a sajtos nápolyit. Az íze még nem tökéletes, de az irány jó. Ha van nápolyikészítő kisiparos olvasóm, akkor hajrá!
* Ziegler sajtkrémes ostya, Cheeseo néven találtam rá
a sajtos nápolyit. Az íze még nem tökéletes, de az irány jó. Ha van nápolyikészítő kisiparos olvasóm, akkor hajrá!
* Ziegler sajtkrémes ostya, Cheeseo néven találtam rá
de sajnos nagyon nehéz egyszerre több különböző dolgot írni fejben - mert én úgy írok, hogy görgetem magamban a gondolatokat, mit hosszabban, mit rövidebben, aztán leírni már csak egy perc (nem) - és most inkább verseket meg novellákat írok.
Nem tudom, hogy idén A. mikor talált egy hajszálnyi repedést a télen és hagyta abba a fűtést a tavaszra hivatkozva, de ma reggel visszakapcsoltattam vele a fűtést. Pulóverben és zokniban is kis híján megfagytam a flanelhuzatba dugott pehelypaplan alatt.
Ja, és a napelemeink megtermelik a villanyszámlánkat. Mondjuk az árukat sokára fogják behozni, de előbb-utóbb az is bekövetkezik majd.
A magaságyás egyelőre a temérdek eső ellenére is jól működik - de ha így megy tovább, telepítek halakat is.
napsütéses nap idé. Volt kettő februárban, kettő áprilisban, meg a mai. A macska nagyon jó alvótárs, de ideje, hogy külön aludjon, mert tegnap találtam egy kullancsot magamban. Icipici volt, annyira, hogy nagyítóval kellett beazonosítanom. Lenyírtuk a füvet az új fűnyíróval (mert a régi tönkrement, aztán A. rendelt egyet, amit napokig nem hoztak, bár már kifizette és folyton állítgattak a rendelés státuszán - máig nem hozták, a pénzt sem utalták még vissza). Szóval, A. elment és vett egyet. Fűnyírás előtt mindig leszedem a sóskát, mert az nálunk a fűben nő. Már tavaly megszerettem. Az a titka, hogy nem teszek bele cukrot. Émelyít a sóska savanyúsága melletti édes íz. Így nálunk a sóska ennyi: egy kis vajon megfonnyasztom és összekulimászozom a sóskaleveleket, megsózom és teszek hozzá tejfölt. Összekeverem, megesszük. Az első szedésnél 85 levelet szedtem már a kertből - ez rekordtermés - de most a magaságyásba is ültettem. A lestyánt leszámítva már minden kinőtt, egyre növekszenek, bokrosodnak, imádom! A cseresznye egy része piros - a hétvégén le kell szedni, mert vagy az eső pukkasztja ki, vagy a madarak eszik le - vagy mi. Egyszer megnéznék néhány teljesen érett szemet! Idén nagyon későn érik egyébként, volt, hogy már április 30-ra leérett. Nem különösebben édes vagy zamatos - de mindennél korábbi. Egy régi barátomról álmodtam (mármint én nagyon szerelmes is voltam, de ő nem, vagyis én sosem mertem szólni neki, lehet, hogy ő sem, ezt nem tudom, elég fura fiatalok voltunk mindketten, szóval csak barátbarátok voltunk) - ezer éve nem találkoztunk. Most a feleségével és A.-val voltunk valahol, négyesben táncoltunk, nevettünk, jó volt. Semmi maszk, semmi vírus, minden teljesen normális volt, szabad volt találkozni, egymáshoz érni, egy asztalnál iszogatni. Hosszú hónapok óta ma fogunk először teljes (csoport)létszámban élőben találkozni a kollégáimmal. Egyesével össze-összefutottunk, de team csak zoomon volt. Úgy izgulok, mintha randira mennék. Még hajat is mosok (amúgy kibírná a hajam hétvégéig, de így nem), pedig utálok hajat mosni. Rengeteg bonyolult és körülményes tevékenységet tartalmaz - de legfőképp a szárítás. Mióta festem, ezerszer lassabban szárad. Vagy mióta őszül - ezt nem tudhatom. Utálom az ősz szálakat látni, de már bőven átlépte azt a határt, amikor még ki lehetett tépkedni. Egyrészt napokig tartana (és folyton újratermelődne), másrészt elég ritkássá tenné a hajamat. Tegnap kettőig dolgoztam, ezért keltem ma később - nem mintha számítana, baromi álmos és gyűrött vagyok. És pattanásos a maszk által takart helyeken. A randi előtt - pont mint rég (kivéve maszk)
Viharos, hideg szél, kiszámíthatatlanság a köbön. V. kamaszkora a legrémesebb álmaimat is alulmúlja. Görcsbe rándul a gyomrom, ha csak arra gondolok, hogy szembe jön valahol a házban. A hideg, szenvtelen unalom és az égető gyűlölet váltakozik a szemében. Hol van az az édes, okos, cserfes, vicces kislány, aki szeretett engem? Legszívesebben elköltöznék itthonról. És lehet, hogy meg is teszem, mert különben egyszer felpofozom. Ja, és napok óta fáj a fejem (tőle)
már szédülök a széltől, unom az esőt - kérek ehelyett a hónap helyett egy valódi májust!
Az írás meg... a blog most áll, vannak történések, de másképp dolgozom most velük, más dolgokat írok és élvezem, hogy egyre jobbak. Csak nincs időm mellette másra. Ez az anonim blog átka, hogy a névvel készülő dolgaimat nem mutogathatom. Na, de ennél nagyobb bajom sose legyen.