Ünnep- és vasárnapok menetrendje

Körülbelül a gyerekek tízéves koráig azon drukkoltunk, hogy ne keljenek fel reggel hat előtt, hogy tudjunk aludni. Most meg azon, hogy keljenek fel délután kettő előtt, hátha tudunk együtt ebédelni.

Még nem végeztem teljesen

(Rém)álmaimban még naponta találkozom Nyulival. A mostani az volt, hogy megpróbáltam beszélni vele az elmúlt három hónapról, részint, hogy ráébresszem, bizonyos emberi tulajdonságokra, részint hogy kicsikarjak tőle némi pozitív visszajelzést (igen, tudom, szánalmas kis hülye vagyok), hogy legyen miből újjálegóznom magamat. Nyuli azonban nem ért rá, folyton cikázott ide-oda, mindig volt nála vagy egy köteg papír vagy egy laptop lógó kebellel kábellel és úton-útfélen kéretlen (és kivétel nélkül bunkó) tanácsokat osztogatott mindenkinek. Így esett, hogy míg én loholtam mellette, ő jártában-keltében, mintegy mellesleg kirúgta az egyik kollégámat (mostanra volt kollégámat, egy fiatal lányt, aki álmomban úgy nézett ki ugyan, mint Szilvi barátnőm, de attól még tudtam, hogy ő Bogáta - amúgy jellegre tényleg hasonlítanak is kicsit, nahát!). Szóval, Nyuli futtában szólt (a vele egyidős) Boginak, hogy ne jöjjön már holnaptól, mert nem alkalmas erre az emelkedett szintű munkára, ami itt folyik. Mire Bogi ledermedt és elsírta magát, hogy ő mindent rendesen megcsinált, ráadásul most lesz az esküvője, lakáshitelt vettek fel, ne bánjon már így vele Nyuli. Mire Nyuli - és ez nagyon jellemző rá - gondoskodásnak álcázva még egy nagyot rúgott Bogiba emígyen: Ne sírj, Bogi! Pihensz most egy kicsit, amint látom, nagy szükséged van rá, mert nem bírod  a munkát, meg is értem, az ilyen nagydarabok, mint te, sosem szokták jól bírni, én is csak azért vagyok ilyen extrém módon terhelhető, mert különlegesen jó géneket örököltem, de tudom, hogy ezzel ti nem rendelkeztek, ezért is vagyok ilyen elnéző felétek... ne sírj, pihenj egy kicsit, néhány év alatt leérettségizel és akkor már kicsit kvalifikáltabb munkákat is el tudsz majd vállalni, persze, ha lesz hozzá affinitásod. Bogi elhűlt: de Nyuli! menjek érettségizni? Két diplomám van (míg neked csak egy) - mire Nyuli vállat vont: ne haragudj, most nagyon kell sietnem, nem sejthettem, hogy már bárkinek adnak diplomát, aki csak kéri! Én mellettük állva hallgattam végig őket, majd Nyuli elszaladtával Bogit kezdtem vigasztalni - felébredésemig sikertelenül.

Fordítás

Gondolkodtam, hogy melyik mondatnál kellett volna végleg felállnom*. Ha nem is pont a legelsőnél, de az elsők közül valamelyiknél, még mindenképp az első nap délelőttjén. Nyuli épp a távol lévő kollégákat mutatta be nekem. Az egyiket - Pöcsfejet - így: "Pöcsfej nagyon-nagyon okos ember... mondhatom, hogy egy zseni... nagyon okosakat mond... csak nem sokan értik... elég furán beszél, mert nagyon gyorsan gondolkodik és sokat absztrahál... de te ne aggódj, majd én fordítok." Szóval, ennél a mondatnál kellett volna azt mondanom, hogy kedves Nyuli, inkább én fordítok neked  - méghozzá hátat most azonnal.

Elmulasztottam élni a történelmi lehetőséggel, így volt időm személyesen is megismerni Pöcsfejet.  Időnként beletúrt a kócos hajába és kisfiúsnak szánt mosollyal tekintett végig a körülötte állókon. A minimumelvárása az volt, hogy minden nő belé szeressen. Talán volt rá fogadókész közeg is. Valaha és valahol. Viszont azon kívül, hogy képtelen volt konzekvensen egyeztetni az alanyt és az állítmányt, egyáltalán nem volt követhetetlen a beszéde. Úgy látszik, én is nagyon-nagyon gyorsan gondolkodom**. És gyorsan is absztrahálok.

* végül is nagy sokára megtörtént a szakítás, most ismét szabad vagyok, mint kotlós a tyúkudvaron

** nem (mert ha nagyon gyorsan gondolkodnék, akkor annál a mondatnál mindenképp felálltam volna)

A vak nő

Mentem ma a Lövőház utcán a Fény utcai piac felé (szia, Réka! eszembe jutottál, és megint csak köszönöm a karácsonyi ezmegazokat) - szóval, mentem, hogy sonkát nézzek. Spoiler: néztem, de nem vettem semmit. Mert elrettentett az a hatalmas molino, amit a NÉBIH rakatott ki a Moszkva tér felőli sarokra. Holnap újra próbálkozom. Miért kell sonkát vennem? (kesergés - korábban mindig anyukám vett nekünk sonkát, egy fél-egy kilós darabot, egy finoman valódi füstölt kerek "dióját" egy biotermelőtől. Ez volt az egyetlen sonka, amit Á. is megevett. Sajnos anyukám elfelejtette, hol szokta ezt venni. Próbálok hasonlót találni - de eddig eredménytelenül). Szóval mentem a Lövőház utcán, amikor megláttam, hogy az utca túloldalán, velem párhuzamosan megy két nő. Anyja-lánya vagy barátnők? Nem tudom, nagyon kedvesen mosolyogva beszélgettek (ez tűnt fel először) és elég tempósan gyalogoltak. Mindkettőn napszemüveg volt, de a hozzám közelebbinél fehér bot is. Nem használta, a kezében volt, de a föld felett tartotta - akkor néztem meg jobban őket, hogy egymásba karolva mennek. A hozzám közelebbi nő vak volt. Nagyon szépen öltözött, karcsú vak nő. Gyerekkoromban a vakok mind rettentően esetlenek és kövérek voltak, míg mostanában egyre több a szép mozgású vak. Gondolom, a fejlettebb technika is segít, meg valami szemléletváltás. Csodáltam a vak nőt, milyen bizalommal megy a másikba karolva gyors sétatempóban. Én nem mernék ilyen iramban menni csukott szemmel az utcán, még valakibe karolva sem - gondoltam magamban - mert ehhez akkora bizalom kell, amennyi bennem nincs, mert... és körülbelül ennél a pontnál nekimentem egy tereptárgynak, nem kicsit. A vak nő a társával meg a bizalommal már tovább is haladtak, én meg ott maradtam sajgón és bizalomhiányosan. (Aztán persze továbbindultam én is)

itt az ideje, hogy megtisztítsam az aurámat a rárakódott szennyeződésektől

résszívóval is ellátott nagy teljesítményű auraporszívót keresek

Képzelt riport

Történik egy tetszőleges budapesti blahalujzatéren, karneváli hangulat helyett szürke, szutykos latyak, szétdobált műanyagpoharak, galambok, sosem szűnő ricsaj és tömény húgyszag, a hetes buszcsalád közelebbi és távolabbi tagjai egymást felülmúló közönyösséggel kanyarodnak be, ki- és újra be a megállóba, a járdaszélen öntudatos polgárok tapodják polgártársaikat, a szürkeségből csak a polgárőrség, a bkk dolgozói és a rendőrök narancssárga fényvisszaverővel ellátott egyensárga mellényei rínak ki szomorúan, de visszaverni való fény közel s távol nem látszik sehol. Március idusát már eltaposta a nép, de az áprilisi választási lehetőség még a fejük felett tornyosul fenyegetően.

Ebben a siralomvölgyben lép oda a cikisen bordó (ámde ténylegesen meleg) télikabátban tipródó képzelt bloggernőhöz a képzelt közvéleménykutató.

KKK: szeretném megkérdezni Önt, mint az utca emberét, oppardon, még március van, szinte alig múlt el a nőnap, szóval, akkor kérdezem kegyedet, mint kedves utcanőt, vagy utcalányt, hisz oly fiatalka még, hogy Ön melyik hatóság szerepét látja leginkább meghatározónak a mai Magyarországon?

KBN: Arra kérdez rá most, hogy szerintem melyik hatóság garantálja legjobban Magyarország jelenlegi létét és jövőbeni felvirágzását?

KKK: igen... egyszerűbben fogalmazva, hogy jól értse, Ön melyik hatóságban bízik leginkább

KBN: személy szerint én az átláthatóságban bízom leginkább

A galambok a lövések hangjára felrebbennek, keringenek néhány kört a tér felett, száll a szar mindenfelé, aztán elül ez az enyhe riadalom is, és visszatér minden a megszokott kerékvágásba.

Babérkoszorús marha

Egy - amúgy döbbenetes és szomorú* - családi esemény miatt úgy alakult, hogy tegnap délután kénytelen voltam a mai ebédhez egy szlovák kisvárosi Billa üzletben bevásárolni. Tudtam, mit akarok (elsősorban marhahúst, gyökérzöldségeket, gombát, aztán még brindzát, tejport, gabonakávét - nem mind az ebédhez - de mivel van hajlamom a megalkuvásra, tulajdonképpen megelégedtem volna bármivel, amiből ebéd készíthető). És kaptam is mindent, sőt, nem várt módon gazdagabbak lettünk még két kész, csak melegítendő knédlivel, egy üveg TátraTeával, egy-egy liternyi juhtejjel és kecsketejjel, egy csomag füstölt hallal, két pár papuccsal, néhány darab Deli csokival és még egy csomag friss kurkumagyökérrel is.

Itthon még este nekiálltam főzni (vendégeket hívtunk mára, még mielőtt szomorúak lettünk volna):  karalábéleves vajas galuskával, vörösboros zöldséges marharagu knédlivel, tiramisu volt a menü. A két nagy darab lengyel marhahúst alig negyed óra alatt felkockáztam, ugyanis nem voltak (az itthon megszokott) rejtett ínszalagok a húsba csavarva. Csodálkozásomat tovább növelte, hogy a zöldségcsomagok egyikében sem volt penészedő vagy rothadó zöldségrész, sőt, még a gomba alá sem szórtak fél kilónyi földet, hogy nehezebb legyen a csomag. Azt már mondani is alig merem, hogy a felkockázott hús a zöldségekkel alig egy óra alatt puhává főtt. És nem aranyárban számolt argentin tangómarhát vettem, csak valami közönséges lengyel marhahúst, normál marhahús árban. Ízletes lett, omlós, méltán arattunk babérokat, a marha és én.

* Még gyűjtöm hozzá a megfelelően súlyos szavakat, de szeretnék írni róla, vagyis az apropóján az életről meg a halálról és az ezekhez való viszonyomról.

Fa leszek, ha fának vagy virága...

Kedves felhasználónk! 

Hírleveledet az eddigi kereséseid alapján állítottuk össze és az alábbi 50 db új álláshirdetést találtuk számodra a legmegfelelőbbnek.

Állásajánló hírlevél 2018. március 8.

Csempecentrum                                Árukiadó
Pizza Hut                                    Pizza Hut motoros futár (Budapest belváros)
It Services Hungary                    Sap Tanácsadó - Bi/bw
Forever Beauty Home Kft.            Online marketing munkatárs
VAN GRAAF                                    Raktáros munkatárs
Karl és Társa Kft.                            Hegesztő, lakatos (Dunaharaszti)
Alarm & Automatic System Kft    Értékesítő műszaki területre
Dremo GmbH                                    Padlóburkoló, parkettázó (Németország)
Dremo GmbH                                    Idősgondozás, betegápolás idős otthonokban (Németország)
 Penny                                                Készletnyilvántartó, pénztáros (Kecskemét)
                                                           Tűzvédelmi, munkavédelmi előadó, munkatárs (Debrecen)
Dremo GmbH                                    VILLANYSZERELŐT KERESÜNK
                                                           Menedzser (Szeged)
Vöröskő Kft.                                      Euronics Értékesítő  (Esztergom)
Hovány Cégcsoport                    Gépjármű-Értékesítői Tanácsadó (Békéscsaba)
Hovány Cégcsoport                    Karosszéria Munkafelvevő (Szentendre)
Swicon                                               Hr Asszisztens
Swicon                                               Rendszerszervező (Folyamatszervező)
Swicon                                               Senior Project Manager
Swicon                                               Junior Administrator
Infinite People                            Kereskedelmi ingatlan-tanácsadó
Készenléti Rendőrség                    Revizor (gazdasági elemző osztály, ügyintéző)
Abbázia-Group Kft.                    Recepciós
HRM Center Kft.                            Ügyfélkapcsolati munkatárs
Hotel Budapest                            Szobatakarító
Danubius Hotel                                  Helia Személyzeti büfés
Készenléti Rendőrség                    Főelőadó (gazdasági elemző osztály)
Budavári Önkormányzat Budapest    Műszaki ügyintéző (műszaki előkészítő)
Convention Budapest Kft            Pénzügyi asszisztens
Biorganik Online Kft.                    Termelésszervező
Budavári Önkormányzat Budapest   Takarítógép kezelő
EFAB Holding                            Óvodapedagógus
Istenhegyi Magánklinika Zrt.    Egészségügyi asszisztens
Amrest Kft.                                        KFC Éttermi dolgozó
Danubius Hotel Helia                    Emeleti londiner

Nyerthús Kft.                                    Slepptúrás sofőr 

XXL Mechanika Kft.                    Tervezőmérnök


További 16900 állás vár még rád! 

Szóval, valamelyest megnyugodtam. Úgy látszik, hogy eddigi kereséseim alapján sokoldalú, a jég hátán is sikérgazdag búzát termesztő szuperlényként azonosítottak (mert azt mégsem hihetjük, hogy hibás lenne az algoritmusuk... azt meg ugye pláne nem, hogy algoritmus nélkül ömlesztenek rá bármit a regisztrált felhasználókra)... és ha egyik sem tetszene, van ott még, ahonnan ezek jötttek körülbelül tizenhétezer... hátralévő életem minden munkanapjára jut belőle egy új, előttem és csak nekem kinyíló világ

A nyomunkban vannak!

Ma a munkahelyemen töltött nap kifejezetten üdítő, szórakoztató és hasznos volt - ezért de sajnos nem arról fogok írni. Nyuli is kedves volt - csak hogy róla se mindig csak a rosszat írjam. Én is kedves voltam. Naná.

Hanem arról írok, hogy a KELLO üldözőbe vett minket. Felkutatott, megtalált és bemószerolt V. iskolájában, hogy nem fizettünk ki egy 2016-os tankönyvszámlát. Úgyhogy írt az iskolatitkár, hogy rendezzük sorainkat a tartozásunkat. Csakhogy a fent nevezett követelés jogtalan. Mert egy olyan könyvcsomagról szól, amit V. előző iskolája rendelt meg, majd nem mondott le azt követően sem, hogy bejelentettük nekik, hogy V. felvételt nyert a jelenlegi helyre. És hogy még cifrább legyen az ügy, 2017. májusában már leveleztünk (és telefonáltunk is, csak annak nincs nyoma) erről a KELLO ügyintézőjével, aki  (akkor  legalábbis úgy tűnt) KELLŐ figyelemmel hallgatott és megértette a problémát. És nem jelentkezett többé, amit olybá vettem, hogy elfogadta az elé tárt bizonyítékokat. Hát, úgy látszik, nem.  Hát, akkor  előre, család népe, harcra, csatára fel, fegyver a kézbe, az ajkon a dal, remélem, előbb megértik majd hogy nem tartozunk nekik, mint ahogy megszűnik a KELLO.

Eléggé szeretnék már egy olyan hetet, amely héten nem derül ki valami újabb intézkedni való, amit mások hibájából kell nekem megtennem. Hibázom én is bőven eleget a saját szórakoztatásomra.

Teendők élethelyzetben

Mit csináljon, aki megöregedett és elbutult?* Mondjuk a ti kedvetekért, hogy ne zúduljatok fel hangosan mind egyszerre, azt mondom, hogy még nem nagyon és talán nem véglegesen. Szóval, egyelőre úgy kezelem a kérdést, hogy élethelyzetben vagyok (vö. "idegállapotba került").

Szóval van ez a munkahelyem - még egy kis ideig van. De jól látszik, hogy nem vagyunk kompatibilisek egymással. Ők sem énvelem, de én emiatt nem szakítanám meg a kapcsolatot, mert kell a pénz. Ne nézzetek így, igen, kell a pénz. Lassan egy éve jöttem el az előző nagyon mérgező helyről, és nagyjából fél éve perben állok velük, mert azóta sem fizettek. Összehordanak hetet-havat - attól nem tartok, hogy a végén ne én nyerjem meg a pert, de hogy ebből mikorra lesz pénz, az nagyon kétséges. Amit a munkanélküli hivatalban kaptam három kerek hónapig, azt már rég elköltöttem krumplira meg hagymára. Meg voltam néhányszor turkálóban is. Tudok élni, na.

Van az, hogy én sem jövök be a Nyúlbrigádnak. És ők nem fognak egyetlen könnyet sem ejteni értem, ha kirúgtak. Mert ki fognak. Elég szarul érzem magam miatta, de nem fogom tudni megakadályozni. Nem tetszem ugyanis. Ezt abból látom, hogy bármit csinálok, az nekik nem jó úgy. Akkor sem, ha más kollégák szerint jó. Az én munkáimon a nyulak szerint mindig van igazítanivaló, és ahhoz mindig jár egy-két keresetlen alázó megjegyzés is. Nem sok, nem vészesen durvák, de járnak. És mielőtt lejárna a próbaidőm, el fognak köszönni tőlem azzal, hogy nem felelek meg. Próbálkoztam, tényleg. Van, amivel semmiképp nem tudnék mit tenni, mert ha egyszer nem sárgarépadobáló nyúlakrobataként végeztem (mint Nyuliék), akkor megfeszülhetek, akkor sem fogok tudni mindent, amit ők. És továbbra sem tartanak igényt arra, amiként viszont végeztem, mert nem igazán tudják, mi fán terem. Ez a könnyebbik része, sóhajtok egy nagyot, hogy mind full hülyék**, mit tehetnék.

De van az éremnek egy nehezebbik oldala is (sic). Ami arról szól, hogy sajnos tudom, hogy tényleg nem vagyok épp minden képességemet tekintve a csúcson. Ez gáz, nagyon szar bevallani. De a helyzet mégiscsak ez. Az elmúlt néhány év (a régi munkahelyi évek, a tárgyalások, az anyukám betegsége miatti stressz, a testi nyavalyáim és a hirtelen és gyors öregedés) erősen rám nyomta a bélyegét. Nincs neki szép bélyege. Öreg vagyok és ez látszik is. Nyavalyás vagyok - és ez is látszik, vagy ha nem látszik is, érzem. Kisebb a teherbírásom (és ebből úgy tűnik, nem pálma vagyok... hanem akkor mi?), rugalmatlanabb vagyok, ráadásul van egy sor hasznavehetetlen diplomám, de semmi egyebem. Ezt úgy értem, nincsenek vaskos bankszámláim, amiket most felhasználhatnék arra, hogy kibekkeljem ezt a néhány húzósabb évet.

A diplomáim nem eleve használhatatlanok, csak nekem már azok. Van két különféle pedagógus, de  tizentöbb éve legfeljebb látogatóba vagy szülőként jártam iskolában - senkinek nem tenne jót, ha én tanítani kezdenék. Nyilván fel sem vennének - de nem kárhoztathatom őket, sőt. Mindenkinek nagyon nehéz lenne, ha felvennének, úgyhogy ezt úgy előzöm meg, hogy nem is jelentkezem iskolákba.

Aztán van még két másik (plusz egy abszolutóriummal abbahagyott - amit nem fogok már befejezni), amik nem kívánnak iskolákkal fenntartandó szorosabb kapcsolatot. Az egyikben sosem dolgoztam, de megvan már több, mint húsz éve. A másikban dolgozom. Annak egy szegmensében. Aztán most átnyergeltem erre a másik szegmensre. A szegmens kicsi, a kereslet megváltozott - mindkét területen (bár amikor végeztem, nem látszott, hogy ez lesz belőle, akkor úgy látszott, hogy nagyjából bármilyen irányba el lehet menni vele dolgozni. El is lehetett - csak az elmúlt jó tíz évben ezekre a tevékenységekre létesült minimum tizenöt új egyetemi szak, amelyek korábban nem léteztek). Engem - ha keresnének - az életkorom miatt*** senior szupertitkosszakértő pozíciókba keresnének. Pályakezdőnek pályakezdőket keresnek, nem idős részleges pályaelhagyó újrakezdőket. Érthető is. Csak kevés az esély, hogy így felvegyenek mondjuk biobolti eladónak. Az békés, nyugis dolognak tűnik. Igaz, gondolom, nem fizetnek érte túl sokat, cserébe minden időmet elvinné. Az most nem lenne jó. És vállalkozhatnék még, ez marad. Attól tartok, nemigen lesz más lehetőségem****. Csak az élethelyzetem igazából kurvára nem erre predesztinálna. Vállalkozni nem stresszesen kell, nem testi nyavalyákkal, nem fáradtan, nem csalódottan, kiégetten, aggódva. Mert az sok jót nem ígér. A stressz és hatásai nem ágyaznak meg jól az egyedül felépítendő munkához. Erre persze felkaphatjátok a fejeteket, hogy itt van a macska elásva! Hát ezért nem felelek meg, stresszes, kialvatlan, aggódós, testi nyavalyás, fáradt, idős részleges pályaelhagyó ki a fenének kell? És oké, én belátó vagyok, de igazán: hát tényleg kinek kellene egy ilyen? Csak hát... akkor mégis, mit csináljak?***** Nincs  olyan szociális háló, nincs érdemleges támogató opció, ami arra felelne, hogy mit tegyen valaki, ha szorongattatott élethelyzetbe kerül.****** Egyébként ne sírjak, van családom. 

Ja, meg még majd másfél év múlva lesz még egy, ez az új (nem család, diploma!), aminek most nyögöm a vizsgaidőszakait meg a költségeit. De persze azzal is csak büszkélkedni vállalkozni lehet majd. Persze arra is számítani kell, hogy addigra majd még öregebb leszek... jaj...

Én pedig tudjátok, mit szeretnék? Egy év fizetett szabadságot, hogy legalább egy kicsit helyrerántsam magam, mielőtt még inkább bedurvulnak  dolgok.*******

* Nyilván nem blogot kéne írni munkaidőben, de ettől most tekintsünk el... ezt most tekintsük úgy, mint holmi gyorssegélyt a szükséges ventilálásra

** a három nyúlon és alig néhány haveri patkányon kívül egyébként jól kijövök mindenkivel, úgy emberileg, mint szakmailag - de nem ők fognak dönteni.

*** 35 felett már nincs más

**** kényszervállalkozás

*****Lottózunk, de nem tűnik kielégítő megoldásnak, amíg nem nyerünk, dolgoznom kell

****** A. egyébként nyilván nem tenne ki az utcára - de az elmúlt évben azért láttam, hogy nem kevés terhet rak a vállára az, ha tudja, hogy ő dolgozik egyedül

******* mert be fognak