Ha van egy problémám (van) és valakik felhívnak a probléma kezelésével kapcsolatos ötleteikkel és én azokra nemet mondok vagy ellenvetést teszek, akkor a valakik többnyire jól megsértődnek, hogy át sem gondolom a remek javaslataikat. A helyzet azonban az, hogy én hetek (hónapok, évek) óta készülök ezekbnek a helyzeteknek a kezelésére, úgyhogy én hetek (hónapok, évek) óta pörgetem magamnak a lehetséges megoldásokat azok minden (de legalábbis sok) járulékos körülményével együtt. És persze nem várom, hogy mások ezeket néhány perc alatt tökéletesre hozzák ki - de ők miért gondolják azt hogy a nekik hipp-hopp eszükbe jutó ötletek bennem még egyáltalán nem merültek fel az elmúlt hetek (hónapok, évek) alatt? Épp onnan kezdődhetne a brain storming érdemi része, hogy oké, akkor ezeket hogyan gondoljuk tovább. Én nem kárhoztatom őket, hogy nem akarnak sok időt az én ügyeimre fordítani (de, azért van akit kárhoztatok, mert az én ügyeim az ő ügyei is), de akkor ne reppenjenek már el a fejem felett egy csillámokat szóró varázspálcával, majd ne sértődjenek meg azon, hogy nem fogadom kitörő örömmel a triviális(nak tűnő) megoldásaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése