Reggel mindkét gyerek iskolába ment. Ez utoljára 2020. március 13-án történt meg. És most, 2021. szeptember 6-án megtörténik újra. Néhány nap híján másfél év telt el a kettő között. Akkor egy tizenkettedikes és egy tizedikes - most egy tizenkettedikes és egy másodéves. Miközben az utcán egyre tombol a sötétség.
A. jobban van - de még messze nem elég jól. És teljesen elveszítette a szaglását, amiről korábban azt képzelte, hogy neki nincs is. Volt. Az én (szombati) PCR tesztem negatív lett, reméljük, így is marad. Tulajdonképpen itt is igaz, mint at ársadalmi előítéleteknél általában: én rettegtem a vírustól, az utcán két méterre kerültem ki mindenkit maszkban. Most nyilván bejárok A. szobájába. Óvatos vagyok és nagyon vigyázok - de már nem rettegek. Közelről tapasztalom, ez egy más viszony, mint képzeletből összerakni.
Örülök, hogy A. jobban van, további gyógyulást kívánok neki!
VálaszTörlésMegnéztem a "sötétséget" - elkeserítő. Az emberi butaság határtalan. Nagyon szomorú.
Örülök hogy jobban van és hogy Te nem kaptad el. Huhh.
VálaszTörlésÖrülök, hogy jobban van, de ez a telexes cucc, tejóég...persze tudom én ezt, csak mégis, ilyen töményen előadva egyszerűen fàj.
VálaszTörlés