Héttől fél tizenegyig - utána pedig kómás kóválygás egész álló nap. Tőlem kapta V. a színházjegyet karácsonyi ajándékként a darabra, tudtam, hogy szeretni fogja - és tulajdonképpen nekem is tetszett, bár eléggé lehozott az életről. Na jó, csak a folytonos zenét hallgattam nagyon nehezen és szomorú lettem tőle. És a gerincemet újabb hetekre tönkrevágta a szék - komolyan, ha hokedliket állítanának be, az kényelmesebb lenne - de ha jó a gerincetek és bírjátok a hangos depresszív gépzenét, meg az éjfél körüli hazatámolygást, akkor mindenképp nézzétek meg. Ja, igen, buzdító színházajánlómat hallottátok. De tényleg! Csak én öreg vagyok már egy munkahét közepén (és félbetegen, de még nem íratom ki magam) ehhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése