A munkahelyemen úgy százan vagyunk, van némi fluktuáció is, hol kisebb, hol nagyobb - most épp jóval nagyobb. Nem minden kollégát ismerünk egyformán jól (nyilván nem), vannak, akik más földrajzi helyen vannak, velük eleve ritkábban találkozunk. Egy (hozzánk képest) másik telephelyen dolgozó kedves és közismert kolléganő (legyen Luca) köztudottan évek óta együtt jár egy kollégával (legyen Laci). Most kiderült (én tudtam, de Anna barátnőm eddig nem), hogy Luca babát vár, már elég látványosan nagy a hasa. Anna ma tudta meg, épp egy konferencián, ahol mindannyian együtt voltunk. Anna elég vehemens természetű, ha örül, ő nagyon örül. Kezdés előtt tehát nagy vigyorogva felszaladt a pódiumra, megfogta az előadók számára kikészített mikrofont és hangosan gratulált Lacinak, a friss apajelöltnek. Csakhogy Anna nemcsak azt nem tudta eddig, hogy Luca terhes, de azt sem, hogy már közel egy éve nincsenek együtt Lacival. Képzelhetitek...
Jujujj...Hát nem is tudom, kinek volt nagyobb ciki. De minden "csoda" három napig tart, állítólag. Elfelejteni nem fogják a jelenlévők, de elhalványul, milyen gáz "esemény" volt, max nevetésre, majd mosolyra szelidül az emléke.
VálaszTörlésHasonló történet, mikor a férj kérte , találkozva lelkendező ismerőseivel, hogy azért inkább ne gratuláljanak. Már nem az ő gyereke fog születni.
Uhhhh.... Simán hajlamos vagyok ilyesmire is... Bár már talán, icipicit benőtt a fejem lágya így 50 felé... 🙃
VálaszTörlés