Konyhalány

Ez vagyok én. Alig van nap, hogy minimum másfél-két órát ne kellene a konyhában eltöltenem. Aki azt állítja, hogy a karanténos otthon tanulásos, home office-os időkben nem tölt jóval több időt a háztartással, mint korábban, az valószínűleg férfi - illetve árulja el, hogy hogyan csinálja.

Nyilván én is dolgozom - plusz négy felnőtt emberre főzni sok idő, különösen, hogy senki sem jár szinte sehová és mindenki folyton legalább naponta kétszer eszik. Esélytelen, hogy mindennapra normális ételt rendeljünk, sajnos a menzaminőségben nem bízom, a tényleg finom éttermi kaja viszont ilyen mennyiségben nem megfizethető. Szóval, lóg a telefon a fülemen, míg az ügyfelekkel beszélgetek és közben hámozok, keverek, sózok, szeletelek, stb.

V. indított egy körkérdést a barátnői körében, hogy ők miket esznek, hogy bővítse a - szerinte már-már unalmassá válóan megszokott - repertoáromat. A cél nyilván a nagyon finom, nagyon egészséges és baromi gyorsan elkészíthető ebéd- és vacsoraötletek gyűjtése volt, de eredménytelennek bizonyult. Sajnos hamar kiderült, hogy a barátnők családja nálam sokkalta egyhangúbban főz - vagyis nem nyertünk új infókat.

Én viszont képes vagyok megújulni - mint azt a finomfőzelékes poszt is mutatja.

A hétvégén volt sütőtökkrémleves és pizzát is sütöttük (egyik nap hagyományos paradicsomos alap, mozzarella, hagyma, sonka, másik nap tejfölös marharaguval és brokkolival), a maradék tésztából pedig tegnap sütöttem hagymás kenyeret (az aldis sült hagymát használtam fel hozzá) - isteni lett. A mai ebéd paradicsomos káposzta (nem szoktam sem berántani, sem cukrozni) volt csirkemell párizsiasan feltéttel, amit a finomfőzelék alá posztolt egy kedves olvasó. Elég hamar kiderült, hogy nem tudom, hogyan kell párizsiasan sütni - először egy tojás-liszt-só alkotta sűrű palacsintatésztába mártogattam a hússzeleteket, majd mikor ez a kulimász elfogyott, a besúzott húsokat lisztbe, majd sima tojásba mártottam, mint a bundás kenyeret. Nem lett rossz. Azért Á. megkérdezte: ebből a rántott húsból nem felejtettél ki valamit véletlenül? De végül is mindenkinek ízlett.

Magamnak csináltam orosz céklasalátát (főtt vagy sült célka felkockázvam, sőtt krumpli és főtt sárgarépa szintén kockázva, kovászos fermentált kapros  uborka - most, hogy télen is tudok csinálni, szoktam, nagyon jó lett), savanyú káposzta, nagy csokor friss kapor, kis olaj, só - isteni. Langyosan is jó a frissen főtt zöldségekkel, de néhány napig el is áll és összeérik - az is finom.

Holnapra kapros husi lesz rizzsel, ezt is megfőztem ma (a rizst nem - és remélem, a húst senki sem falja fel még ma vacsora gyanánt) - ez az egyik leggyorsabb standard kajánk, ilyet minimum havonta egyszer csinálok, de ezt pont nem unja senki. Igazából egyik ételt sem unja senki, csak szeretnének újabb és még újabb ízeket. A karanténok alatt többnyire írtam, melyik nap mit főztem - pont, hogy elkerüljem a túl gyakori ismétlődéseket - majd egy évvégi posztban összefoglalom mind, feltehetően úgysem lesz jobb dolgom.

Amit elterveztem még a hétre: tárkonyos krumplikrémleves, hortobágyi palacsinta, paradicsomleves, piskótakocka csokiöntettel, tejszínes gomba gnocchival.

Kezdenek megérkezni a karácsonyi rendeléseim - egyetlen nagyobb boltba sem vagyok hajlandó idén betenni a lábam, rendeltem könyveket, néhány ruhafélét, társasjátékot - és a kajákat is rendelni fogom, állítólag már az aldiból is lehet. És nem megyünk vendégségbe és nem jönnek hozzánk sem, legfeljebb egy-egy téli sétát teszünk a szüleinkkel, szigorúan csak kültéren.