Vettem nyulat - mostanában, mióta tudom, hogy el tudom készíteni finoman - szoktam. Vadast csináltam belőle, mert van egy emlékem egy egykori étteremből a Normafánál, ahol vadas nyulat ettem és utána valami olasz poharas édességet (és azóta sem találom sehol, sajnos már a nevét is elfelejtettem) - ez akkor volt, amikor Á.-val voltam terhes, már a kilencedik hónapban, három hét volt még hátra a szülésig*, és egy brutális** magashegyi túra előzte meg, amikor először azt éreztem az út felénél, hogy most azonnal szülni fogok, utána azt, hogy sosem érünk vissza az autóhoz, mert meghalok, és mikor visszaértünk végre a Normafához és lerogytunk az étterembe, akkortól hősként tekintettem magamra, és mivel az Á.-val való terhességet gyakorlatilag végig hánytam az elejétől a végéig, ez egy nagyon kitüntetett pillanat volt, hogy valamit megkívánok és meg is tudom enni, és ízlik, pláne, hogy ennyire - szóval, a vadas nyúlhoz szép emlékek fűznek. Aztán anyukám csinált néhányszor, az szintén finom volt - de szintén iszonyú régen. És mostanában szoktam nyulat venni, és volt finom idei répám, zellerem, meg nagyon finom füstölt szalonnám - szóval megfőztem a vadast. Amúgy Á. egyik kedvence is. Aztán mi elmentünk A.-val a strandra leégni úszkálni, Á.-t pedig itthon hagytuk azzal, hogy ha éhes, főzzön a vadas mellé tésztát (jobb híján, mert knédlivel vagy krumpligombóccal ezerszer finomabb). Amikor hazaértünk, megkérdeztem tőle, hogy ízlett. A válasz: hát, nem volt rossz, de direkt csináltad csirkéből? Ennyit a különleges nyúl vadasról.
* mint utóbb kiderült
** úgy értem, 5-7 kilométer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése