Tegnap egy éve halt meg apám. Sokszor eszembe jut, jóval többször, mint szeretném hittem volna korábban. És örömmel konstatálom, hogy nem hiányzik. Ritkábban vagyok rá dühös, mint míg élt - ennek örülhet. Vagy örülhetek én. Nem tudom, ő miként fog újjászületni*, de nem lesz könnyű élete**
* nem vagyok biztos benne, hogy hiszek az ilyesmiben
** kár, hogy azt már nem tudom majd végignézni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése