2023. február 19., vasárnap

A hétvége () telt

azt akartam mondani, hogy eseménytelenül, de hát nem, vagyis ha nem volt esemény, mitől vagyok ilyen végtelenül fáradt? Egy esemény utáni tablettát kávét szívesen megittam volna, de mindkét nap jócskán délután jutottam csak hozzá. Miközben tényleg nem volt semmi.

Szombaton a szüleimmel ebédeltem. Vagyis ők velem. Apám 86 kiló - engem nem érdekel különösebben, de miután minden alkalommal többször is elmondja, ha beszélünk vagy találkozunk, gondoltam, feljegyzem. A vérnyomása is rendben van, boldog az élete. Szerinte örüljek én is a szerencsémnek. Örülök, de azért megpendítettem, hogy talán munka is lehet benne. Igaz, neki tényleg szerencséje van.

Másnap ismét átjött ebédelni - addigra levágtam anyukám haját. Kérdeztem is apámtól, észrevette-e az új frizurát. Igen, látom, hogy anyád fodrásznál volt - mondta. Te vitted el? - szegezte aztán nekem a kérdést. Nem, én vágtam le a haját - mondtam. Te? Nem gondoltam volna - csodálkozott. Inkább gondolta azt, hogy anyukám fodrásznál járt. Aztán még azt is mondta, hogy ő világ életében pontos volt, mint egy svájci óra. Nekem sosem volt svájci órám, de ha úgy járt volna, ahogyan apámra számítani lehetett bármikor is, hamar a szemetesben végezte volna, mint teljesen alkalmatlan és javíthatatlan szerkezet. De azért ha választani lehet majd az alzheimer és apám optimizmussal megrakott, a korábbi történésekhez nyomokban sem kapcsolódó (de amúgy nagyjából koherens világképpel bíró) betegsége közt, ez utóbbit szeretném. Gondok, egykori hibák, bűnök, tévedések, huss - moindent a ferencjózsefi minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve típusú gondolatok uralnak.

Gasztrobekezdés: szombaton savanyú kapros káposzta leves húsgombócokkal és zöldbabfőzelék egyben sült fasírttal, vasárnap brokkolikrémleves és gombás borsos sertéstokány galuskával - utána maradék nyári diófagyi és raffaello golyók (anyukámmal elmentem vásárolni, úgy örült, mintha a vidámparkba vittem volna és a raffaellós dobozon megakadt a szeme)

Az új autómat imádom, teljesen odavagyok érte, olyanok az ablaktörlői, mint a gazellalábak, és intelligensen gyorsabban töröl, ha jobban esik az eső, ötösben felmegy a hegyre dombra három személlyel is, ahol a másik már csak kettesben bírta - és hát gyönyörű.

Lenne mit pamnaszkodnom is, de inkább aludni fogok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése