hogy mire mindent* beszerzünk a háztartásunkba, már meg is halunk. Szomorú paradoxona, hogy noha sosem szerzünk be mindent, mégis meghalunk. Most például (még karácsony előtt) vettem négy pogácsaszaggatót. Négy különféle méret. Évtizedek óta vágytam rá. Nem csillag-, vagy bárányka-, vagy teknőc- vagy pókember-alakú, egyszerű, sima kerek, mint gyerekkoromban a pogácsák Jól el is képzeltem, hogy majd szaggatjuk a finom töpörtyűs pogácsákat a gyerekekkel. Azt kifelejtettem a képzelgéseimből, hogy mire beszerzem a pogácsaszaggatókat, a gyerekeim felnőnek és eszükbe sincs velem semmit sem szaggatni. Szaggathatnám egyedül - de az sem jutott eszembe, hogy aki fogyókúrázik, az ne szaggasson töpörtyűs pogácsát**, pláne, ha már nincsenek otthon mindent felfaló gyerekei. És vegyen kisebb lábasokat meg fazekakat is, mert a nagy böhöm dögöknek csak az alján lötyög valami, ha két személyre főzök. Jó, nem főzök kettőre, mert Á. még itthon lakik és V.-nek is gyakran viszek ételt, mert vizsgaidőszak*** van és nincs sem ideje, sem pénze főzni magának. De meg kell tanulnom kettőre főzni. Meg néha hatra, mert a szüleimnek is főzök és viszem batyuban. Meg kell tanulnom mélyhűthető ételeket főzni és egy-egy adagosan porciózni.
* sosem szerzünk be mindent
** sőt, semmiféle töpörtyűs álmot ne dédelgessen és semmiféle pogácsásokat sem
*** nekem is vizsgaidőszakom van, de én már úgy belejöttem, hogy kirázom a kisujjamból a vizsgákat - csak a tandíjat felejtettem el befizetni a következő félévre, ezért nem tudok beiratkozni (a mostani elképzeléseim szerint) a legeslegutolsó egyetemi félévemre - bár ha ezt kimondom, elfog a pánik, hogy én már semmi újat nem tanulhatok egész életemben? már csak dolgoznom lesz szabad? tanulmányi kötelezettségek szabadságok nélkül?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése