Nem tudom

mi van Bezzeggel. Aggódom. Látjátok, milyen ez a blogvilág? Valakivel sosem találkozunk - vele persze pont igen - és mégis beépül az életünkbe az írásain, posztjain vagy hozzászólásain keresztül. 2021-ben március közepéig már többet kellett aggódnom, szorítanom és drukkolnom ismerősök egészségéért és életéért, mint az ezt megelőző években összesen. Nem lehetne mégis egyedül az én rémálmom 2020 és 2021? Aztán amikor a verítéktől csatakosan végre felébrednék, akkor nem győznétek csodálkozni, hogy milyen hülyeségeket álmodok össze. Én még néhány napig összerezzennék, de ennél nagyobb baja nem lenne senkinek.

certificate

Most már qr kóddal ellátott műanyag lapocskával is tudom igazolni, hogy beoltottak. Mivel még  többnyire home office-ban vagyok és máshová is alig járok, egyelőre csak itthon tudom felvillantani a kis igazolványomat. A vírust még mindig teljesen abszurdnak érzem, minden reggel újra és újra megdöbbenek, hogy nem csak rémálmodtam, hanem tényleg van. Amúgy van egy standard kívánságom: jöjjön már a tavasz!

én kis kertet

na jó, kertelek, mert A. és még anyukám is sokkal többet dolgozott, mint én és mégis nekem van izomlázam - de hát aki kövér, az a legkövérebb fárad el leggyorsabban. Elültettük a sok szedreet és málnát - de málna van is még ültetnivaló. Leszakad a vállam. Magaságyásunk még nem lett, mert van ugyan raklapunk, de nincs mivel összefogni a raklapokat, meg geotextilünk sincs, ami bent tartja majd a földet a hatalmas, de igencsak hézagos deszkázású dobozban. Teli a kert ibolyával és frissen kibújó zöldekkel, kibomlani akaró rügyekkel - és ragacsos sárga lapokkal, amik megfogják a fekete foltosodást meg kukacosodást okozó gyümölcslegyeket - de remélem, nem fogja meg a méheket. Nagyon sok dolog lenne még és döbbenetesen puhánnyá váltam - erősen meglátszik az egy év autózás és itthon ülés.

Hallottam, mi történt veled...

de ugye, nem igaz?

Már írnám az sms-t - aztán persze nyilván nem. Hamar rádöbbenek, hogy felesleges és abszurd is lenne. Tőlük már nem jöhet válasz. Két héten belül a második nálam fiatalabb közeli ismerősöm (barátnőm?) halálhíréről értesültem. Le vagyok sújtva. Nem tudom, covid volt-e - de hogy az elmúlt év stresszel teli napjai, órái mindegyikünket alaposan megcibálták, az biztos. Vele - akiről most hallottam - nagyjából együtt szültünk, a terhesség nagy részét (másokkal is) együtt csináltuk végig. Az ő lánya és V. egyidősek. A férje és A. több projektben is dolgoztak együtt. Nem találkoztunk túl gyakran - az utóbbi évben nyilván egyszer sem. De beszélni elég sokszor beszéltünk. Fecsegek - de nem térek magamhoz.

ennyit a lelki békémről

Alapvetően vidám vagyok, takarítok, több hónapos restanciákat számolok fel piszkálok meg, közben önfeledten énekelgetek valamit.

Á.: mit csinálsz?

én: pakolok

Á.: de mit énekelsz?

én: nem tudom... semmit, csak ami jön

Á.: hát... elég fura szövege van

én: nem is tudom, van-e egyáltalán szövege, csak úgy dúdolgttam

Á. fejcsóválva kimegy, én pedig hamarosan ismét pakolászok és dúdolgatok tovább - míg hirtelen fel nem figyelek a szövegre, ami tényleg van (és hát tényleg igencsak egyszerűcske:)

Hülyegyerek, hülyegyerek, ki a faszom vagy, hülyegyerek, hülyegyerek, hülyegyerek, mi a faszt akarsz, hülyegyerek? Hülyegyerek, hülyegyerek, ki a faszom vagy, hülyegyerek, hülyegyerek, hülyegyerek, mi a faszt akarsz, hülyegyerek?

semmi, de semmi

Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Kávé. Munka. Kitalál, rendel, odavezet, fizet, átveszi, hazavezet, megterít, kitálal. Kávé. Munka. Ásványvíz, csoki, sorozat, gumicukor, tea, mogyoró, ásványvíz. Munka.

Pattanásig feszült

rügyek és idegek.

Annak ellenére, hogy Á.-tól ezt a gyönyörű és nagyon illatos virágot kaptam nőnapra, amit amúgy sosem szoktunk ilyen módon ünnepelni (A. szerint értelmetlen, amúgy sem egy virághozós fajta*). Egyszerűen fáradt vagyok**. Szeretnék kivenni szabadságot, de hiába, mert főleg az itthoni permanens gondoskodáskényszer merít ki (anyukám - ha el tudom majd passzolni néhány napra valamikor, kiveszek szabit is és naphosszat csak felejtek)

