A. egyszer véletlenül elolvasott egy szervezés-vezetés cikket és azóta elég gyakran közli némiképp sértetten, hogy nincs szükségük mikromenedzsmentre, vagyis ne dirigáljam figyelmeztessem őket a háztartási munkák és egyéb itthoni tevékenységek elvégzésére, mert tudják ők azt maguktól is. Hát, lehet, hogy tudják, bár én azt is kétlem, de hogy csinálni nem csinálják, az hót ziher.
Mielőtt elutaztam anyukámmal hat napra (és amiről fogok majd írni, szerintem nem is egyszer) a következőket kértem az itthon maradóktól, mire hazajövünk (hat nap múlva) késő este:
- ágyazzanak meg anyukámnak és a hétvégén nálunk alvó unokatesómnak is
- mossák ki anyukám nálunk hagyott ruháit, hogy tisztán hazavihesse majd
- legyen itthon legalább kenyér, mikor jövünk
Ennyit. Pontosan ennyit. A többit meg úgy is tudják röhögte a vakbelem. És alapos nagy bevásárlást végeztem az elmenetelem előtti napon, valamint főztem is kb. két napra előre.
Elutaztunk. Tegnap este hazaértünk.
Nem volt megágyazva senkinek (ez kicsit bonyolultabb egy sima ágyazásnál, mert ágyat is kell szerelni hozzá).
Nem voltak kimosva anyukám holmijai.
Nem volt kenyér. Szerencsére előző napról maradt egy fél adagnyi valami, azt elfeleztük anyukámmal.
A fregolin azok a ruhák lógtak, amiket még én teregettem fel.
A szennyesben azok a ruhák is ott voltak, amiket én dobtam bele.
A fürdőszobai szemetesben azok a betétek is ott voltak, amiket én dobtam ki. És már nem lehetett lecsukni a fedelét.
A macska (egyszer használatos, joghurtos) tálkája is az volt, amit én adtam neki.
Az edényszárítón pont ugyanúgy volt minden (de a mosogatógépet minimum egyszer használták)
A nagyszobában is pontosan azok a dolgok hevertek szanaszéjjel, mint az elmenetelemkor (nem az én holmijaim!)
A postaládában is ott volt a hét teljes termése.
Persze most dühönghetnék vagy szomorkodhatnék is, ha még jobban ki akarnék tolni magammal azon kívül, hogy mindezt pótlom. De saját jól felfogott érdekemben inkább jelzésértékűnek veszem a dolgot: van létjogosultságom a családban, a kárhoztatott mikromenedzsmenttel együtt.
Jaj ezt olyan szomorú volt olvasni. Éreztem benne a humort (iróniát?) de mégis elszomorodtam. Miért van ez a családok 90 (vagy több?) százalékában?
VálaszTörlésÉs nem tudom hogy lehet segíteni rajta. Én egyszer olvastam arról a "nevelési módszerről" hogy Férj és nagyobb gyerek (szanaszét hagyott) cuccainak kidobása az ablakon de nem mertem még megtenni.
Ennek egy könnyített változatát egyszer megcsináltam. A Férjem földön, szobában hagyott szennyes alsóneműjét beraktam a laptoptáskájába. Egész éjjel nem aludtam a lelkiismeret furdalástól, hogy esetleg az irodában a főnöke előtt nyitja ki véletlenül a táskát és mekkora galibát okozok.
Ehhez képest az történt, hogy még otthon reggel kinyitotta a táskát, minden meglepődés nélkül kiszedte belőle a szennyes gatyát és zoknit és ledobta a földre. Szerintem azt hitte hogy véletlenül ő maga tette bele.
Azóta hasonló drasztikus módszerrel nem próbálkoztam.
Vagyis de: egyszer direkt nem töltöttem után a kinyomós szappanadagolót. Én sutyiban a szekrényben tartottam egyet azt használtam. Pár nap után rájöttem hogy a férjem valószínű észre sem vette hogy a szappanadagolóból csak levegő jön és saját jól felfogott érdekemben (bacilusok lemosása) újratöltöttem. Azóta is.
Értem, amit mondasz - nálunk talán annyival kevésbé szomorú ez a dolog, hogy nincs az az isten, aki rám tudná sütni a "tüchtig háziasszony" jelzős szerkezetet és A. alaphangon egész sok mindent megcsinál, amiket én nem (pld. vasal, felmos) - de tény és való, hogy általában én veszem észre, hogy mit kell csinálni, de sokszor ő csinálja meg (ami szerintem nem lenne rossz munkamegosztás, ha elismerné, hogy észrevenni és észben tartani, megtervezni sem kis munka)
TörlésFella, sokkal hatásosabb, ha nem mosod ki azt, ami nincs a szennyesben. Anno az öcsémnél is működött, csak következetesnek kell lenni, és végig kell csinálni.
VálaszTörlésMegoldast nem tudok, mert meg mindig kiserletezek vele en is. Aapvetoen azert nem csinaljak mert tudjak h mi ugyis megcsinaljuk.
VálaszTörlésSzerintem meg azért, mert nem érdekli őket.
VálaszTörlésEzt azért olyan szomorú olvasni.
VálaszTörlésÉn nem szeretném ha ennyire megàllna az élet ha én nem vagyok otthon. ��
Ezt azért olyan szomorú olvasni.
VálaszTörlésÉn nem szeretném ha ennyire megàllna az élet ha én nem vagyok otthon. ��
En is elszomorodtam, ugyanakkor most dobbentettel ra, hogy nekem jo dolgom van. Iden 2x hagytam a csaladot egyedul hetekre. Eloszor 20 ev hazassag alatt. Ferj "stepped up" -pedig listat sem hagytam- sot azota rendszeresen vasal. Elotte 20 evig nem. Amugy o tok szereti a listakat. :) Es arra gondolok a kulcs az anyaknal lehet. A ferjeme lelepett, az apja nevelte fiu tesoival egyetemben.
VálaszTörlés