amit annak veszek*
- sajnálom
- részvétem
- együttérzésem / együttérzek
- tudok bármiben segíteni?
- jaj, ez nagyon szomorú
- ó, és hogy viseled?
(vagy valami hasonló banális, de némi empátiáról tanúskodó akár közhely)
- egy ölelést
és amit nem**
- apám meghalt
- akkor a kutyakonzerveit elvihetnéd egy állatmenhelyre
- apám meghalt
- de anyukád még él? vagy nem?
- apám meghalt
- ja, már hallottam
- apám meghalt
- hát, egyszer mindenki meghal
- apám meghalt
- jó, most térjünk a lényegre
- apám meghalt
- és mennyiért tudjátok eladni azt a házat (kocsit, könyveket, bármit)?
- apám meghalt
- küldök néhány videót (jön egy perc alatt hét) - persze részvétem, ugye, milyen cuki?
- apám?
- morbid vagy
apám amúgy - a barátai részvétnyilvánító visszajelzései alapján - egy két lábbal a vízen járó szent volt - kár, hogy én nem ismertem (morbid vagyok, mások is megmondták)
* barátok, kollégák, apám (számomra ismeretlen) barátai
** a nulla reakció és a fura megjegyzések főképp a rokonaimat jellemzi
Nekem volt még egy mondat, amiért már legszivesebben pofont adtam volna: "Neked most erősnek kell lenned." Anyu halála után, kétéves gyerekkel, egyedül nevelve, a sohaneméltegyedül Apámmal. Miért is kéne erősnek lennem, amikor a legjobban szeretettem halt meg (természetesen a fiam mellett) és a kérdés után rögtön az, hogy hogy viseli Apu? Hogy én, az természetesen nem volt fontos.
VálaszTörlésUgyanezt utáltam én is anyu halálakor, amikor azt mondták, hogy sok erőt. Ezt egyszerűen nem tudtam hova tenni. Mintha lett volna más választás, minthogy mint Te a sohaneméltegyedül Apám életében is mindent meg kell oldani. Persze segítséget soha senki nem ajánlott fel semmiben. És az eltelt 5 évben sem. Soha.
Törlés:(
Törlésnekem a "sok erőt" nem számít rossz mondatnak (az erősnek kell lenned igen) - és még csak azt sem várnám, hogy nagyon segítsenek, de mondjuk jólesne a kérdés, hogy hogy vagyok (és persze van olyan is, aki megkérdezi )
TörlésAzt hiszem annyira fájt, hogy nem igazán volt olyan mondat ami jól esett volna. Persze én sem vártam/várok segítséget de jól esett volna ha valakinel eszébe jut megkérdezni.
Törlésigen, ezt megértem - és nagyon sajnálom :(
Törlés<3 És Te hogy vagy? Könnyebb lett a temetés után egy kicsit?
TörlésMi a temetes ota nem tartjuk a kapcsolatot senkivel a rokonok közül,pont az ilyen megjegyzesek miatt.Legjobb:aposom 10 eve nem latott testvere nekem:most majd milyen jol el tudjatok adni a hazat.Masik: aposom baratnöje külön tort rendezett,ugyhogy hozzank csak a 15 eve halott anyosom rokonai jöttek el...(amugy en tort sem rendeztem volna de ez falunk kötelezö)
VálaszTörléshát, mi nem tervezünk tort - de eddig nem is mondta senki azok közül, akit én ismerek, hogy eljönne (mármint tesóm meg saját legszűkebb családon kívül, ez 7 ember) - apám ismerősei közül mondta néhány, hogy esetleg - de hát őket nem ismerjük
TörlésÖlelés, Martine! ♥️
VálaszTörlésNekem a legkedvesebb, legjószándékúbb ráutaló szó is rosszulesett, amikor végre összeszedtem magamat, és dolgozni kezdtem. Azonnal zokogásban törtem ki, nem tudtam visszatartani.
Maga a temetés, illetve az azt megelőző időszakok sírva-röhögősen teltek: mindenki hazajött, ahányszor csak tudott, és együtt idéztük az emlékeket. Hol nevettünk, hol együtt bőgtünk.
És nagyapám szavai belém égtek: úgy éljük az életünket, h 55 év elszaladt, és még annyi mindent nem beszéltek meg... (Egyfolytában beszélgettek... ♥️)
Nagyszüleim neveltek sokáig, így amikor ők mentek, az nekem olyasmi lehetett, mint amikor a szüleit veszti el valaki.
Éld meg, Martine, gyászold el, mondd ki, írd le! Ilyen ambivalens viszonyt elrendezni az ember lelkében nehéz lehet. Nekem ez még hátravan, ha majd anyám megy el...
Boci