* azt hiszem, ti itt sokkal rosszabbnak látjátok/képzelitek A.-t azok alapján, amiket panaszkodok, pedig bármit is megtesz értem vagy miattam, tényleg (házimunkát is sokat végez, csak amit megcsinál, azok miatt sosem nyafogok, ellentétben azokkal, miket épp nem), nagyon önzetlen, nagyon gyengéd, nagyon panaszmentes (oké, nem mindig vesz mindent észre magától, ami nekem fontos lenne, és az edzésekről nem hajlandó lemondani, ami bosszantóan sok idő, de azt hiszem, összességében ő jobban bánik velem, mint én vele - én is igyekszem persze)

** miközben anyukámnak és magamnak épp reggelit készítettem, megkérdeztem A.-t, hogy már evett-e, állítólag azt mondta, hogy még nem, de én úgy értettem, igen és nem adtam neki, sőt, felfaltunk minden kenyeret és a túl sok salátát is. és elégettem a turmix zsinórját a kenyérpirítóval, amit bekapcsoltam, de megfeledkeztem róla, csak úgy mint a felforralt teavízről. Kábé a sorozatnézés az a maximális szint, amit képes vagyok abszolválni.

Nőnap

Míg gyerekkoromban a borostyánlevélbe csomagolt hóvirágcsokorral azonosítottam, aztán megvetően legyintettem, majd teljesen negligáltam a nemzetközi nőnapot, mostanában valami új érzés kerít hatalmába március nyolcadikán, valamiféle meghatottság és büszkeség, amiért nő vagyok. Azt érzem, hogy ez valami kiapadhatatlan erőforrás bennem, bennünk*, nőkben.

(a képet az interneten találtam, nem én raktam össze)

* feltételezve (azt tapasztalva) hogy főként nők olvasnak

Beüt a cucc

Szóval, teljesen jól voltam szombaton és még vasárnap is, de vasárnap estére 37,5 lettem és olyan kis izén éreztem magam. És azóta is. Nem nagyon szar, csak kicsit, de az is épp elég. Kis lázacska, kis fejfájás, kis diszkomfort, kis végtagfájdalom, kis torokfájás, kis nyaffantás. De töretlenül boldog vagyok, amiért sikerült elcsípnem legalább egy Astrát, nyilván ennél sokkal szarabb lenne covidosnak lenni.

(Láz)álmomban elmentem egy barátnőmhöz, aki már régóta a bögyömben van, hogy elmondjam neki, mit gondolok azokról a barátságokról, ahol az egyik fél úgy használja a másikat, hogy nem hagy esélyt sem arra, hogy a másik fél igényei is előkerüljenek. Szóval, elmentem Málnához (álnév), aki egy exkluzív belvárosi lakásban élt - ugyanakkor egy lakótelepen, lakótelepi lépcsőházzal és lifttel, a nyolcadikon. Becsöngettem - és népes társaságot találtam ott, mindenki maszk nélkül. Tudtam, hogy Málna épp covidos, így viszonylag messze álltam meg tőle és elkezdtem mondani, amit akartam. Ő közelebb jött - én hátrébb húzódtam. Én megint hátráltam, ő megint közelített - annyira, hogy a végén húsz centire sem állt tőlem és direkt az arcomba lihegett. A társaság többi tagja is körbevett, mint tátott szájjal lihegtek rám - rémisztő volt. Aztán amikor felsülten el akartam menni, kiderült, hogy már sem a lépcsőházat, sem a lifteket nem szabad használni, mert mindenütt covidos halottakat szállítottak/szállítanak, így csapdába estem Málnáéknál. Próbáltam még vele beszélni, de foghegyről odavetette, hogy fél órája volt rám és hogy fizessek neki harmincezer forintot, mert nála ennyi egy coaching. Kapkodtam a levegőt a felháborodástól a maszkom alatt - majd nagy teátrálisan kiraktam neki harmincezret a konyhapultra és leültem egy sarokba - de forrt a vérem a dühtől. Először is vissza akartam venni a jogtalanul beszedett pénzt, de semmiképp nem akartam kicsinyesnek látszani sem. Arra gondoltam, hogy még az én tarifám sincs ennyi, akkor hogy a vérbe mer ilyen drágán dolgozni. Aztán az is eszembe jutot, hogy bakker, akkor az én éveken át tartó napi szintű telefonos, netes, személyes támogatásom vajon mennyibe került volna mostanra. Ez még jobban felhúzott, ezért felhívtam az ország legjobb mediátorát (nyilván, ki mást?), hogy segítsen rendezni a helyzetet. Meg is érkezett - de a többire nem emlékszem. Az biztos, hogy az én torkom ébredés után is fájt a sok kiabálástól.

Jobb a semminél

Nem érzek semmi különöset az oltás után, viszont nagyon jól érzem magam pusztán amiatt, hogy megkaptam az oltást. Ma kertészkedtünk hátha rosszul leszek legalább minimális oltási reakciót fel tudok mutatni a mozgás által aktivizált testemben, de semmi. Most pedig, hogy már nem süti a nap a kertet és hűvös lett, palacsintát fogok sütni, mert több oldalról is igény érkezett rá (khm... napok óta tartó, egyre sürgetőbb belső igény is - mondjuk az kevésbé a sütésre, inkább az evésre.) De ebédet kaptam és autózhattam is egy kicsit a környéken egyedül - nem cél nélkül persze, hanem újabb málna és szedertöveket vásároltam. Akarok még ribizlit és egrest - és a héten nekiállunk a magaságyás összerakásának is. Izgi!