Elmentem ma kozmetikushoz, pontosan ezer éve voltam utoljára. Mindenfélét csinált az arcommal, hideg izé, meleg izé, száraz izé, nedves izé - aztán egyszer csak kirántott egy szálat a szemöldökömből. Annyira fájt, hogy azt hittem, elájulok. De csak folyt a könnyem és azt sikoltottam: ne tépd ki a szép szemöldökömet! Ja, ezt nem szoktuk? - kérdezte. Nem tudom - mondtam (és tényleg nem tudtam) - de ezentúl semmiképp ne legyen semmi ilyesmi. Nem lett. Viszont megtudtam magamról, hogy szépnek tartom és szeretem a szemöldökömet, minden igazítás nélkül is. Befesteni engedtem, az nem fájt, csak csíp.
És most, hogy szinte már szép vagyok, meg kéne végre csináltatnom a lejárt személyimet. És képzeljátek, van olyan, hogy kormányablak app, ami megmondja, hogy épp aktuálisan mennyit kell várnom az egyes ügytípusoknál. Ma például több helyen is tíz percen belül sorra kerültem volna - ha épp ott vagyok. De nem voltam ott. De ezentúl nyitott kormányablakkal szemmel járok majd, ha látok egy ablakot, azonnal csekkolom appolom, és ha a frizirám meg a szemöldököm is oké, meg várni sem kell, már megyek is személyit csináltatni. Bár nem érzem úgy, hogy anélkül senki lennék - mivel egész jó önismereti szinten állok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése