111

Ma 111 éve született az anyai nagymamám. Végtelenül kreatív, ügyeskezű, dolgos, okos, olvasott, művelt nő volt, aki nagyon szeretett utazni. Hektikus, kalandos, nehéz élete volt. Egy jómódú budai családban született, kislánykorában kifejezett gazdagságban élt, nagy birtokon, testvéreivel, szüleivel, háztartási alkalmazottakkal, kutyákkal, magániskolával - de mire a nyolc osztályt befejezte, elszegényedtek, már dolgozni kényszerült, egy zálogházban hajnaltól késő estig, éhbérért. Ekkorra már egy agglommerációs település utolsó kis szoba-konyhás, döngölt padlójú házikójában élt ketten az édesanyjával. A házat egyik bátyja zsebpénzéből vették, aki a nagycsarnokban lett hajnali rakodómunkás, hogy leérettségizhessen, miközben ágybérletben élt a csarnok mellett.  Nagymamám a háború alatt ment férjhez, négy lányt szült, kettejükkel a Balatonfelvidék egyik szőlőhegyén, egy minden komfortot nélkülöző pincében vészelte át a háború utolsó évét. Az egyik anyukám volt, aki Budapest bombázásakor született. Miután nagy szegénységben, nagyapám keresetéből felnevelték a lányokat, nagymamám az állatkert (szemből nézve) jobb oldali pénztárosfülkéjében dolgozott jegypénztárosként. Mindig varrt, kötött, hímzett, horgolt, makramézott - eladásra is. Nyugdíjazása után kezdett olaszul tanulni és utazni. Az olvasást kislányként kezdte, és csak az utolsó éveiben hagyta abba, amikor már nem látott eléggé sem kézimunkázni, sem olvasni. Három héttel Á. születése után halt meg - elvileg még tudott róla, de nem biztos, hogy meg is értette, hogy megszületett a második dédunokája is.