom, hogy a szokványos  gasztroajándékokon túl mit tudnék kreatívkodni úgy, hogy annak örüljön az is, aki kapta, meg én is, miközben önfeledten dudolászva készítem. Most egy kerek*, horgolt fehér alapra hímzek képet - szerintem jó lesz, de hát ugyan ki a vágyna az én horgolt-hímzett kis faliképemre? Annyi időm sosem volt, gyanítom, sosem is lesz, hogy olyan míves, minőségi kézműves remekeket hozzak létre, mint akik ebből élnek - ezeket nagyon jó a lopott időimben csinálgatni, aztán viszont teljesen haszontalanná válnak. Persze lemondhatnék arról, hogy fonalakkal babrálok és buherálgatok - de nagyon élvezem, úgyhogy eszembe sincs lemondani róla. Csinálni jó, de nem tudom, mi lesz belőle, csak azt, hogy rossz letenni és aludni menni. De ha nem fekszem le mosrt azonnal, holnap reggel nem fogok tudni életet verni magamba.



* valamiért csak kerek dolgot tudok horgolni... mondhatjuk azt is, hogy igazából egyáltalán nem tudok horgolni, autodidakta vagyok ebben is

2021. december 19., vasárnap

Aranyvasárnap

Nagyon pozitív napunk van ma: megvettük a karácsonyfát - egy magas, sűrű lombú, de nem különösebben terebélyes darab (ennek ellenére olyan nehéz, hogy alig bírtuk becibálni A.-val* - persze főleg ő cibált, én inkább csak tartani próbáltam). Ilyen drágán még sosem vettünk fát, de semmiképp nem akartam normandot és másféléből 2,5 méter feletti a legtöbb helyen egyszerűen nincs, szóval, még drágán is örülhetek, hogy volt. Kaptunk mellé ajándékba egy kiló almát és egy kiló narancsot. Aztán vásároltam további hétezerötért. Vettem két szem argentin cseresznyét is - tudom, nemnormális ez így, én is megmondtam, amikor torgyán belengette, hogy lehet majd ilyesmit - de olyan szép volt. Két szemet vettem, egyet A.-nak, egyet magamnak. Nagyon finom volt.

Aztán rendeltem hidegtálat három személyre. Négyen leszünk, de Á. tavaly sem evett a hidegtálból, neki inkább veszek külön egy füstölt lazacot bagettel. Mivel aznap a szüleimnél leszek, főzni nem fogok, örülök, ha hazaérek gyertyagyújtásra. A fát A. feldíszíti a gyerekekkel* Rendelek ünnepi ételt és azt fogom odavinni. Sajnos csak én szeretem igazán a halászlét, sem A., sem a gyerekek nem igazán, inkább csak muszájból eszik meg - szóval, akkor én nem fogok eltölteni egy napot halászlékészítéssel, még akkor sem, ha egyébként még sosem ettem sehol másutt olyan finom halászlét, mint amilyet anyukám tudott készíteni. Megvan a recept, de így minek? Másnap itthon leszek - remélem, valaki más fog főzni. Vagy hal lesz (vettem lazacot, vörös tonhalat és pontyot) krumplipürével, zelleres krumplisalátával és zöldsalátával, vagy steak, amit viszont nem vettem, és Á. szülinapján úgyis az volt.... szóval, inkább hal lesz. Előtte lehet sütőtökkrém leves. Aztán huszonhatodikán én ismét a szüleimnél leszek - reggelire viszek franciasalátát, meg valamit hozzá, ebédre pedig rendelek töltött káposztát, azt fogjuk megenni. Itthon (remélem) lesz, aki megsüti a kacsacombokat, elkészíti a párolt lilakáposztát és a hagymás tört krumplit. Sütök bejgliket (de csak keveset), és talán még lekváros linzert. Vagy meggyes kiflit. Annál finomabb süteményt nem is ismerek. Csak macerás előállítani és kábé két perc alatt a végére járunk.

Én nagyon szerettem a karácsonyi vendégeskedést, az ízek kavalkádját - de mivel ez idén (is) kimarad, inkább a kevés munkára, és a minél kevesebb ételre koncentrálok majd, meg persze a sok olvasásra.

A DM-ben az előzetes félelmeimet megcáfolva teljesen egyedül vásároltam. Nem volt más rajtam kívül a boltban huzamosabb ideig. Illetve néha jött egy-egy ember, de senkit nem kellett kerülgetni, nem kellett sorban állni, vidáman tudtam nézelődni, az eladók ráértek nekem válaszolni - isteni volt. Vettem fogyókúrás porokat, mert ez így nem mehet tovább. Három hét alatt fogytam kábé másfél kilót úgy, hogy nagyon keveset eszem és többnyire odafigyelek**

Most még valami nagy tüzet kis rendet kéne rakni, hogy melegedjenek ne szóljanak meg az emberek. Holnap még lesz egy csoportom, de aztán karácsonyig már itthonról dolgozom, ami megenged némi lazaságot. Például képernyőszünetekben a takarítást. Vagy a vizsgaidőszakra hangolódást. Jaj!



* a gyerekek? gondolom, alszanak és gondolom, huszonnegyedikén is aludni fognak. Mentegethetném őket, hogy kamaszok, és majd kinövik, de az igazság rosszabb. Az az igazság, hogy szeretik készen kapni a dolgokat és nem dolgozni érte. Én pedig meguntam már, hogy folyton instruáljam őket. Afelől nyugodt vagyok, hogy ha és amennyiben egyszer kedvük támadna nekik előállítani a karácsonyi mindenfélét, képesek lesznek rá. Valahol, valaki másnak, nem nekem.

** sajnos, amikor mégsem figyelek eléggé, akkor erőszakosan nyomuló, veszélyes csokoládék kúsznak le a torkomon, pedig nem is szeretem őket annyira mint a gumicukrot. A mikulás felejtette itt őket. 

new népi rigmus

 chip chip csók a vakvar youcska

konanasszony kéretia szekercét

nemadh atom óda tyukokülnek rajta

hashtag hashtag!

2021. december 18., szombat

korai* alkotások
















 Úgy látom, akkoriban elég fontosnak tartottam egyértelműen és nyomatékosan kimondani, hogy vége.


* A dátumok alapján az első fennmaradt alkotásaimat négy és hat-hétéves korom közt hoztam létre. Egyrészt örülök, hogy anyukám eltette őket - másrészt kissé értetlenkedem, és szomorkodom is, hogy soha semmiféle érzékelhető elismerést nem váltottam ki a szüleimből azzal, hogy létrehoztam különféle dolgokat. Persze, nyilván elismerés valahol az is, hogy elrakta és megőrizte - de sokat fejlődhetett volna az önbizalmam, ha nem évtizedekkel később értesülök arról, hogy valahogy mégis fontosnak tartották a rajzokat, írásokat. Sem szembe nem dicsértek, sem másoknak nem beszéltek elismeréssel egyikünkről sem. Szóba sem kerültünk, a többség döbbenten vette észre egy-egy véletlen találkozás során, hogy egyáltalán létezünk. Nem voltak ott a szalagavatómon, a ballagásomon, az érettségikor, a diplomaosztókon - és a hétköznapokban is elég hektikusan. Persze, dolgoztak, nyilván. Én ott voltam a gyerekekkel - de őszintén szólva azt nem tudom, hogy ettől jobban sikerült-e eddig abszolválnom az anyaság projektet, mint anyukámnak. Apámnál mindenképpen, fényévekkel - de őt nem volt nehéz felülmúlni.