és most, amikor

nagy nehezen, (titokban elsírt) könnyek között elajándékoztam a ma esti Nádasdy jegyemet meg a holnapi harcművészetit, és amikor chilis hagymás marhát vacsoráztam este 11-kor, mert A. addigra ért haza az étteremből, ahol V.-vel vacsorázott, és ahonnan chilis hagymás marhát hozott nekem. Nekem, aki mostanra elvileg csak a nyitott időablakomban ülve eszem - nyitva mindennap 13-21 óráig, elvileg főként növényi ételek számára - oké, itt azért eleve engedékenységre van beállítva az ablak, bár ezzel együtt is egy hónapja nem ettem húst. Méltán hihettem, hogy nagyon rosszul leszek mára - de nem elég, hogy sem a gyomromat, sem a lelkemet nem viselte meg a chilis marha, de a tegnap estére fuldokló köhögéssé dagadt köhögésem is elmúlt. Nem köhögök. Éjjel nem ébredtem köhögésre. Mióta felébredtem, nem köhögtem. Tegnap még biztos voltam abban, hogy ez minimum hetekig fog elhúzódni. Oké, egy kicsit még szédelgek, a fejem még nem teljesen fájdalommentes - de úgy tűnik, meggyógyultam. Nem tudom, mitől vagy hogyan. Alávetem magam a hajmosás-próbának. A hajmosástól garantáltan betegebb szoktam lenni, ha bujkál bennem valami. Kicsit félek is belevágni, ugyanakkor mérhetetlenül vonz az ápolt kinézet a két előadás. Na jó, nem vagyok egy Barbiebaba, de itt már a higiénia is szerepet játszik, mert úgy nézek ki, mint egy évtizedek óta a juhokat terelgető vad pásztorkutya egy kiadós sárlavina után. De ha ezt is túlélem visszaesés nélkül, akkor visszavehetem az előadásjegyeket azoktól, akik helyettem szánalomból elmentek volna? Vagy már így jártam és igyam a keserű könnyeimet itthon egyedül úgy, hogy nem bántok meg közben másokat?