Időben lépni

nem könnyű, sajnos sok mindennel csúszok el. Amit nagyon muszáj, azt persze általában meglépem, vagy tigrisbukfenccel megugrom, de sokszor magamat kizsákmányolva, erőn felül. Úgy látszik, hogy én folyton túl sok mindent akarok egyszerre, de legalábbis egymással párhuzamosan csinálni. Nem kell túl nagy dolgokra gondolni, csak szeretnék itthon is meg a munkában is állandóan topon lenni, megfelelni, de mindeközben saját szórakoztatásomat is szem előtt kell tartanom (vagyis legfőképp olvasnom meg írnom, esetleg rajzolnom kell). Oké, mindeközben úgy nézek ki mint egy víziló, mert a mozgás már tényleg nem fér bele. De ez most mellékszál, hagyom is. Viszont. Időnként. Néhanap. Mégiscsak sikerül valamit időben elkészítenem. Egy adventi koszorút. Persze nem koszorú, meg még pofára is ejtettem az elkészítést követő első fél órában, úgyhogy leestek róla a gyertyatartók és a színes gyertyák, és elgurultak a sötétben mások autói alá, de szerintem teamécsessel is egészen szép lett.