Annak ellenére, hogy Á.-tól ezt a gyönyörű és nagyon illatos virágot kaptam nőnapra, amit amúgy sosem szoktunk ilyen módon ünnepelni (A. szerint értelmetlen, amúgy sem egy virághozós fajta*). Egyszerűen fáradt vagyok**. Szeretnék kivenni szabadságot, de hiába, mert főleg az itthoni permanens gondoskodáskényszer merít ki (anyukám - ha el tudom majd passzolni néhány napra valamikor, kiveszek szabit is és naphosszat csak felejtek)
* azt hiszem, ti itt sokkal rosszabbnak látjátok/képzelitek A.-t azok alapján, amiket panaszkodok, pedig bármit is megtesz értem vagy miattam, tényleg (házimunkát is sokat végez, csak amit megcsinál, azok miatt sosem nyafogok, ellentétben azokkal, miket épp nem), nagyon önzetlen, nagyon gyengéd, nagyon panaszmentes (oké, nem mindig vesz mindent észre magától, ami nekem fontos lenne, és az edzésekről nem hajlandó lemondani, ami bosszantóan sok idő, de azt hiszem, összességében ő jobban bánik velem, mint én vele - én is igyekszem persze)
** miközben anyukámnak és magamnak épp reggelit készítettem, megkérdeztem A.-t, hogy már evett-e, állítólag azt mondta, hogy még nem, de én úgy értettem, igen és nem adtam neki, sőt, felfaltunk minden kenyeret és a túl sok salátát is. és elégettem a turmix zsinórját a kenyérpirítóval, amit bekapcsoltam, de megfeledkeztem róla, csak úgy mint a felforralt teavízről. Kábé a sorozatnézés az a maximális szint, amit képes vagyok abszolválni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése