Fordítás

Gondolkodtam, hogy melyik mondatnál kellett volna végleg felállnom*. Ha nem is pont a legelsőnél, de az elsők közül valamelyiknél, még mindenképp az első nap délelőttjén. Nyuli épp a távol lévő kollégákat mutatta be nekem. Az egyiket - Pöcsfejet - így: "Pöcsfej nagyon-nagyon okos ember... mondhatom, hogy egy zseni... nagyon okosakat mond... csak nem sokan értik... elég furán beszél, mert nagyon gyorsan gondolkodik és sokat absztrahál... de te ne aggódj, majd én fordítok." Szóval, ennél a mondatnál kellett volna azt mondanom, hogy kedves Nyuli, inkább én fordítok neked  - méghozzá hátat most azonnal.

Elmulasztottam élni a történelmi lehetőséggel, így volt időm személyesen is megismerni Pöcsfejet.  Időnként beletúrt a kócos hajába és kisfiúsnak szánt mosollyal tekintett végig a körülötte állókon. A minimumelvárása az volt, hogy minden nő belé szeressen. Talán volt rá fogadókész közeg is. Valaha és valahol. Viszont azon kívül, hogy képtelen volt konzekvensen egyeztetni az alanyt és az állítmányt, egyáltalán nem volt követhetetlen a beszéde. Úgy látszik, én is nagyon-nagyon gyorsan gondolkodom**. És gyorsan is absztrahálok.

* végül is nagy sokára megtörtént a szakítás, most ismét szabad vagyok, mint kotlós a tyúkudvaron

** nem (mert ha nagyon gyorsan gondolkodnék, akkor annál a mondatnál mindenképp felálltam volna)