évértékelés

mondathatárokon átívelő hányinger

Folyton ünneplünk valamit

Tegnap még mindig a szülinapomat, mert A. a napján külföldön volt még és azóta nem volt idő másra, csak a csokik átadására - az sem rossz, na, de lehet ennél több is. Tegnap elmentünk kettesben ebédelni egy iszonyat drága francia étterembe - minden nagyon finom volt és jól is laktunk az amúgy nem túl nagynak kinéző adagokkal (az a titka, hogy sok félét kell rendelni). Ettünk például csigát - amit én korábban sosem - és nem volt rossz, de mondjuk azt sem értem, hogy hogy rajonghat érte valaki. Meg ettünk homárlevest, francia tatárt, burgundi marhapofát, káposztás rétest kacsasülttel és krémbrülét (összesen ettünk ketten ennyifélét, de természetesen mindenki megkóstolt mindent) - és aztán még este elmentünk moziba is, ahol a 64-es betegnaplót néztük meg - az is jó volt.

A Valentin napot nem szoktuk ünnepelni, mert nem vagyunk mi izék*, de azért biztosan sütök majd sütit A.-nak, mert azt viszont szereti.

És aztán még 24-én lesz az, hogy már 23 éve fogjuk ismerni egymást - ezt is minden évben méltóképpen** megünnepeljük.

És aztán már hamarosan vége is lesz a februárnak és megünnepelhetjük végre a tavaszt - már most is van erre az alkalomra öt szál hóvirágunk, ami nagy szó, mert ilyen mértékű hóvirágzás még sosem volt nálunk***

* olyanok, akik ünneplik

** valahogyan

*** gondolkodj nagyban, cselekedj kicsiben

töredék

- annyira suttyó, hogy gémélt* mond dzsímél* helyett
- mit mond gémél helyett?




* gmail

Miért nem szól időben?*

Ne sziszegjen már, ez nem fájhat így, más betegek a saját lábukon mennek  ennél bonyolultabb kezelés után is! Az ön előtt lévő betegnek sokkal komolyabb beavatkozása volt, mégsem nézett ilyen csúnyán! Nem hiszem el, hogy fáj! Magának milyen magas a fájdalomküszöbe? mások már  feleennyitől üvöltenének! Hogyhogy csak most jön? Hogy bírta ki idáig ezzel a fájdalommal? Mások már két nap után sírva csúsztak volna be a küszöb alatt. Na ne mondja hogy ez fáj! Mások meg sem érzik az ilyesmit. Ne próbálja elhitetni velem, hogy ez nem fáj! Maga nem is ember?

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam - *itt és most, mert a különböző valós személyekkel díszített valós helyszíneken a kutyát sem érdekli többnyire:

Nem állok fájdalomtűrési vagy beavatkozás-elviselési versenyben másokkal.

GAP

Nagy nap ez a mai, mert minden előzetes  erre irányuló szándék nélkül, spontán belevágva épp a közepébe, megvettem életem első, sötét szürke színű, igénytelen építőipari munkások számára a kulturált szabadidő-eltöltéshez tervezett, melegítőszerű vadonatúj GAP nadrágját.  1290 forintért.

Na, szóval akkor most felülök a magaslóra, oszt' le se nézek onnan, míg el nem szédülök!

Tortahegy

A munkatársaimtól égő gyertyákkal díszített különféle tortaszeleteket kaptam, amit aztán közösen fogyasztottunk el. Ezt a kontrasztot megélni! - mit mondjak? fenséges, gyönyörű, megnyugtató, felemelő (és még cifrázhatnám)

Örökség

Szerintetek is - mert én úgy vettem észre - öröklődik (valamelyest) a kézírás? És nem valami tudatos utánzásról beszélek, hanem több nemzedék több tagjának kézírása birtokában tett megfigyelésről.

A kívánatosnál jóval alacsonyabb

az adott évre jutó hétvégék száma és aránya. Több szombatot, több vasárnapot!

Ugyanitt* érdeklődöm, hogy ha az elmúlt évtizedekben drasztikusan emelkedett a nyugdíjkorhatár és a munkával töltendő idő, akkor vajon miért áll meg a korábbi maximumán az évek elteltével kötelezően kiadandó szabadság mértéke?

* hasonló elvárt eredménnyel

Mi a baj a csoportképekkel?

Legfőképpen az, hogy amikor mindenki más láthatóan pontosan úgy néz ki rajta, mint az életben, csak én vagyok háromszorosra felfújva héliummal, akkor elég nehéz ráfogni, hogy rossz szögből készült.

nincs más magyarázat, mint a totális fáradtság

Vasárnap (tegnap) reggel még igencsak az igazak mély álmát aludtam, amikor csörögni kezdett az telefonomon az ébresztő. Hajnali nyolc körül. Elég nehezen eszméltem a világra:

Milyen nap van? Hová kell menni? Vasárnap? De miért volt ez vasárnap beállítva? Jajbasszus, jönnek a szüleim felköszönteni és ebédet kell gyártanom... ó, az a  nyomorult kurva születésnap* Aztán persze jól telt, elkészültem a kajákkal is (fél háromra, amikor jöttek) - de ez a kifakadás azért azt jelzi, hogy mostanra besokalltam és kissé elegem van az alvásmentes világból...

* mármint a sajátom