Könyvek

Mindig több könyvet olvasok egyszerre (vagy modstanában inkább többet nem olvasok egyszerre) - és sajnos szaporodnak a félbehagyott könyvek is, inkább időhiány, időzavarok és egyéb gabalyodások miatt, mint azért, mert nem tetszik (persze, olyanba is belefutok) - szóval ezek mind elkezdett, de nem biztos, hogy be is fejezett könyvek.

Pszichológia - ez azért döbbentett meg, mert rengeteg több olyan esetleírással is találkoztam benne, amiből nemcsak az derül ki, hogy a pszichológusok is közönséges emberek, de az is, hogy némelyik inkább buta, mint okos (persze nyilván volt erre már élő tapasztalatom is)

Karácsonyi könyv Á.-tól - ami egyrészt különösen közel áll a szívemhez, mert minden kritériumnak megfelel, amit adtam neki (legyen regény, kortárs, inkább nő író, mint férfi, inkább ne legyen dél-amerikai) - szóval, tényleg tett bele energiát, hogy megfelelő könyvet válasszon - és mivel ő nem olvas szépirodalmat (mint ahogy A. sem), ez nem lehetett könnyű választás. A könyv amúgy szerintem az egyszer simán gyorsan el lehet olvasni kategória (25-én ebédfőzés helyett), az a fajta könyv, ami mindenkit nagyon megérint, mert annyira őszintén ír az öregségről és/vagy az élet teljességéről - de azért általában én az ennél kevésbé édeskés könyveket szeretem.

Trendi - mármint jól illeszkedik abba a traumaírás-cunamiba, ami mostanában szinte kikerülhetetlen - és én bírom ezt a vonalat, szerintem kell így (nem krimibe oltva) írni a rémes gyerekkori meg felnőttkori történésekről, a trendiségből fakadóan sok nagyon rossz írás is születik (de hogy tudják őket mind megjelentetni???) - ez viszont szeeintem a jobbak közül való. Egy nap alatt azért vidáman el lehet olvasni, nem túl nyomasztó, sejthető is a vége (a közepe kevésbé sejthető), szerintem jók (úgy értem, közelítenek a valódihoz) benne a szereplők, jól olvashatóak a mondatai és szerettem a hasonlatokat belőle.

Még egy karácsonyi - magamnak is megvettem volna, de olvasni nem szeretem. Lehet,. hogy egy kicsit még próbálkozom vele, de annyira idegesítőek benne a nevek (Melanya - amit miért nem lehet Melania-ként írni?) és azok folytonos hosszan ismétlése (igen, az orosz könyvekben is zavar, hogy ligyija kurovszkaja, sztyapanocska murgorszkij meg hasonlók) - szóval, ledobtam az ágy mellé, és még nem szedtem össze.

Nyomasztó - a traumairodalom első hulláma, én ezt sosem akartam volna elolvasni (aztán a kezembe nyomta valaki és lelépett, mielőtt visszaadhattam volna) - szóval gyorsan végiglapoztam, részint azt gondolom, hogy nyilván napfényre kell hogy kerüljenek az efféle történetek ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni, felszámolni, stb (és mégsem lehet), és nem szabad a homokba dugni a fejünket, de én annyi nyomasztó történettel találkozom a mindennapokban, hogy ezt már végképp nem kértem volna

Most olvasom - és csak az első lapok után jöttem rá, hogy láttam filmen és nem biztos, hogy megvettem volna, ha hamarabb rájövök, hogy ez a könyv az a film - bár egyelőre olvasom.