Az ablak felé nézve

anyukám gyönyörű fiatalkori profiljának sziluettje jelent meg ébredéskor  - mint később kiderült, egy este hanyagul odahajított törülközőben. Megnyugtató volt - különösen a rémes, fuldoklós, repülős utazásra kényszerített álmom után. 

visszaSZÁNlálás

Oké, pont nagyon hideg nincs. De ez a sok nedvesség erősen lehűti a világot. És ha azt nem is, a kedvemet mindenképp. V. ma hatnapos sítáborba vadvízi raftingtúrára sátortáborba indult a Bakonyba. Igluban a csónakokban Sátorban fognak aludni. Ha felverték. Remélem, mostanra felverték. És remélem, nem került bele annyi víz kintről, hogy az kellemetlen legyen. Azaz egy csepp se! Drukkoljatok, hogy megfázás, felfázás, vesemedence-gyulladás, és minden egyéb betegség nélkül megússza! És ha lehet, szeretném, hogy még érezze is jól magát!

Egységélmény-generátor

Sajnos nem én találtam ki. De bár én lettem volna az! 

Kerttervezési tanácsadás

A vágyottnál a fák sokkal lassabban nőnek, a gyerekek pedig sokkal gyorsabban.

Mivel hátráltattam a nyár érkezését?

Mert felmerül, hogy sajnos én voltam az a természetellenes viselkedésemmel. Előre ittam ugyanis a medve bőrére és vettem még áprilisban:
három pár szandált (különböző fazonok és színek)
három lenge nyári ruhát (azonos fazon, különböző színek)
egy kerti asztalt négy székkel fából (tizenkét éve vágytam rá)
két billenős kerti napágyat
növénypalántákat.
Valamint a hegyekben nyaraltunk egy hétig (a tévesen feltételezett hőség ellen választottam)
És rendszeresen itthon felejtem az esernyőmet.

Szánom-bánom. Azt hittem, egyszer-egyszer nekem is szabad előre gondolkodni vásárolni. De egyetlen korai fecske is csinálhat telet. Ne haragudjatok, többé nem viselkedem ilyen meggondolatlanul.

Tavaszi és nyári ruhák esőkabátra, esetleg gumicsizmára cserélhetőek!

Új bundabugyit is beszámítok. Cím a szerkesztőségben.

Időzavar

Meghalt Niki Lauda, akinek a neve úgy tartozott hozzá a gyerekkorom mindennapjaihoz, mint egy kép a falon, mintha velünk élt volna, pedig nemcsak nem élt velünk, de ismerni sem ismertem olyan embert, akit akár egy cseppet is érdekelt volna az autóversenyzés. És mégis, mert a rádióból folyton Niki Lauda neve hullámzott ki. Versenyt nyert, átigazolt, felgyulladt, kimentették, feladta, dobogóra állt, abbahagyta, így tovább. Azt hittem, olasz volt és azt hittem, hogy már rég meghalt, mert azt is hittem, hogy legalább harminc évvel idősebb a szüleimnél, de kettővel mindenképp, azt el sem tudtam képzelni, hogy akár fiatalabb is lehet. Az volt, most írják, hogy hetven évesen. Nahát - csodálkozom a veszteségérzet helyett. De hát az én fejemben már vagy húsz éve halott. Talán azóta nem beszél róla a rádió.

A gyakorlatban minden sokkal bonyolultabb, mint elméletben

de a tolerancia/türelem mindenképpen.

Gondoltam, szólok.

Mikromenedzsment

A. egyszer véletlenül elolvasott egy szervezés-vezetés cikket és azóta elég gyakran közli némiképp sértetten, hogy nincs szükségük mikromenedzsmentre, vagyis ne dirigáljam figyelmeztessem őket a háztartási munkák és egyéb itthoni tevékenységek elvégzésére, mert tudják ők azt maguktól is. Hát, lehet, hogy tudják, bár én azt is kétlem, de hogy csinálni nem csinálják, az hót ziher.

Mielőtt elutaztam anyukámmal hat napra (és amiről fogok majd írni, szerintem nem is egyszer) a következőket kértem az itthon maradóktól, mire hazajövünk (hat nap múlva) késő este:

- ágyazzanak meg anyukámnak és a hétvégén nálunk alvó unokatesómnak is

- mossák ki anyukám nálunk hagyott ruháit, hogy tisztán hazavihesse majd

- legyen itthon legalább kenyér, mikor jövünk

Ennyit. Pontosan ennyit. A többit meg úgy is tudják röhögte a vakbelem. És alapos nagy bevásárlást végeztem az elmenetelem előtti napon, valamint főztem is kb. két napra előre.

Elutaztunk. Tegnap este hazaértünk.

Nem volt megágyazva senkinek (ez kicsit bonyolultabb egy sima ágyazásnál, mert ágyat is kell szerelni hozzá).

Nem voltak kimosva anyukám holmijai.

Nem volt kenyér. Szerencsére előző napról maradt egy fél adagnyi valami, azt elfeleztük anyukámmal.

A fregolin azok a ruhák lógtak, amiket még én teregettem fel.

A szennyesben azok a ruhák is ott voltak, amiket én dobtam bele.

A fürdőszobai szemetesben azok a betétek is ott voltak, amiket én dobtam ki. És már nem lehetett lecsukni a fedelét.

A macska (egyszer használatos, joghurtos) tálkája is az volt, amit én adtam neki.

Az edényszárítón pont ugyanúgy volt minden (de a mosogatógépet minimum egyszer használták)

A nagyszobában is pontosan azok a dolgok hevertek szanaszéjjel, mint az elmenetelemkor (nem az én holmijaim!)

A postaládában is ott volt a hét teljes termése.

Persze most dühönghetnék vagy szomorkodhatnék is, ha még jobban ki akarnék tolni magammal azon kívül, hogy mindezt pótlom. De saját jól felfogott érdekemben inkább jelzésértékűnek veszem a dolgot: van létjogosultságom a családban, a kárhoztatott mikromenedzsmenttel együtt.

Magányos műfaj ez

/szövegtest nélkül/

test szöveg nélkül