Nem mindig a legjobban kinéző csoki egyben a legfinomabb is a kínálatból*.
* bár a Lindt csokival** nem lehet nagyon csúnyán melléfogni
** igen, tudom, időszakos böjtöt csokival megtörni valódi szentségtörés - de mikor jut ez eszembe? amikor már megettem a csokit (ami azért volt az asztalomon, mert most kaptam ajándékba, és az ajándékcsokinak nem szabad nézni a fogát, de mondjuk egy doboz milkának simán ellenálltam*** volna, ennek meg nem - holott amúgy egyáltalán nem volt annyira finom, mint amit egy Lindtől elvártam volna)
*** legalább olyan nehéz a kényszerű fogyókúrázók élete, mint amilyen nehezek ők maguk (a testsúllyal egyenes arányban nő a fogyókúra nehézsége)
Azt szoktam mondani, fogyókúrázni a soványak tudnak, azért soványak, s a teltek azért teltek, mert nekik nem megy. :)
VálaszTörlésOlyan nincs, hogy fogyókúra, csak életmódváltás.��
VálaszTörlésEgyébként le a kalappal mindenki előtt, aki ellen tud állni a kísértésnek.
Számomra elképzelhetetlen.
Én most vékony vagyok, de elég fegyelmezetten élek, mert lemondani dolgokról bem tudnék.
Tudom, hogy sokatoknál ez késő bánat, de nem szabad elhízni. Minden nap figyelni kell a súlyúnkra és az ideálistól nem eltérni.
De aki már eltért az ideálistol, annak kevés egy kisebb váltás
TörlésOlyan ez a fogyás, mint a cigizésről leszokás: amíg nincs meg a szilárd elhatározás, addig csupa kudarc minden nap.
VálaszTörlésSzerintem gáz, hogy nincs benne a köztudatban a segítségkérés ha nagyobb súlytól kell megszabadulni. Egy személyi edző vagy egy dietetikus jóval többet ér, mint bármilyen divatdiéta, mert ad egy tervet amit betartva lehet haladni és megvan a motiváció arra hogy ne térjünk le az útról.
Nem, szerintem nagyon nem olyan :( a cigit leteszed és azzal vége - a kaját nem teszed le, hanem ott a folytonos kísértés, a folytonos egyensúlyozás a sok és a kevés, a jó és a rossz, a szabad és a tilos peremén/határmezsgyéjén.
TörlésMinden dohányos a cigitől és a leszokási kísérletektől függ :) pont ez a „leteszi és vége” nincsen meg 99%-ban. Ugyanúgy ottvannak a kísértések: sok/kevés – haverokkal/egyedül, jó/rossz – megnyugtat/káros, stb.
TörlésA kísértés a kajára mindig ott van sajnos és borzasztó hosszadalmas önismereti folyamat rájönni, hogy az egyén teste mit üzen, hogy működik (én például évekig próbáltam rászokni a reggelire, mert „az a legfontosabb étkezés” mire rájöttem, hogy csak a bajom van vele). Ráadásul a megfelelő mozgás is teljesen az egyéntől függ (ha csak azt veszem, hogy engem az edzőterem halálra untat, mások viszont képtelenek lennének csapatban sportolni).
Ezért gondolom, hogy profi segítséget kérni alapnak kellene lennie egy ilyen fontos kérdésben, legalább az első lépések megtételében. Tudom, hogy egy tanácsadás nincs ingyen, de lehet el nem fogyasztott gumicukrok árában gondolni rá ;)
Én letettem és azzal vége volt - szóval saját tapasztalat :)
Törlés